Gyilkosság a luxushajón

k ö n y v e s h á z

Ha valaki eddig kételkedett volna abban, hogy a Borisz Akunyin álnéven publikáló moszkvai lektűríró, Grigorij Cshartisvili korunk Agatha Christie-je, akkor a magyar nyelven megjelent harmadik műve csattanós választ ad kételyeire. Mint ahogy a hazai „erasztománok” ismét csak megerősítve érezhetik magukat abban, hogy az ismert irodalmár, szerkesztő, japanológus feltűnése valóban az utóbbi évek egyik legnagyobb irodalmi szenzációja – immár talán nem csupán Oroszországban.
Akunyin ezúttal igazi Agatha Christie-művet varázsol elénk. Szinte lemásolja a Gyilkosság az Orient expresszen alaphelyzetét, hogy ebben a helyzetben bizonyítsa: ő nem utánoz. Mi pedig megint elkönyvelhetjük, hogy szórakoztatni igényesen is lehet, talán még a XXI. században is. A tömegirodalomnak ugyanis nem okvetlenül velejárója a primitív sztori és nyelvezet, lehet azt elegánsan és stílusosan is művelni.
Ezúttal is kedvenc korába, a XIX. század utolsó harmadába kalauzol bennünket az író, s egy luxushajó, a Leviathan fedélzetén találkozunk az előző két regényben zseniális nyomozóként és művelt világfiként megismert Eraszt Fandorinnal. S hogy biztosan kellemes legyen a szórakozásunk, meglegyint bennünket a Kelet varázsa. Hősünk éppen diplomáciai megbízatással utazik Japánba (látszik, hogy Akunyin maga is élvezi művét), amikor e kalandos helyzetbe keveredik, hogy aztán vaslogikájával kihúzza a slamasztikából az „évszázad bűncselekményében” nyomozó hiú és fantáziátlan francia Gauche felügyelőt. Az áldozat a híres régiséggyűjtő Lord Littlebee és tucatnyi szolgája, a gyilkos pedig véletlen jelből bizton tudhatóan a Leviathan első osztályának utasai között van. A krimi a lehető leghagyományosabb, Akunyin pedig a legtöbbet hozza ki belőle. Nem utolsósorban azért, mert önfeledten játszik, a gyanúsítottak bőrébe bújva figyeli a többieket, közben kitűnő jellemrajzokkal örvendeztet meg bennünket, amíg Fandorin a dolgok végére jár.
(Borisz Akunyin: Leviathan. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2004. Ára: 1980 forint)