Már beesteledett. Csak a közeli autópályáról szűrődik be a surrogás a fleurusi Etap szálloda műanyag ablakain. Bezzeg bent, isten tudja, honnét, elképesztő illatok szűrődnek be a szobákba. A baranyai méztermelők egy csoportja ugyanis úgy döntött, hogy hagymás tojást készít a szerencsés megérkezés tiszteletére. A hozott villanyrezsón táncoltatott palacsintasütőn pirított fűszeres hagymára ráütnek vagy húsz tojást, ekképp olyan illat lengi körül a szobákat és a folyosókat, majd a recepciót, hogy a Maliból és Szenegálból bevándorolt takarítók kezében is megáll a partvis és a törlőrongy. Magyar ízek Brüsszelben. Ne felejtsük, olyan emberek jöttek ide az EU gazdaságpolitikája ellen tüntetni, akiknek egy része még Nyugaton se járt. De eljöttek, mert a megélhetésükről van szó.
A magyar méz a minősége és a termék aromája miatt világhírű. Garantált a minősége. Nem csoda hát, hogy korábban, EU-csatlakozásunk előtt az unió évi 160 ezer tonnás igényéből – Argentínát és Dél-Amerikát követve – nyolc-tíz százalékot a magyarok elégítettek ki.
A világ legnagyobb mézfogyasztója az Európai Unió, de a fogyasztás folyamatosan csökken. Ennek nem az az oka, hogy a fogyasztó elszegényedik, vagy nem ismeri a méz szervezetre gyakorolt jótékony hatását, hanem az, hogy a boltokban kapható méz minősége, élvezhetősége, íze és aromája évek óta egyre gyengébb. Azért csalódnak a mézben a vásárlók, mert ahogy nő az import aránya, egyre roszszabb minőségű méz van az üvegekben, ráadásul azok eredete sem állapítható meg. Miközben a magyar méz kitűnő, a piacon lévő termékek kilencven százaléka „arctalan”, a nem túl szigorú EU-követelményeknek megfelelő olcsó keverék. Az EU 2001-ben elfogadott méz- irányelve ugyanis csökkentette a minőségi követelményeket, és lehetővé tette, hogy a csomagoláson ne kelljen a származó országot feltüntetni.
Az EU jelenlegi törvényei szerint a közösség országaiban forgalmazott mézen háromféle módon lehet feltüntetni a származást: „EK-országokból származó mézkeverék”, „EK-n kívüli országból származó mézkeverék”, illetve „EK-országból és EK-n kívüli országokból származó mézkeverék.” Az unió beszállítóinak egy része az utóbbi megjelölést használja, ugyanakkor a szabályozás alapján ezt feltüntetheti akkor is, ha a cukorszirupba, tehát nem mézbe, egyetlen csepp magyar mézet kever.
Az utóbbi években a kínai keverékek jelentették a legnagyobb veszélyt az EU felé irányuló export minőségében. Az unió 2003-ban importtilalmat vezetett be a kínai termékekre, ám ezt követően vietnami eredettel jelent meg a termék. Erre az a bizonyíték, hogy Vietnam egy év alatt megtízszerezte uniós exportját. Az viszont semmiképpen sem lehetett vietnami termelésű méz, hiszen a termelés ötvenszázalékos növelése is lehetetlen egyik évről a másikra.
Felismerve a magyar méz EU-piacon történő térvesztését, a minőségi mézet előállító magyar méhészek problémáit, az ágazat végnapjait, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) úgy döntött, hogy sajátos tiltakozással próbálja felhívni a problémára az eurokraták figyelmét. November elején a magyar termelőknek köszönhetően a strasbourgi székhelyű Európa Parlament mind a 732 képviselője egy több nyelven írt levelet és kis kiszerelésű mézet talált a posta- fakkjában. (A konyhán keresztül kellett becsempészni a terméket az óriási hivatali épületbe.) A termelők szigorúbb előírásokat követelve leírták, hogy azt szeretnék, ha a szabályok nem hoznák hátrányba az EU-méhészt az importméz termelőivel szemben. Kérték azt is, hogy a gyengébb minőségű, természeti értékét jelentős mértékben elvesztett terméket csak II. és III. osztályú mézként lehessen forgalomba hozni.
Az akció kevés sikert hozott, egy olasz képviselő e-mailben megköszönte a mézet, egy néppárti holland képviselőnő pedig megígérte, hogy az egyik ülésnapon ebben a témában fel fog szólalni. Ekkor dőlt el, hogy a demonstrációt folytatni kell, s az Európa Tanács előtt fognak tiltakozni az EU jelenlegi szabályai ellen.
