Ne hagyjátok cserben nemzetünket…

Három határon túli település – Gyergyószárhegy, Tóthfalu és Tordaszentlászló – levelet küldött az anyaországi Jászszentlászló vezetőinek: kérjék nevükben a helyiek támogatását a vasárnapi népszavazáson. Mondják el a testvértelepülés lakóinak helyettük, mi az igazság, mit is jelent a kisebbségi létben rekedteknek az anyaországi elutasítás, amire a jelenlegi kormány bujtogat. Segítsenek, hogy a nemzet lelki újraegyesítésének történelmi lehetősége ne vesszen el, segítsenek az oktalan félelmek eloszlatásában. A három levélből kettő november első felében megérkezett. A volt tanácselnök, ma független polgármester, Papp József azonban csak ma viszi a testület elé a testvértelepülések kérését, s a testületi tagok is csak egy-két napja értesültek a levelek létezéséről. Herczeg József képviselő úgy döntött: ha helyben már lehetetlen érdemi munkát végezni, a határon túliak kérését az ország nyilvánossága elé viszi.

Tisztelettel arra kérlek, és általad az önkormányzatotok többi tagját is, hogy legyetek segítségünkre, és a tisztségetek és tekintélyetek latba vetésével nyerjétek meg a lakosságot, hogy minél nagyobb létszámban jelenjen meg ezen a népszavazáson, és igen szavazatával támogassa e számunkra létfontosságú ügyet – írja a vajdasági Tóthfalu polgármestere Papp Józsefnek, anyaországi kollégájának, Jászszentlászló önkormányzati vezetőjének.
Majd így folytatja: „A sajtóból és az elektronikus médiából értesülünk e kérdést támogató és ellenző politikai álláspontokról. Ezen pártpolitikai megnyilatkozásokból az derül ki, hogy a számunkra, határon kívül mesterségesen rekedtek számára, pozitív végkimenetel ebben a jelentős kérdésben igen bizonytalan. Éppen ezért kérünk benneteket, hogy függetlenül a pártpolitikáktól, a józan észre és a szívre hallgatva, mint igazi barát, akit a bajban ismer meg leginkább az ember, legyetek a segítségünkre. Ezen kérésünk indoklására komoly érvünk, hogy a magyar állampolgárságról egyetlen ősünk sem mondott le annak idején önként, hanem azt elvették tőlünk, és így mesterségesen másodrangú polgárokat képeztek belőlünk. Legyünk őszinték, a kettős állampolgárság elutasítása a határon túli magyar közösségeknél, mint amilyen a miénk is, óriási lelki traumát fog okozni, és ez olyan ösztönző erő lesz az elvándorlásra, amelyet megállítani és visszafordítani azután már talán nem is lehet” – mutat rá a legfőbb veszélyre a polgármester. Levelében azt is leszögezi: a határon túliak a kettős állampolgárság kérésével nem „kegyelemkenyeret kérnek az anyaországtól”:
„Elsősorban nem is terhet akarunk ezzel jelenteni, csupán azt szeretnénk elérni, hogy ezáltal vízummentességet élvezhessünk. Mert az elmúlt időszak tapasztalataiból, gyakorlatból tudjuk, hogy esetünkben a sokak által hangoztatott európai egyesülésből a belátható közeljövőben nem lesz semmi. Viszont a vízumkényszer már most érezhetően szigorodik.” Ez viszont – ahogy írja – „a teljes ellehetetlenítésünket fogja eredményezni, és véleményünk szerint ez a tényező sokkal nagyobb veszélyt jelent a szülőföld elhagyása szempontjából, mint a jelenleg mondvacsinált elvándorlási hullámról alkotott demagógia” – világítja meg a helyzetet.
„A kérdést egy hasonlat formájában úgy is feltehetjük, hogy igazi anya-e az, aki gyermekei közül néhányat eldob magától? Mi bízunk az anyában, melyet számunkra az anyaország jelent, hogy nem dob el bennünket, és édesfiaiként szeretettel és megértéssel oltalmaz bennünket azáltal, hogy a kettős állampolgárság megadásával európai útlevelet biztosít a számunkra. Bízunk benne, és reméljük, hogy a népszavazás kapcsán nem a megosztottság, hanem a józan ész és a szolidaritásvállalás kerekedik felül és kerül ki győztesen. Abban a reményben, hogy a fentiek ismeretében segítségünkre lesznek, maradok baráti üdvözlettel: Bata Ferenc polgármester, Tóthfalu, Vajdaság” – zárja sorait. A levelet november 12-én küldte el faxon Jászszentlászlóra. Választ – mint lapunk kérdésére elmondta – eddig nem kapott.
