Túlzás nélkül állítható, hogy Nagy-Britanniában a közvélemény túlnyomó többsége és a média nagyobb része nemcsak számított John Kerry győzelmére, hanem őszintén kívánta is. A londoni napilapok többsége azért nem ment el odáig, mint a The Guardian, amely a választás előtti napokban Ohio állam szavazóihoz fordult, és számítógépes üzenetekben ösztökélte őket: minél nagyobb számban menjenek szavazni, és szavazzanak George W. Bush ellen. Igaz, a legnagyobb példányszámban megjelenő brit bulvárlap, a Daily Mirror a szó szoros értelmében lemarházza az amerikai választókat. Senki nem titkolja – még a jobboldal orgánumai, a Daily Telegraph vagy a Daily Mail sem –, hogy az amerikai szavazók döntése meglepte őket.
A legáltalánosabb vélemény az, hogy a demokraták félreismerték az amerikai választók hangulatát. Azt hitték, hogy nagy többségük osztozik gyűlöletükben az elnök személye iránt. Nem vették észre – a The Times magyarázata szerint –, hogy nem elég az elnök hibáit feltárni, politikáját ócsárolni, kecsegtető alternatívát is kell a választók elé tárni. John Kerry személyében hűvös, a mindennapi embertől távol álló, kissé arisztokratikus viselkedésű, alapjában véve zárkózott embert állítottak az impulzív, türelmetlen, konzervatív értékrendű Bushsal szemben azok elé a választók elé, akiknek többsége éppenséggel ugyanúgy impulzív, türelmetlen és konzervatív értékrendű, mint a republikánus jelölt. A Daily Telegraph rámutat arra: a demokraták és az ő győzelmükre számító megfigyelők három tekintetben tévedtek. A szavazók igen nagy hányadának saját konzervatív előítéletei fontosabbnak bizonyultak a gazdaságnál vagy a külpolitikánál; a republikánusoknak nem ártott és a demokratáknak nem használt, hogy többen szavaztak Amerikában, mint valaha; és a legfiatalabb szavazók nem tódultak nagy többségükban a demokraták zászlaja alá.
Blair erősödhet. Nagy-Britanniában nem volt örömünnep az amerikai választás másodnapja. Aki helyteleníti George W. Bush politikáját, aggódva látja, hogy az elnök szilárd mandátumhoz jutott, már csak azért is, mert pártja teljesen hatalmába kerítette a törvényhozást is, nem csak a Fehér Házat. Általános vélemény, hogy Tony Blair helyzetét saját pártjában is, Európában is erősíti Bush győzelme, és a brit miniszterelnök nagyobb várakozással tekinthet a jövő évi brit választás elé. (J. L.)
