Vastaps követte Kószó Péter alpolgármesternek azt a bejelentését, hogy Zenta és Torontálvásárhely önkormányzatának kérésére a hódmezővásárhelyi közgyűlés minap egyhangúlag úgy döntött, támogatja a kettős állampolgárság megadását a határon túli magyarok számára. Ehhez egy pillanatig sem férhetett kétség, mert mint Lázár János polgármester fogalmazott, őseik emlékét gyaláznák meg azzal, ha december 5-én nemmel szavaznának. Példaként említette, hogy a trianoni békediktátumot követően a krónikások szerint ezrek éheztek ebben a városban, de ennek ellenére aligha akadt olyan ember, aki nemmel voksolt volna egy hasonló szavazás esetén. Fel sem merülhetett volna a kérdés, mibe kerülhet az országnak, ha ismét magyar állampolgárnak vallják magukat a határainkon kívül rekedtek, akiknek ősei közül többen éppen ezen a településen születtek, utalt ezzel a kirajzáskor elszármazottakra.
Azt az időszakot Mérges Sándor torontálvásárhelyi alpolgármester idézte, amikor arról beszélt, hogy 1794-ben két hullámban több száz szegény paraszt indult el családjával, jószágaival Hódmezővásárhelyről Délvidékre, és új otthont keresett magának Nándorfehérvár, a mai Belgrád közelében. Ők alapították Torontálvásárhelyt, ahol utódaik mindmáig élnek, és megmaradtak magyarnak. Büszkék arra, hogy a ’48-as szabadságharc idején egyetlen férfi sem maradt a faluban, mert valamennyien harcolni mentek Kossuth seregébe. A szabadságharcosok leszármazottai most sem kérnek egyebet az anyaországtól, csupán azt, hogy mint kettős állampolgárok, magyar útlevelet kapjanak.
– A határon túli magyar szervezetek már letették a voksukat a kettős állampolgárság mellett, amikor legutóbb Budapesten találkoztak a parlamenti pártok képviselőivel. Szavazáskor csak a kormánypártok ágáltak annak megadása ellen – mondta Tőkés László királyhágó-melléki református püspök. Azon véleményének adott hangot, hogy a népszavazásra tett kezdeményezés kívánnivalót hagyott maga után, hiszen ebben a rendkívül fontos kérdésben enélkül is dönthetett volna a parlament. Most az a legfontosabb, hogy minél többen járuljanak az urnák elé, és szavazzanak igennel, mert a magyar nemzet jövője a tét. Erdélyben négy történelmi egyház már eldöntötte, december 5-én délben valamennyi templomban megkondulnak a harangok, jelezvén, sorsdöntő kérdésről határoznak az anyaországban. A mostani konferencia résztvevői egyetértettek Tőkés László azon bejelentésével, hogy Duray Miklóssal, a Magyar Koalíció Pártja alelnökével és Ágoston Andrással, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökével nyilvános vitára hívják Gyurcsány Ferencet. Azt remélik, ez a beszélgetés a magyarországi szavazók okulására, valamint a határon inneni és túli magyarságunknak a javára fog szolgálni.
Duray Miklós a trianoni békediktátumról szólva említést tett arról, hogy annak az állampolgárságra vonatkozó meghatározásait nem Magyarország viszonylatában fogalmazták meg, hanem az utódállamokéban. Ezek szerint azok a személyek, akik új ország területén élnek, automatikusan elvesztik korábbi állampolgárságukat. Sajnos a magyar törvények nem nyilvánították a trianoni határokon túl rekedt, volt honfitársainkat az állampolgárságukat elvesztett személyeknek. Ez a helyzet egészen 1948-ig nem változott. Akkor is csak olyan módosítás történt, hogy kedvezményesen lehet a jövőben honosítani a külföldi magyarokat. Még a rendszerváltozás sem jelentett új szemléletet, csak 1995-ben történt némi változás, amikor az emigrációban élők visszanyerhették régi állampolgárságukat, de ez a törvény sok kívánnivalót hagy maga után. Az elmulasztott lehetőséget a parlament természetesen pótolhatja, ám ahhoz kétharmados többségre van szükség, ami nem lenne reménytelen, ha ezt a kérdést egyesek nem politikai, hanem nemzeti ügynek tekintenék.
Ágoston András arra hívta fel a figyelmet, hogy a kettős állampolgárság megoldásával nem kizárólag kulturális vonatkozásban származhat előnye az anyaországnak, hanem gazdaságilag is jól jár. A népszavazásig hátralévő néhány napot elegendőnek tartja ahhoz, hogy a még ingadozókat is sikerül meggyőzni arról, mi a tétje ennek a voksolásnak.
A nemzeti öntudat fontosságáról beszélt Szabó Árpád erdélyi unitárius püspök. Emlékeztetett arra, hogy nemzeti nagyjaink közül többen azt vetették a magyarság szemére, hogy öntudata meggyengült, nem becsüli kellőképpen önmagát. Ezen a téren is rendkívül fontos szerepe van a nevelésnek, ám ezt a munkát nem lehet erőszakkal végezni. Nagy baj, hogy valamilyen ellentét két vagy több táborra osztja a nemzetet. Az egyik rész nem ismeri, nem akarja ismerni a másikat, ezért lenne jó megvizsgálni magunkat. Fennállhat annak a veszélye, hogy az anyaország, a megcsonkított törzs magyarsága más lesz, mint a szétszórtságban élőké. Ennek elkerüléséért is tehetnek az anyaországiak, ha a népszavazáson nem hagyják cserben azokat a testvéreiket, akik közeledni akarnak hozzájuk. Szabó Árpád Petőfi szavait idézve zárta beszédét: „Fel a házból, ki a síkra, emberek, hogy az egész Magyarország legyen igent mondó és vállaló sereg.”
A Magyarnak maradni címet viselő konferencia végén szót kért az a 75 éves Khell Ödön, aki a ’48-as szabadságharc legendás ágyúöntőjének, Gábor Áronnak a szülőfalujából, Bereckről érkezett. Egy kis székely kaput adott ajándékba Lázár János hódmezővásárhelyi polgármesternek, mondván, hogy az ezeréves határ menti kistelepülésen mindig nyitva áll a székely kapu a magyarok előtt, bárhonnan érkezzenek is. Reméli, hogy őket is ugyanilyen szeretettel várják az anyaországiak, és vasárnap nem mondanak nekik nemet.
origo.hu
Folytatódik az M9-es autópálya építése
