Visszaszerezni a megkopott tekintélyt

Mintha csak muníciót akart volna szolgáltatni a fővárosi vezetés ahhoz a Budapest-ünnephez, amelyet szerda este rendeztek a nagy múltú európai metropolis születésének százharmincegyedik évfordulójára. Az Új Budapest Központ által hagyományteremtő szándékkal meghirdetett ünnepség ugyanis csak kis késéssel kezdődhetett, hiszen idő kellett ahhoz, hogy a meghívottak a mára megszokottá vált állandó forgalomkorlátozás akadályain keresztülverekedjék magukat, függetlenül attól, automobillal vagy a BKV szolgáltatásait igénybe véve közelítették meg a helyszínt. A közlekedési anomáliáktól elrettentő oktatófilmbe illő akció azonban mégsem járt sikerrel, hiszen az egybegyűlt népes közönség és a felszólalók kizárólag a jövő Budapestje megteremtésének módozataival, nem pedig a mostani városvezetés tehetetlenkedésével foglalkoztak. Egy adalék mindennél beszédesebb lehet: a főváros élén immár tizennégy éve ideiglenesen állomásozó főpolgármester nevét egyetlen szónok, sem Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, sem Barsiné Pataky Etelka európai parlamenti képviselő, sem Kupper András, a Fidesz budapesti elnöke nem ejtette ki, s a házigazda, Cselovszki Zoltán, az Új Budapest Központ vezetője is tartózkodott attól, hogy a problémák egyik fő előidézőjének a személyét, s a mögötte álló pártokat emlegesse.
Fogalmazhatunk úgy is – hogy utaljunk az országban zajló, a kettős állampolgárság elleni méltatlan kampányra –, az egybegyűltek mindenben az igenek mellett tették le a voksot, a méltatlanul elhanyagolt főváros esetében is, s a pozitív válaszokat keresték Budapest tekintélyének helyreállítására. Mindez természetesen nem jelenthette az egyre akutabbá váló gondok szőnyeg alá söprését, a közelmúlt és jelen katasztrofális állapotainak elkendőzését. Orbán Viktor ironikusan úgy fogalmazott: a nagy szimfóniákat mindig megelőzik a fals hangokkal teli zenekari próbák. Hozzáfűzhetjük: ezek a hamis hangok nemcsak idehaza hallhatók, az Európai Unió tagállamaiból érkezett vendégek számára egyenesen a kakofónia, a hangzavar érzetét kelthetik. Barsiné Pataky Etelka megjegyezte: ha egy turista a Ferihegyi repülőtérre vezető utat autóval kísérli meg megtenni, valóságos csoda, ha ilyen nyitány után van kedve még egyszer idelátogatni. Kupper András fővárosi Fidesz-frakcióvezető egy külföldi diák epés megjegyzését idézte: egyszer elmentem Budapestre, de zárva volt. Hogy ismét nyitva legyen, arról viszont nekünk, mindannyiunknak kell gondoskodni – értettek egyet az ünnepi felszólalók. Az Új Budapest Központ pedig abban segíthet, hogy az egykor a régió központjaként számon tartott világváros ismét megtalálja önmagát és helyét az európai városok közegében – szögezte le Cselovszki Zoltán. Szerinte ugyanis deficit van Budapesten a teremtő igéből, a konstruktív elképzelésekből, s ezt a folyamatot egyszer és mindenkorra meg kell fordítani.
