Az Európai Szociális Fórum a már meglévő kórházak magánosításának leállítására adandó igen válasz mellett indított kampányt – jelentette be Lányi András kedden a Védegylet Corvinus közgazdasági egyetemen tartott vitafórumán. Az intézmény közszolgáltatások gazdaságtana tanszéke szervezésében megtartott rendezvényen Szilvási István, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke külön hangsúlyozta: a meglévő kórházak és rendelőintézetek állami-önkormányzati tulajdonban tartásáról van szó, amiből nem következik a visszaállamosítás. Nem jelenti automatikusan azt, hogy ellenezné új magánkórházak létesítését vagy egészségügyi szolgáltatások bevezetését, az, aki a szavazólapon az igen választ ikszeli be.
Eddig még nem volt ilyen alkalma a magyar népnek, hogy rákényszerítse a hatalmat az egészségügy átalakítására – mondta Solymosy Tamás, a Védegylet képviselője. A reform szükségességében nem volt vita és abban sem, hogy az egészségügy sem globálisan, sem itthon nem lesz olcsóbb. Főként nem Magyarországon, ahol minden szinten az élőmunkaköltség-csökkentés a legfőbb cél – erre Németh György közgazdász-szociológus mutatott rá. Az egészségügy helyzetének javításához a kulcsot a piacosítás fokozásában látók között Kincses Gyula, az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet igazgatója úgy érvelt: „mint pulira a nyájnak”, úgy van szükség a piaci elemek bevezetésére az innovatív technikák meghonosítására való képesség, a sokkal gyorsabb reakcióképesség és az új szervezeti kultúra okán. Golub Iván, a kórházszövetség elnöke hozzátette: a volt NDK területén már 23 százalék a forprofit intézmények aránya, míg nálunk elenyésző. Németh velük szemben rámutatott: a magántőke részesedése még az angolszász országokban is csekély arányú. Az Egyesült Államokban is csak 14,5 százalékos arányt képviselő magánkórházak kisebbek, az egyszerű, könnyen diagnosztizálható esetekre specializálódtak, és átlag alatti áraikkal várják azokat a betegeket, akik nem akarnak várólistára kerülni. Angliában a 3,7 százalékos részesedést főként a tekintélyes orvosprofesszorok speciális magánklinikái teszik ki.
Lányi András szerint ha tömegesen elterjednek a magánkórházak, akkor fennáll a veszély, hogy a magántőke mindenhol „kilobbizza magának” a neki megfelelő eredményt. – Itt és most Magyarországon azonban a magántőke nem találhatja meg a számítását – fejtette ki Donkáné Verebes Éva független szakértő, aki szerint a közfinanszírozás folyamatos szűkülése miatt a magántőke a betegnél találja meg a kitörési pontot: vagy „válogat” a betegek között, vagy áthárítja a terheket a betegre. A közfinanszírozás problémái pedig tovább nőnek, azért is, mert nem hitelesek az alapjául szolgáló adatbázisok. A problémákat szaporítja, hogy az egészségügyben felsrófolják a teljesítményt, ami súlyos torzulásokat okoz – mondta Szilvási. – Nem igaz, hogy a nyereséget kivonja a magántőke – reagált Kurucz Beáta, a Humán Egészségügyi Magánszolgáltatók Egyesülete képviselője. Ő azt nehezményezte, hogy a magánbefektetők „nem tudják, mikor mit húznak rájuk”, ezért elkötelezett hívei lennének egy alapos és részletes jogi szabályozásnak. (Ebben egyébként közös nevezőre jutottak a hozzászólók.) De ott már nem volt ilyen egyetértés, hogy működnek-e mindenhol eljárási szabályzatok, úgynevezett protokollok. Az ISO, a nemzetközi minőségi tanúsítvány sem nyújt mindenre garanciát – hangzott el. – És mi van, ha a magánbefektető nem tudja elvégezni a bármily részletesen is szabályozott és rá bízott kötelezettségeket? – tette fel a kérdést Donkáné Verebes Éva. – Akkor ott marad az önkormányzat egyedül az ellátási kötelezettséggel?
Solymosy Tamás szerint nehezíti a helyzetet, hogy a betegek nem ismerik alapvető jogaikat. Válaszul elhangzott: még szerencse, hogy a beteg nem tudja, mi jár neki… Solymosy a területi egyenlőtlenségekben látja a legsúlyosabb problémát (200 olyan háziorvosi kör van, ahol nincs orvos), mások a társadalom teljesíthetetlen igényeiben és abban, hogy a politikának nincs meg a bátorsága vonalat húzni: eddig, és ne tovább!
origo.hu
Tankcsapda: íme a harmadik tag: „Ő az igazi”
