Hervadoznak a tbiliszi rózsák

Egy évvel a rózsás forradalom után immár egy friss felmérés szerint „csupán” a szavazatok 58 százalékát kapná az év eleji 96 helyett egy elnökválasztáson Mihail Szaakasvili, a tbiliszi változások motorja. A grúz államfő pártja 45 százalékos támogatottsággal bír. A megkérdezettek körében az egy évvel ezelőtti 7 százalékról 33-ra nőtt azok száma, akik úgy vélik, az országban nem sérülnek az emberi jogok. Figyelemre méltó azonban, hogy ezzel ellentétesen vélekedik a lakosság 58 százaléka. A grúzok 53 százaléka szerint országukban a változások jó irányba mutatnak.
Összehasonlításképpen: a tavalyi év nyarán a grúzok mindöszsze 3 százaléka gondolkodott így, míg az idén februárban 79. E közvélemény-kutatás alapján nagyjából ugyanannyian, a megkérdezettek 55, illetve 53 százaléka viszonyul pozitívan az Egyesült Államokhoz, valamint Oroszországhoz, a két elnök népszerűsége azonban erősen csökkent.
Mindezek arra utalnak, hogy az egy évvel ezelőtti forradalmi lelkesedést Grúziában a kijózanodás követte. Az ígéretekből teljesült, hogy a Sevardnadze alatt szétesett állapotban lévő, korrupcióba sülylyedt, identitását vesztett országban hinni kezdik, nem maradnak örökké egy lényegében nem létező állam polgárai. Amerikai segítséggel a korrupció letörésére az államirányításban tettek lépéseket azzal, hogy mintegy ötezer hivatalnok fizetését tízszeresére emelték.
Ezzel szemben továbbra is várni kell arra, hogy helyreálljon az ország területi egysége, mint azt Szaakasvili ígérte. Tbiliszi megtörte Adzsária autonómiáját, a szintén renitens Dél-Oszétia megzabolázásába azonban beletört a bicskája, míg Abházia ellenőrzésére egyelőre egyáltalán nincs esélye. Ugyanígy az Amerikával nagyon is jó viszonyba került Grúziának nem sikerült normalizálnia kapcsolatait legnagyobb térségbeli szomszédjával, Oroszországgal.
Az idei év első tíz hónapjában a GDP 8,4 százalékkal, míg a költségvetés bevételei 50 százalékkal nőttek. A gazdaság árnyékban lévő része átlagosan 33 százalékról 27-re csökkent, míg a vállalkozói szférában 56-ról 47-re. A javulás ellenére az általános állapotokat látva így sem nagyon rózsás a helyzet, s sokakat szomorít el, hogy az oly várt demokrácia nem köszöntött be egyszerre. Jellemző, hogy a forradalom tévécsatornája, a Rusztavi–2 nemcsak ellenzékiségét, de objektivitását is elvesztette, és a hatalom propagandistájává vált adót ma már alig nézik.