Magyarország csak úgy lehet a régió vezető országa, ha Budapest a térség vezető központjává válik – jelentette ki Orbán Viktor, aki arra buzdította a polgárokat, hogy a jelen elszomorító tendenciáitól függetlenül higygyenek szeretett városuk jövőjében. Egy város ugyanis nem a kövektől lesz több vagy jobb, hanem attól, hogy a benne élők életminőségén javítani tud – erősítette meg a volt kormányfő. Márpedig nem lehet múltba néző politikával vádolni azt, aki az egykori nagyságot, a korszerű történelmi lépések sorozatát felidézi, hisz saját jövőképünk e nélkül föl sem építhető – foglalhatjuk össze az elhangzott gondolatokat. A Fidesz elnöke emlékeztetett rá, hogy 1989-ben sérült, fáradt Budapestet kaptunk a letűnt kommunista rendszertől, s bár 1990-ben szabadon dönthettünk róla, mintha a fővárosban nem éltünk volna azzal az erővel, ami térségünkben, s az ország nagy részén komoly eredményekhez vezetett. A politikus kitért azokra a visszatérő vádakra is, amelyek a polgári kormány állítólagos fővárosellenes intézkedéseit érték a baloldalról. Mint mondta: felépült többek között a Nemzeti Színház és a dél-pesti városmag, létrejött a lágymányosi egyetemi komplexum, a Nemzeti Sportaréna, megújult az Uránia Nemzeti Filmszínház, mégis, ha valakit megkérdeznek Budapest állapotáról, a válasz az: bajok vannak vele. Bár a polgári kormány miniszterelnöke nem említette, mi azért folytathatjuk a felsorolást: szegényebbek lennénk a Millenáris Parkkal, s a MOM Parkkal is, ha 1998 és 2002 között csak a baloldali városvezetésen múlt volna a fejlesztés. Orbán Viktor szerint 1873-ban Óbuda, Buda és Pest egyesítése győzelem volt a széthúzás felett, s mára ismét időszerűvé vált az igény: egyesítésre van szükség, szimbolikusan és valóságosan is újabb hidakat, közösségi várost kellene építenünk a napi politikai küzdelmeken felülemelkedve. Mindez nem lehet csupán pénzkérdés, mert a benne lakók életminőségét javítani kell, s Magyarországot csak fővárosával együtt szerethetjük.
Szinte a volt miniszterelnök szavaira reflektált Barsiné Pataky Etelka, amikor azt hangsúlyozta: Budapest kisugárzása messze túlmutat a benne lévő kerületeken és az országon. Ahhoz pedig, hogy az előző századfordulón virágkorát élő, Európa talán legintenzívebben fejlődő városa ismét megtalálhassa helyét az öreg kontinensen, egy merőben újfajta konstruktív kezdeményezéssel kívánnak élni. Életre hívták tehát azt az európai parlamenti irodát a Fővárosi Közgyűlés épületében, amelybe az európai parlamenti néppárti képviselők egy csoportja, összefogva a magyar Országgyűlésben munkálkodó képviselőkkel és a Fővárosi Közgyűlés fideszes tagjaival, együtt fog dolgozni Budapest sorsának jobbra fordításán. A cél az, hogy hazahozzák az Európai Unióból mindazt az újítást, innovatív elképzelést, amelyet e többi tagállamban már sikeresen alkalmaznak. S ha ismét versenyképessé lesz a nemzet fővárosa, nem kell feltennünk azt a kérdést, hol vannak az egyetemi központok, miért marad el a konferenciaközpontok építése, s miért Berlintől kap alkotói ösztöndíjat a Nobel-díjas Kertész Imre, nem pedig a fővárosi vezetéstől? Kupper András azt a fajta régi polgári értékrendet hiányolta a mai budapesti létből, amit oly érzékletesen jelenített meg az Oscar-díjas Szabó István A napfény íze című filmjében, s amely annyira idegen a mai városvezetéstől. S hogy ez az értékrend ne vesszen végleg a feledés homályába, arról a most alapított Zolnay László-díjjal is gondoskodni szeretnének. A világhírű régész-művészettörténész, akit a diktatúra meghurcolt, a budavári szoborleletek feltárásával, s a már a középkorban világjelentőségű város életének bemutatásával, tanulmányköteteivel örökre beírta magát a nemzet aranykönyvébe, így szellemiségéhez hűen minden évben annak adományozzák az elismerést, aki a legtöbbet tette Budapest fellendítéséért. A kitüntetésre feltehetően sokan aspirálnak majd, hiszen – a frakcióvezető szavaival – a budapestiek mintha felébredtek volna, egyre inkább érzik a változások elodázhatatlanságát. Cselovszki Zoltán zárószavaiban ezt úgy fejtette ki: jó esély van arra, hogy a nemzet fővárosa nagy léptékű európai fővárossá váljon.
A beszédek alatt az emelvény mellett egy állványon végig a főváros megvilágított címere volt látható, alatta egy szerény kis tábla függött, ráírva: „zárva”. Az Új Budapest Központ vezetője az ünnepség befejező akkordjaként ezt fordította meg, hogy immár a „nyitva” felirat tanúskodjon a jelképes fordulatról. Talán arra is utalt ez a gesztus, hogy a fővárosi polgárokat hitegető baloldali píár Pató Pálok kora, s „Ejh, ráérünk arra még” ideológiává gyúrt mottójuk végleg eltűnjön a közéletből.