Először a baranyai termelők vállalták, hogy négy napon keresztül tiltakoznak. Szállás- és útiköltségüket a méhészeti egyesület ellehetetlenülésétől tartó tagjai adták össze. A Magyarországról szombat este útnak indult hetvenfős csoport a buszon töltötte az éjszakát, és vasárnap délután érkezett a Julius Caesar és Napóleon seregei által is megismert Fleurusba. A szállodában bőröndön tálalt hagymás tojás hamar elfogyott. Előkerült a mézpálinka is, a legkülönfélébb fajtákban és kiszerelésben, például vadkörteméz-pálinka kétliteres üvegben, vagy bálványfaméz-pálinka félliteresben. Lent a recepciónál a szervezők képviseletében Fekete József, az OMME alelnöke és néhány elszánt termelő – köztük Takács Ferenc méztermelő, aki sok pénzzel támogatta az utat – ismertette a brüsszeli demonstráció szervezésének körülményeit. Kiderült, hogy egy hónappal ezelőtt kezdték szervezni a tüntetést, de a brüsszeli rendőrség nem vette őket komolyan. Ezt követően egy olyan magyar ügyvédi irodát bíztak meg a képviseletükkel, amelynek az unió fővárosában is van kirendeltsége. (Ezenkívül Hanoiban, Isztambulban, Tuniszban, Moszkvában, New Yorkban és még ki tudja, hol.) A hosszas tárgyalásokra csak szóbeli válaszokat kaptak a brüsszeli rendőrségtől (nem szeretik a tüntetőket), s elkezdődött az alku a demonstrációval eltölthető órák számáról is. Ekkor félbeszakadt a beszélgetés, ugyanis megérkezett az egyik méztermelő egyetemista csoporttársa, aki Brüszszelben uniós közalkalmazott, és gyakorlati tanácsokkal látta el az elszánt méhészeket.
Közölték vele: mivel a magyar szakminisztérium nem tett érdemi lépéseket a méztermelők beadványaira, s azt „megint sír egy ágazat” hozzáállással kezelte, az Európai Parlamenthez fordultak, másnapra pedig az Európa Tanács elé mennek demonstrálni. A részletekbe hajló beszélgetésen kiderült, nem mindegy, hogy a tanács előtt is hová mennek, hiszen van olyan utcaköz, amelyen az eurokraták csak reggel és este közlekednek, van, ahol viszont kétezer tisztviselő halad el ebédelni.
Szöget üt a fejemben az a megállapítás, hogy „a hétfő nem szerencsés nap, mert a tanács tagjai és a háttérszemélyzet azzal van elfoglalva, hogy aznap megérkezzen Brüsszelbe”. Kiderül, hogy nem az Európa Tanácsot kell meggyőzni, hanem a tanács szakbizottságát, ám ahhoz nem demonstrálni kellene, hanem lobbizni, mint például az acélipariak vagy a takarógyártók. A lobbizás persze pénzbe kerül, és akár két évet is igénybe vehet. Úgy 25-30 millió forintnak megfelelő euróba. Ez még jó ár, hiszen a lobbicég rendszeresen jár majd üzleti vacsorára, egy üzleti ebéd egy személyre pedig 70 euróba kerül. Egy ilyen ügy, mint a méztermelők gondjai, legalább 50–70 üzleti vacsorát jelent – vonja meg számítása eredményét az uniós szakember, aki korábban már részt vett hasonló munkákban. Elmondja, hogy a vámeljárások oldaláról is meg lehetne közelíteni a kérdést, az másfél év alatt hoz eredményt, de a szabályokat csupán maximum öt évre hozza meg a tanács.
– A lobbicégek megbízása nagyon sokba kerül, de hatásos, az EU szakbizottsága pedig kedvező döntést követően precíz vizsgálatot rendel el. Ez annyit jelent, hogy mivel joga van a velük korábban és jelenleg kereskedőket ellenőrizni, esetünkben tehát Kínába és Vietnamba is elküldi az ellenőreit, akik ott, a dömpingeljárás részeként átfogó vizsgálatot végeznek majd a termelőkkel és a kereskedőkkel szemben.
A baranyai méztermelők hitetlenkedve csóválták a fejüket. Az előadó próbálta megnyugtatni őket. Mondata fontos volt: „A bizottság szakértői a saját és az EU-tagállamok költségén vizsgálódnak majd, s ehhez önök is hozzájárultak az adóikkal.”
Az uniós szakember úgy véli, hogy a magyar paprikabotrány után különösen nagy a jelentősége annak, hogy egy újabb élelmiszerrel kapcsolatban van mozgás Brüsszelben. „Nem baj, ha elterjed, hogy Magyarországon jó a mezőgazdaság, s vannak termelői és fogyasztói igények.”
Hétfőn és kedden a magyar méztermelők nemzeti és EU-zászlós hada elfoglalta a brüsszeli rendőrség által hétfő reggel felajánlott területet. A Schuman térnél a Törvény utcája szakaszon francia és magyar nyelvű transzparensekkel felszerelkezett gazdák jó magaviselettel osztogatták szórólapjaikat. Ezer kiskanál állt rendelkezésükre, hogy mézet és ostyát kínáljanak az érdeklődőknek. A kóstolgattók közül volt, aki azonnal a pénztárcájához nyúlt, hogy vásároljon néhány üveggel. Az elsők még ingyen kaptak belőle, ám a nagy érdeklődés miatt be kellett osztani a készleteket. Mivel mézfronton a lengyelek, csehek, szlovákok, spanyolok is hasonló problémákkal szembesülnek, januártól kiszélesedik a méztermelők brüsszeli demonstrációja.
A magyarok elkezdték.
A méztermelők követeléseiből
· Az importjelölés szabályait és ellenőrzését szigorítsa meg az EU.
· Legyen kötelező feltüntetni a származási országot az üvegeken.
· Legyen tilos a különböző országokból származó mézeket összekeverni.
· Az EU ne csak az EU-ban ellenőrizze a méztermelés, csomagolás és kereskedelem körülményeit, hanem mindenhol, ahonnét az importméz származik.
· Vizsgálják ki a mezőgazdaságban felhasznált összes kémiai anyag összesített hatását a méhekre.
· Legyen egy főállású EU-alkalmazottjuk a méhészeknek.
