Egy igen meleg augusztusi napon egy parkolóba kanyarodva már csak egy birkákkal teli kamion közelében kaptam helyet. A szagnál csak a látvány volt rosszabb. Az állatok összezsúfolva, néhol egymás hátán állva keresték a levegőt, a túlélés lehetőségét. Előrementem a járó motorú kamion vezetőfülkéjéhez, ahol felhúzott ablak mögött – vélhetően működő klíma mellett – hátradőlve pihent a sofőr. Jelzésemre leengedte az ablakot, s megkérdezte, mit akarok. Javasoltam neki, álljon át a nagy tölgyfa árnyékába, akkor kevésbé szenvednek a tikkasztó napon az állatok. A válasz felidézése nem tűrne nyomdafestéket. Tapasztalatommal megismertettem Pencz Leventét, a Fauna Állatvédő Egyesület munkatársát, aki elmondta, az ehhez hasonló esetek egyáltalán nem ritkák.
A szállítás országhatárokon át történik, s Magyarország évente 800 ezer néhány hetes bárányt exportál Olaszországba, legtöbbjét húsvét előtt. Az állatokra átlag 40-50 órás út vár. A szakember aláhúzta: a többi uniós tagállam állatvédőivel közösen azt szeretnék elérni, hogy nyolc órában legyen maximalizálva a szállítási idő. Jelen uniós kormányzás alatt komolyabb változás ugyanakkor már nem lesz. A cél elérésére a legnagyobb esély a magas állatvédelmi kultúrájú Egyesült Királyság elnöklése idején lesz, jövő év második felében. Magyarországon a helyzet elég furcsa, hiszen van bárányvágóhíd, ám az azok kezében van, akik az élőállat-szállítást is irányítják. Ők pedig olyan alacsony felvásárlási árakat diktálnak, hogy az állatokat felnevelő, átadó gazdák abban érdekeltek, hogy jószágaikat élő állatként szállítsák el. Probléma az is, és ezt uniós szinten sem sikerült elérni, hogy a rakodás akár 7-8 órás ideje nem számít bele a szállítási időbe. Azt csak akkortól mérik, amikor elindul a kamion.
A jármű négy szintjére 700-800 bárányt zsúfolnak be. Az állatok feje és a járműszint teteje között minimális a tér, ezért – a jó esetben bekapcsolt ventillátor ellenére – nincs légmozgás – mutat rá a kifogásolható szállítási módra Pencz Levente. Szerinte gyakori, hogy a kamionosok nem töltik fel az italtartályokat, mert a víz súlya miatt járművük többet fogyaszt. Az is előfordul, hogy bár feltöltik a tartályokat, az önitató berendezéseket mégsem lehet használni, az állatok pedig szomjaznak. A rendszer kialakítása ráadásul amúgy is olyan, hogy csak a csaphoz közel állók férnek hozzá a vízhez. A nem uniós határállomásokon van lehetőség arra, hogy lehajtsák az állatokat, ám mivel ez procedúra, a sofőrök nem mindig tartják be. Korábban az állatok szerencséje volt, hogy a bárányexport fő útvonalán, a rédicsi határátkelőnél mind az állatorvos, mind a vámszervek ragaszkodtak e szabály betartásához. Az uniós csatlakozás után a közösség belső határain tilos megállítani az élő állatot szállító járműveket, ezáltal nincs mód kiengedésükre, itatásukra. Magyarország nemcsak exportáló, de tranzitország is, amiből további számos problémája adódik, hiszen Ukrajnában, de főleg Romániában rendkívül alacsony az állategészségügy színvonala – emelte ki az állatvédő, majd hozzátette: például nyáron Romániából indított, rendkívül legyengült, alultáplált lovakat akartak kamionnal átszállítani Magyarországon. Az állatokhoz semmilyen állat-egészségügyi igazolást nem tudott bemutatni a sofőr. Az uniós szabály mind az állapot, mind az okmányok miatt ez esetben nem engedélyezi a beléptetést, sőt még az állatok ellátását sem. Pontosan azért, hogy a szállítók ne kalkulálhassanak úgy, a beléptető uniós tagállam majd úgyis megeteti, megitatja, rendbe hozza az állatokat. Mivel azonban az állatok két napig voltak a határon étlen-szomjan, a második napon az illetékes magyar állatorvos mégis ellátta és lehajtatta a lovakat. Ezért viszont a magyar agrártárca megrótta őt.
