Egyetemi tévutak

Agyipar címmel rendezte meg legutóbbi vitaestjét a Védegylet a készülő Magyar Bálint-féle felsőoktatási törvény kapcsán. A rendelkezéstervezet – amennyiben a miniszter a továbbiakban sem veszi figyelembe a szakmai kritikákat és javaslatokat – végzetes következményekkel járhat a magyar felsőoktatásra, ezáltal nemzetünk szellemi életének egész jövőjére is. A résztvevők megoldási javaslatokkal is bőséggel szolgáltak.

Haklik Norbert
2004. 11. 29. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nagyban függ a jövőnk attól, hogyan alakul az emberiség kulturális és technikai fejlődése, amelynek motorjaivá a kutatás és fejlesztés, tehát az egyetemek által ellátott feladatkör vált – mutatott rá az egyetemek Magna Chartájában is szereplő gondolatra előadásában Schlett István politológusprofesszor, aki azt is elmondta: ahhoz, hogy a felsőoktatás jövőjéről gondolkodjunk, először el kell döntenünk, mit is értünk „egyetem” kifejezés alatt, s mi indokolja egyáltalán az egyetemek létezését a társadalomban. Schlett István szerint az egyetemek – amellett, hogy élethivatásukra tanítják meg a hallgatóikat – azért is fontosak, mert a jövő nemzedékeket a természeti környezet és az élet humanista tiszteletére tanítják, s ezt olyan autonóm intézményekként kellene tenniük, amelyek gazdaságilag, politikailag egyaránt függetlenek. A felsőoktatási intézményeket eszerint az oktatási és a kutatási tevékenység összhangja, valamint a kutatási, oktatási és képzési szabadság kellene hogy jellemezze.
Ezzel szemben – állapította meg a politológus a Lányi András író, a Védegylet szóvivője által moderált eszmecserén – Magyar Bálint oktatási miniszter felsőoktatási törvénytervezetéről nem folyik érdemi vita, pontosabban a miniszter nem veszi figyelembe a kritikai észrevételeket, és a törvénytervezet november 8-i változata nem tartalmaz lényegi változásokat a korábbihoz képest. Schlett István szerint a tervezet a felsőoktatási intézményeket akár a részvénytársaságokat kezeli, mi több, a rektoroknak szánja a cégvezető szerepkörét; a gazdasági szféra működési elveit kívánja ráerőszakolni egy olyan területre, amelynek ahhoz semmi köze. A politológusprofesszor szerint az egyetemek reformja elsőrangú politikai kérdés, hiszen szintén azzal függ össze, milyenné szeretnénk alakítani a jövő társadalmát. Schlett István tehát úgy véli, az autonómia az előfeltétele annak, hogy az egyetemek be tudják tölteni kulturális és társadalmi szerepüket, amelyeket többek között a bolognai charta is egyértelműen megfogalmaz, és a felsőoktatás szerkezetátalakítása nem rendelhető alá a piac igényeinek.
Keszei Ernő vegyészprofesszor, tanszékvezető egyetemi tanár szintén nem tartja elfogadhatónak a november 8-án a kormány elé terjesztett koncepciót. A kémikusprofesszor szerint nem alkalmas az egyetemek érdekvédelmi képviseletére az a tervezett igazgatói tanács, amelyben nem az aktív egyetemi oktatók szerepe a meghatározó. Keszei professzor arra is rámutatott: egy korábbi javaslatban az állt, hogy az egyetemeknek bevételeik negyven százalékát kellene a magánszférából biztosítaniuk, s ez az arány az Eötvös Loránd Tudományegyetem esetében jelenleg mindössze tizenöt százalék. Mint a professzor – aki az Egyesület a Felsőoktatásért és a Kutatásért tagjaként is tevékenyen kivette részét a felsőoktatási törvénnyel szembeni tiltakozásból – előadásában elmondta, a rendelkezéstervezet nincs mindenütt összhangban a bolognai folyamattal sem, és azzal a veszéllyel járhat, hogy csökken a kétciklusú képzés mester fokozatának minősége. A vegyészprofesszor szerint – független, autonóm intézményekként – maguknak az egyetemeknek kellene akkreditálniuk a tevékenységüket felügyelő ellenőrző szervezetek tagjait. Keszei szerint a létszámleépítés elkerülhetetlenül alacsonyabb színvonalhoz, így az oktatás és a kutatás leépüléséhez vezethet, amely beláthatatlan következményekkel járhat.
A tanácskozás résztvevői elsősorban abban az esetben tartanák elfogadhatónak a felsőoktatás reformját, ha a törvénytervezet megtartaná a lineáris képzés törvényes kereteit, és fokozatosan vezetné be az új képzési formát, mindemellett megteremtené a felsőoktatás „normális finanszírozását” is. Ez utóbbi az elképzelések szerint abból állna, hogy a fenntartó – tehát az állam – biztosítaná a működés alapvető költségeit az akkreditált szakokra; ehhez járulna hozzá egy minőségtől függő hallgatói normatíva, valamint a kutatás szintén minőségfüggő támogatása.
Az Egyesület a Felsőoktatásért és a Kutatásért álláspontja szerint az egyetemeken folyó oktató-kutató munka minőségének ellenőrzését egy független testület végezné, akár nemzetközi szakértők bevonásával. Az általa adott minősítés felülbírálhatatlan lenne, és meghatározná az intézmények finanszírozásának mértékét is. Amennyiben valamely intézmény képzési színvonala a minimális szintet sem érné el, az ellenőrző testület akár a képzés megszüntetését is javasolhatná. Az egyesület nyitottá tenné az egyetemek gazdálkodását, és évenként számoltatná el részletesen az intézményeket a támogatások felhasználásáról. Az egyetemek mellé felügyelőbizottságokat delegálnának, amelyeknek az intézmény negyedévenként számolna be gazdálkodásáról, ehhez járulna hozzá a független auditor általi, évenkénti ellenőrzés. A felügyelőbizottság tagjainak kilétéről a miniszter, valamint az intézmény dolgozói döntenének.



