Séróból, felülről

Felállt a kormányfő a parlamentben, és a következőket mondotta: én önt, Pokorni Zoltán, fel fogom jelenteni a bíróságon, miután csorbítani próbálta jó híremet (hm! – a szerk.) ezzel a tankönyvkiadós mesével, vagyis azzal, hogy én közbenjártam az új tulajdonos kiválasztásánál. Ám Gyurcsány Ferenc az egészre hajlandó fátylat borítani, amennyiben Pokorni képviselő térdre ereszkedik előtte, majd alázatos tekintettel nyilatkozatot tesz közzé, hogy nem mondott igazat. Csak remélni lehet, hamarosan CD-n és kazettán is kiadják az államférfi monológját, merthogy abban, mint cseppben a tenger, látni, hallani, tapintani lehet a túlkoros KISZ-pallér valamennyi szegmensét.
Legelső a póz. Gyurcsány Ferenc feláll, vár keveset, nagy ívben körültekint, szerelést igazít, majd szép kenetteljesen mond valami magasztosat. Úgy séróból, felülről. Halkan, ünnepélyesen beszél, a vesszőknél felkunkorít, a pontoknál lekonyul. Valószínűleg úgy érzi, őt minden pillanatában fotózzák, kamerázzák, kortárs festők figyelik, hogyan formálják meg, ha majd lesz egy új Feszty-körkép… Második a hanglejtés. Hadd tudja meg a külhoni ember, aki nem érti a magyart, hogy most akkor toborzóbeszédet tart, avagy siratja a forintot, illetőleg a magyar bakát, akinek a piszok parlamenti döntés értelmében nemsokára haza kell jönnie a Tigris és Eufrátesz folyók vidékéről. A harmadik szegmens a két nem. Erre kell szavazni, mondja a szögletesre vasalt ember.
Vissza a tankönyvkiadóhoz. Pokorni felelni fog a bíróság előtt, szavalja a KISZ-Cicero. Pokorni válaszol, a tényeket mondja, de erre már Draskovics pénzügyminiszter-szárnysegéd felel. Válaszán kacag az ülésterem. A tudósítást néző meg magára önti a sört.