Az erdélyi Hargita megyei Gyergyószárhegy szintén a testvér-települési kapcsolatokra apellálva fordult Jászszentlászló vezetéséhez: „Annak reményében, hogy a közösen kialakított partnertelepülési viszonyunk nem hiábavaló, komoly célja és szándéka van – és ezt több esetben is bizonyítottuk kölcsönösen –, a szárhegyi önkormányzat nevében most írásban fordulunk hozzátok segítségért” – írják a jászszentlászlóiaknak, abban is bizakodva, hogy a kapcsolat révén a jászszentlászlóiak meggyőződhettek arról, hogy a kisebbségi lét milyen „nagymértékű hátrányt jelent” az „úgynevezett határon túli” magyaroknak:
„Úgy gondoljuk – és ezt tanítjuk gyerekeinknek is –, hogy közös történelmünk számtalanszor bizonyította szilárd magyar identitásunkat és cselekedeteinket. Itt a magyar végvárakon, ahol őseink soha nem hátráltak meg, ha a nemzetet veszély fenyegette, számunkra mégis a számkivetettség jutott. Akaratunk ellenére fosztottak meg azon jogainktól, amelyek elvesztése az anyaországtól való elszakadást eredményezte. Most azonban eljött az a pillanat, amikor sorsunkról nem az idegen nemzetek döntenek, hanem mi magunk, honfitársak. Ezért testvéri szeretettel felkérünk benneteket, ne hagyjátok cserben nemzetünket, gondoljatok arra, hogy mi nem csak az ünnepi asztal mellett vagyunk testvérek” – hívják fel a figyelmet a mostanában elfeledtetni igyekezett igazságra. Azt is kérik, postafordultával küldjön Jászszentlászló írásos választ „állásfoglalásáról”:
„Erősítsétek meg bennünk azt a hitet, hogy mi valóban testvér-települési viszonyban vagyunk” – zárják levelüket. Hogy kaptak-e választ, nem tudhatjuk, mivel a jászszentlászlói polgármester nem volt hajlandó válaszolni lapunk kérdéseire. Mi úgy tudjuk, Gyergyószárhegy is hiába várt a testvéri megerősítésre. Kérésüket november 18-án juttatták el a jászszentlászlói önkormányzatnak.
Papp József polgármestertől azt sem tudtuk megkérdezni, hogy vajon eleget tesz-e a Kárpát-medencei, Szent László nevét viselő települések szövetségének tagjaihoz intézett kérésének, amelyet az erdélyi Tordaszentlászló magyarjai fogalmaztak meg, szavaik szerint „a magyarországi – rosszindulatúan gerjesztett – belpolitikai zűrzavart látva”:
„A településeink között az elmúlt évek alatt kiépült kapcsolatokra való hivatkozással a következő kéréssel fordulunk hozzátok, a mai magyarországi Kárpát-medencei, Szent László nevét viselő települések önkormányzataihoz: ti, a Szent László nevét viselő magyarországi települések polgármesterei és önkormányzati képviselői a magyar állampolgárság kiterjesztésével kapcsolatos, december 5-i ügydöntő népszavazáson a településeinket éppen Szent László királyunk történelmi szerepe, neve és alakja révén összekapcsoló szálak szellemében szavazzatok igennel! Településetek elöljáróiként tegyetek azért, hogy településetek lakói jussanak hozzá azokhoz a valós és ferdítésmentes információkhoz, amelyek értelmében a magyar állampolgárság kiterjesztése a határokon túl rekedt magyarokra nem ró pluszterhet kizárólag Magyarországra, a Magyarországon lakó emberekre. Hely- és emberismeretetek birtokában népszerűsítsétek, hogy mi, határokon inneni (számotokra túli) magyarok nem a magyar állam által viszonylag nehezen kiszorított letelepedési, munkanélküli-, szociális jellegű segélyekre áhítozunk, hanem csak az elvi állampolgárság számunkra is alanyi jogon elérhető voltára, amelynek szüleink, nagyszüleink általi elvesztését sosem fogadtuk el jogosnak és véglegesnek, és amelynek visszaszerzéséhez a mindenkori magyar állam és polgárai támogatását – hitünk szerint jogosan – elvárjuk. Tudatában vagyunk, hogy szülőföldünkön kell boldogulnunk, ahogyan eddig is ehhez tartottuk magunkat lehetőségeink szerint, és ezt éppen a Szent László királyunk személyéhez is kapcsolódó magyarságtudatunk tette lehetővé, bármely támogatás nélkül, sőt gyakori akadályoztatás ellenére is. A magyar állampolgárságot senki és semmi ellen nem kérjük, és úgy gondoljuk, hogy Trianon sérelmeit a ma lehetséges és reális politikai döntések és cselekedetek szintjén éppen a Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett ügydöntő népszavazás pozitív kimenetele révén lehet orvosolni, annál is inkább, hogy a Magyarországnál hátrányosabb gazdasági helyzetű államok is hasonló módon kiterjesztik az alanyi jogon járó állampolgárságot volt állampolgáraikra vagy határaikon túlra szakadt nemzettársaikra – sorolják érveiket, kimondva azt is: – Minden, az ebben való elvi egyetértést gazdasági vagy más természetű ürügyekkel az asztalról elsöprő érvet nemzetietlennek, hazafiatlannak, demagógnak, a magyarság iránt rosszindulatúnak és az Európai Unió szellemiségével szemben ellenségesnek ítélünk meg, hiszen az állampolgársági törvény részleteinek kidolgozásához van elegendő idő, és hisszük, hogy az ügydöntő népszavazás után a politikai pártok és a szakértők a magyar gazdaság teherbírásához mért konkrét lehetőségeket a politikai akarat feltételével meg tudják találni. Ha Magyarország magára tudta vállalni a berlini fal lebontásából fakadó politikai bonyodalmak és anyagi terhek jó részét, nem teheti meg, hogy e jelen kérdésben nem szavazatra biztassa polgárait. Elvárjuk, hogy településetek lakóit ti arra biztassátok, hogy a népszavazáson igennel szavazzanak, pártpolitikától függetlenül” – foglalják össze lényeget.
A Magyarok Világszövetségének felhívására határon túli települések százai keresték meg testvértelepüléseiket a nemzet újraegyesítését jelentő igen szavazat támogatását kérő leveleikkel. Civil szervezetek, iskolák, egyének küldték el képeslapjaikat anyaországbeli társaiknak: tízezerszám érkeztek az úgynevezett kopogtatólevelek.
Hogy a tiszteletteljes kérések közül mennyi érhetett célba, és mennyit sülylyesztett el a buta, felelőtlen közöny, vasárnap elválik.