A helyzet Európában sem jó. Másutt még ennél is nagyobb arányú a szállítás közben elhullott állatok aránya. Ez annak is betudható, hogy a magyar gazda rendkívül gondos, s az általa átadott jószág jobban tartott. Írországból a bárányokat hat-tíz nap alatt szállítják el Libanonba, de még a Litvániából vagy Lengyelországból származó állatok is gyakran 80-90 órát utaznak.
Nemcsak az állatszállítás, de az állattartás terén is számos esetben találkoznak megdöbbentő esetekkel az állatvédők. Pencz Attila a brojler-, azaz a húscsirkék tartását illette leginkább kritikával: az állatok növekedését a tudomány segítségével úgy felgyorsították, hogy már 40-42 napos korukban vágáséretté válnak, ami duplája a hagyományosan tartott állatokénak. Ez viszont komolyan megterheli az állatok szívét és érrendszerét, csontozatát. A testet sok esetben a torzult végtagok nem bírják el. Az épületbe tízezer szám bezsúfolt állatok alatt az alom gyakran elszennyeződik, átitatódik ammóniával, s ez mellhólyagosodást, ízületi bántalmakat, lábfekélyesedést okozhat. Megdöbbentő, de van olyan uniós tagállam, ahol a becsomagolt mirelitcsirkéken ez a foltosodás látható is. Az állatvédő kiemelte: az ipari tartás miatt ezek a csirkék még akkor sem maradnának életben, ha természetes körülményeket teremtenének számukra. A sanyarú körülményektől nemcsak az állatok szenvednek, de a vevők is károsodnak, ugyanis a nagyüzemben nevelt állatok húsának minősége elmarad a bio- vagy a háztáji tartásban neveltekétől.
A tojótyúkok tartása is erősen kifogásolható, bár a harmincéves állatvédelmi lobbimunka eredménye, hogy 2012-től tilos a tyúkokat tojóketrecben tartani. Jelenleg azonban még nagyüzemi keretek között folyik az állatok „kizsigerelése”: tojásrakás után azonnal kiszedik alóluk a tojást, s ezzel arra ösztönzik őket, hogy még többet tojjanak. Pencz rámutat: állatvédelmi szempontból az üzemeknek biztosítaniuk kellene a tyúkok természetes szükségleteit, például azt, hogy kapirgálhassanak. Erre azonban a ketrecben nincs lehetőség. Így az ipar logikája alapján a ketrecbe egy kicsiny tálkába homokot raknak.
Pencz szerint állatvédelmi szempontból erősen megkérdőjelezhető a disznók farkának levágása, a kismalacok fogának lecsípése. Erre az indoklás szerint azért van szükség, mert az állatok a bezártság miatt egymást harapdálják. Ugyanakkor ez év elejétől rutinszerűen már nem végezhető a farokkurtítás és foglecsípés, csak a hatósági állatorvos által jóváhagyott esetekben, például fertőzésveszély esetén. Az átmenet azonban minden bizonnyal nem történhet egyik pillanatról a másikra, hiszen az a gazda, aki mindig is ezt csinálta, nehezen tér át.
Felemás tervezet? Az EU elnökségét jelenleg adó Hollandia beiktatásakor kijelentette, nem kíván az állatvédelmi rendelettel foglalkozni, ám október közepén hirtelen elővette a kérdést, s e napokban egyeztetnek a tagállamokkal. Azzal számolnak, hogy novemberben a mezőgazdasági miniszterek tanácsával el is fogadtatják – ismertette Pencz Levente. A Fauna Állatvédő Egyesület munkatársa szerint ezt úgy tudják valóra váltani, hogy egyes vitatott témákat – a szállítási idő, az állatok helyigénye és a pihentetési időszakok – kihagynak a tervezetből. Hozzátette: mivel Magyarország e kérdésben a konfliktuskerülő hozzáállást követte, nagy a valószínűsége, hogy a jelen tárgyalásokhoz is hasonlóan áll majd hozzá.