ALÁÍRÁSGYŰJTÉS A TÖRVÉNYTERVEZET ELLEN. „A mostani reformtervek a korábbiakhoz hasonlóan átgondolatlanok, megalapozatlanok, az átalakításnak nem szentelnek időt. Nem történt meg a korábbi reformok hatásának vizsgálata, a várható következmények tárgyilagos felmérése” – fogalmaz ez év júniusában kelt alapító nyilatkozatában az Egyesület a Felsőoktatásért és a Kutatásért (EFOK). A szervezet – amelynek elnöke Horváth Zalán egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja – éppen azért jött létre, hogy az egyetemi-főiskolai oktatók érdekeit képviselje a Magyar Bálint vezette tárca által előterjesztett törvénytervezettel szemben. Az EFOK aláírásgyűjtő akciót is indított a tervezett felsőoktatási törvénnyel szemben, amelyet eddig közel ezer egyéni aláíró támogatott, valamint olyan szervezetek, mint a kétszáznegyven tagot számláló Professzorok Batthyány Köre, a Védegylet és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatói önkormányzata. Az aláírók között szerepelnek a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjai, köztük olyan nemzetközi hírű tudósok, mint Bor Zsolt, Lovász László vagy Mezei Ferenc.



TÜNTETNEK A HALLGATÓK. Az Oktatási Minisztérium elé szerveznek csütörtökön tüntetést egyetemi hallgatók, tiltakozásképpen a tervezett felsőoktatási törvény ellen. A Magyar Képzőművészeti Egyetem kezdeményezte demonstrációra több ezer hallgatót várnak a szervezők. A tüntetést a Felsőoktatási és Tudományos Tanács, a Felsőoktatási Kollégiumok Országos Szövetsége, valamint a Doktoranduszok Országos Szövetsége is támogatja, ellentétben a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával (HÖOK). A rendszerváltozás óta eddig egyetlen alkalommal, 1995. szeptember 25-én volt példa hallgatók tüntetésére – akkor a demonstrálók a Bokros-csomag részeként elfogadott tandíj-kötelezettség ellen tiltakoztak. Ezt követően ez év tavaszán is majdnem volt példa hasonlóra, ám ekkor a kollégiumi díjak tervezett emelése kapcsán sikerült megállapodnia a HÖOK elnökének és az oktatási miniszternek.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.