Védőbeszéd egy demokráciáért

Richard Rorty (1931), a kaliforniai Stanford Egyetem professzora a demokrácia – Popper szavaival a „nyílt társadalom” (open society) – egyik legfontosabb elemének a képzeletgazdag és bátor társadalmi vitákat tartja. Szerinte maga az Amerikai Egyesült Államok is ilyen diszkussziók eredménye, és ezek feltétele, a szabad és nyílt beszéd tette naggyá, nagylelkűvé és a leginkább befogadó társadalommá (most inclusive society).
Jacques Derrida (1930–2004) hangsúlyozta, mintegy Rortyra rímelve, hogy az Egyesült Államok olyan ország, amely a világon mindenütt megmozgatta az emberek képzelőerejét, és ebbe az országba mindig sokkal többen akartak bevándorolni, mint onnan kivándorolni. Sajátos, de így volt ez akkor is, amikor az Egyesült Államok országként és az egyes emberek szintjén nem volt olyan gazdag, mint napjainkban. Feltehetjük a kérdést, milyen tanulságot jelenthet nekünk a modern történelem e valószínűtlenül sikeres országának képzeletgazdagsága és nyitottsága?
Az indokokat keresve sokan a jólétre hivatkoznak, elfelejtve, hogy a gazdagság nem az égből pottyant, és az inkább csak egyik, de nem kizárólagos kísérőjelensége az ott élő emberek beállítódásának, kultúrájának és életmódjának. A vonzerő szorosan összefügg a legöregebb modern demokrácia nyitott és befogadó társadalomként való megalkotásával.
A modern demokrácia elvét, mint befogadást, az Amerikai Egyesült Államokban fogalmazták meg a tizennyolcadik századi alapító iratban és a korabeli vitákban. Az egyébként jólétben élő és hatalmas műveltséggel rendelkező politikai alapítókat a történelemben példátlan erkölcsi felelősségvállalás jellemezte. Tudatában voltak, hogy nagy lehetőségekkel rendelkező országot alapítanak mintegy „zöldmezős beruházásként”, és ha nem megfelelő elvekre építik és nem szerencsés politikai struktúrákkal ruházzák föl az országot, akkor rossz jövő vár nemcsak országukra, de az egész emberiségre. Megfogalmazták, hogy soha előttük és talán soha utánuk nem fognak országot úgy megalkotni, hogy azt a történelem legjobb hagyományaira és fogalmaira alapozhatják.
Az amerikai alkotmány a megvalósítandó legnemesebb eszmények felsorolásával kezdődik, mint tökéletesség, igazságosság, béke, jólét, szabadság. A megvalósítás egyedüli lehetősége és legjobb eszköze egy jól megalkotott, mindenekelőtt és -fölött garantált és biztosítottan fennmaradó demokrácia. A demokrácia az egyetlen olyan politikai forma, melynek legfőbb elve a teljes és megalkuvás nélküli társadalmi igazságosság.
Az alaptételek értékekről szóltak, melyeket antik görög gondolkodók fogalmaztak meg először, és amelyek az emberiség közös kincsévé váltak.
Mint az alapítók állították, ha az eszmék minden ember történelmi tulajdonai, akkor nincs joguk az országot a benne élők számára kisajátítani. A demokrácia elveivel létrehozott első modern kori ország mindenkié tehát, nem csak az amerikaiaké, ez a demokrácia garanciája és lehetősége egy újonnan megalkotandó világban.
John Dewey (1859–1952), a pragmatizmus klasszikus filozófusa azt állítja, a modern demokratikus gondolkodás kiemelkedő feladata az amerikai alkotmány elemzése és érvényesítése. Legnagyobb követője, Rorty szerint arra kell törekednünk, hogy „egyre több emberi lényt fogadjunk be közösségünkbe… a vendégszeretet az egyik olyan erény, amelyre a mi közösségünk a legbüszkébb. Ha azt mondjuk, az emberi jogok tisztelete követelte meg, hogy megmentsük a zsidókat a náciktól, vagy a bosnyák muzulmánokat a szerbektől, akkor csak azt mondjuk, hogy a beavatkozás elmaradása kellemetlen helyzetbe hozna minket önmagunk előtt, ugyanúgy, mint ahogy nem tudnánk tovább enni, ha tudomásunkra jutna, hogy gyermekeink vagy szomszédaink éheznek, miközben a mi asztalunk megterítve áll.”
A demokratikus gondolkodás imperativusa, hogy a fenyegetetteket minden moralizálás előtt be kell fogadni. A képzeletgazdag morális cselekvés megelőzi a demokrácia teóriáját. Rorty kérdése magában hordozza a választ: „Jobbak-e a befogadó társadalmak a kizáró társadalmaknál?”
Az európai kontinensen még kevéssé látszik, és kevesen hiszik el, hogy az alkotmányos demokrácia lehetővé teszi és feltételezi a morális haladást anélkül, hogy az egyes embertől közvetlenül „jóságot” vagy „moralitást” követelne. Rorty kiemeli, „a morális haladást meggyorsíthatnánk, ha inkább arra a képességünkre összpontosítanánk, amely lényegtelennek mutatja azokat a kis dolgokat, amelyek elválasztanak bennünket… további kis dolgokkal való összehasonlítás segítségével.” A hétköznapi élet apróságairól van szó, ahol minden embert eleve elfogadunk, és ahelyett, hogy bármire is kényszeríteni próbálnánk, saját egyediségében tiszteljük – mindaddig, amíg nem fenyeget másokat.
Rorty szerint a demokrácia affektív, érzelmi és nem annyira vagy nem kizárólagosan az észre épül. A moralitás „az érzelmek kérdése”. Radikalizálva a demokrácia nem az alapító nagy eszmék szolgai megvalósítása vagy megközelítése, hanem a képzelőerő és a nagylelkűség felszabadult növekedése. A kulturális és társadalmi fejlődés e vívmánya a múltnál gazdagabb jövőt csak a képzelőerő szabad működtetésével hordoz és hoz el számunkra.
A demokrata és a hagyományos gondolkodás közti különbség, mint Rorty mondja, „a bezáródás és a nyitottság közti különbség – a változatlanság biztonsága, illetve az önmagát a megjósolhatatlan változás folyamatába belevető én… közti különbség. A jövőnek ez az apoteózisa, a készség, hogy a bizonyosságot a képzelőerővel, a büszkeséget a kíváncsisággal helyettesítsük, eltörli az elmélkedés és a cselekvés… megkülönböztetését. Dewey szerint ez a megkülönböztetés az a nagy lidércnyomás, amelytől a nyugati intellektuális életnek meg kell szabadulnia… az emberlét új lehetőségeinek feltalálásával kapcsolatos remény fontosabb, mint a stabilitás, a biztonság és a rend szükséglete.” E gondolkodásmódot és történelmi sikerét ünnepli az Amerikai Egyesült Államok minden polgára november végén, a történelmi „hálaadás” (thanksgiving) ünnepén.
Ennek a gondolkodásmódnak az elsajátítása – Európában és talán Magyarországon is – előttünk álló lehetőség.

A szerző filozófus