Románia: pálinkában az érték a mérték

A magyarok ellopták a pálinkát! – hirdették öles betűkkel, címoldalon két évvel ezelőtt a bukaresti lapok, mélységesen felháborodva amiatt, hogy Budapest levédte a szeszes ital márkahasználati jogát. A pálinka hungaricummá avanzsálása révén ugyanis az elnevezést uniós szabályozás szerint csak Magyarország és négy osztrák tartomány használhatja, így a románok hiába főznek ezentúl palincát, az unióban nem forgalmazhatják ezt a terméket. Viszont a románok sem voltak restek, tavaly a bukaresti képviselőház elfogadta a gyümölcstermesztésről szóló törvényt, amelybe – éppenséggel a Romániai Magyar Demokrata Szövetség egyik parlamenti képviselőjének javaslatára – bekerült, hogy a pálinka román italnak számít. A román jogszabályhoz elfogadott módosítás pontosan meghatározza azt is, hogy mely nyugat-erdélyi megyékben készül pálinka.
Ebből is kiderül, hogy a két országban kultusza van a gyümölcsből lepárlás útján készült szeszes italnak. Romániában például a pálinka mellett nagy népszerűségnek örvend a cujka is, amelyet kizárólag szilvából főznek, és földrajzi származása, valamint alkoholfoka alapján lehet besorolni. Az országban nem is akad olyan ünnepség, disznótor vagy lakodalom, ahol ne szolgálnának fel palincát, cujkát vagy ugyancsak erjesztéssel nyert rakhiut. Magyarországon hasonló a helyzet. Gyulán történetesen minden év áprilisában, Az érték a mérték jelszóval rendeznek nemzetközi kisüstifesztivált, amelyen több ezren koccintanak egyszerre pálinkáva. Ugyanitt immár múzeumot is emeltek a pálinkának, ahol a szeszes ital valamennyi fajtáját megtalálja a betérő. Egy alkalommal az a megtiszteltetés ért, hogy a szervezők beválogattak a pálinkaverseny civil zsűrijébe, ami legalább tízfajta kisüsti megkóstolását feltételezte. A szín, illat, tisztaság és íz alapján elbírált párlatok közül akkor egy bodzapálinka bizonyult a legsikeresebbnek, amely maga mögé utasította a hagyományos szilvát.
A legnagyobb sikere azonban mégis annak az Erdélyből származó viccnek volt, amelyen egyformán derült a sűrű kóstolgatástól amúgy is jókedvű hallgatóság valamennyi tagja. Eltávozásra való hazaérkezésekor megkérdezi az édesanya a kiskatonát: „Tyúkot vágtam, fiam, mit főzzek belőle?” Mire a katonaköteles csemete habozás nélkül rávágja: „Pálinkát, édesanyám!”