Bulvárgyurcsány

Tavaly október 4-én, negyvennapos elhúzódó kormányválság után esküt tett a Gyurcsány-kormány; október 8-án pedig „szenzációs” cikk jelent meg az újdonsült miniszterelnökről a Story magazinban. „Ősszel történt, 1997-ben. Az egyik reggel azt vette észre Gyurcsány Ferenc, hogy egy kis anyajegy nőtt a lábán. Bőrgyógyászhoz ment, aki azt javasolta, inkább vegyék le, nehogy rosszindulatúvá váljék. Felesége, Klára a nyolcadik hónapban volt, legkisebb gyermekét, Tamást várta. Rajta kívül csak az egyéves Anna volt otthon, mikor csengett a telefon. A bőrgyógyász jelentkezett a rossz hírrel: az ártatlannak tűnő anyajegy szövettani vizsgálati eredménye pozitív lett. A betegség neve: melanoma, bőrrák.” A politikával fertőzött újságírót, aki legtöbbször csak a fodrásznál veszi kézbe a bulvársajtó remekeit, méltán töltötte el a döbbenet. Mi ez? A tömegmédia az első héten frontális támadást indít a frissen felkent országvezető ellen? Megőrült volna az exkisgazdából főszerkesztővé avanzsált Ómolnár Miklós, netán megtáltosodott?
Aztán tovább olvastam a Mitől volt veszélyben Gyurcsány Ferenc élete? című illusztrált tényfeltárást, s kezdett tisztulni a kép. Szó sincs támadásról – inkább támogatásról. Itt, kérem, Dobrev Klára nyilatkozik (aki nemrég még a PHARE-pénzeket osztó hivatal alelnöki székében ült, és csak a kifizetődőbb biznisz kedvéért vedlett át főállású anyává és háziasszonnyá), s a közjogi méltósággá előlépett férjura kontrázik neki. Klára asszony a bénító döbbenetre emlékszik vissza, meg arra, hogy Gyurcsány Tomi emiatt majdnem koraszülött lett. Bezzeg „Feri elképesztően higgadt, nyugodt maradt” a közelgő halál árnyékában is. A vezető anyag szívhez szólóan részletezte a tragédiát a kormányfő tálalásában: „Nagyon sok család ismeri ezt a szörnyű szorongást, vajon mi lesz ennek a betegségnek a vége. Azt, amikor már az a kérdés is felmerül: mennyi van még hátra? Féltettem Klárát, a gyerekeket, s mi tagadás, számot vetettem az életemmel…”
Ezen a ponton már sejtettem, hogy sajtótörténeti mérföldkőhöz érkeztünk: olyan már azelőtt is volt, hogy egy politikus hátsó szándékkal hozta nyilvánosságra családi életének részleteit, de hogy a rákbetegségéről sztorizva semlegesítse milliárdos voltát – így sugallva, hogy „ő is csak egy a milliók közül” –, ez vitathatatlan nóvum. Az időzítés érthető: a hatalomra jutás enyhén szólva necces volt, az előélet több mint zavaros. A „nagyon sok család” ráktól való szorongására hivatkozni pedig zseniális húzás: ezt a tehetetlen érzést a saját famíliám is ismeri. Gyurcsány, a puccsista úgy szervez magának együttérzést, hogy átnyúl a pártos közéleten, esendőnek, halandónak tünteti fel magát. Gyanúmban nem is csalatkoztam. „Ilyenkor az ember sok mindenre gondol. Én elhatároztam, ha megadatik, hogy marad még időm, csak olyasmit akarok tenni, ami jó, ami fontos. Hogy olyan nyomot hagyjak magam után, amire büszkék lehetnek majd a gyerekeim, akiket én már talán nem is láthatok felnőni.” Szenzációs. Valóságos kormányprogram azoknak címezve, akik nem értik, sőt rühellik a politikát. Gyurcsány azonban nem vehetné magára egy beteg ember jegyeit, ezért a sztorinak kötelező happy enddel végződnie. S így is lesz. „A miniszterelnök betegsége nyomtalanul elmúlt. (…) Gyurcsány Ferenc azóta is egészséges, sportol. Maratoni futóversenyek rendszeres résztevője, gyakran még a munkahelyére is futva érkezik reggelente.” S a kötelező vörös farok az aggódó feleségtől: „Feri esete azt mutatja, hogy igenis van gyógyulás a legrosszabból is. De vigyázzunk magunkra. Járjunk szűrővizsgálatokra, foglalkozzunk többet az egészségünk megőrzésével, a megelőzéssel, mert kis odafigyeléssel tragédiákat kerülhetünk el.”
Hogy került a csizma az asztalra? – fúrja a szóból élő szakember oldalát a kíváncsiság, hiszen a Story magazin tényfeltárásai túlnyomórészt mégiscsak a riportalanyok közlékenységén alapulnak. A magazin el is igazít ez ügyben: maga az érintett hozta szóba a témát, mégpedig roppant tudatosan, szántszándékkal. „Sokan kapták fel a fejüket az elmúlt héten, amikor egyik bemutatkozó beszédében Gyurcsány Ferenc váratlanul arról kezdett beszélni, hogy hét évvel ezelőtt szembenézett a halállal. (…) Véletlen elszólás? Tudatos kimondása valaminek, amiről eddig nem illett beszélni? Politikai elemzők tiszte kideríteni.” Nos, a politikai elemzők nem tolongtak a megfejtésekkel, úgyhogy októberben magamnak vontam le a konzekvenciát: ettől az embertől minden kitelik, ha az előmeneteléről és a politikai haszonlesésről van szó – még a saját nyavalyáit sem szégyelli, ha a kiválóságát kell illusztrálni. S aki ugyebár szembenézett a halállal, szembenéz akár Orbán Viktorral is…
Meggyőződésem volt, hogy erről a rókáról csak egy bőrt lehet lenyúzni. Tévedtem. Jött a borzalmas cunami, de közelgett a síszezon is. Gyurcsánynak szüksége volt egy tévés konzervműsorra, amit folyamatosan hirdetni lehet, miközben ő az osztrák lejtőkön vállal szolidaritást a szökőár Ausztriában élő, valószínű magyar áldozataival. Friderikusz – még más szereposztásban – egyszer már megégette magát egy hasonló akcióban, ő nem jöhetett szóba. Legyen hát a kérdező Szulák Andrea! – pattant ki a kormányzati píárosok fejéből.
És lőn. Az okoskodás rekonstruálható: bár a célcsoport ugyanaz, mint a Story esetében, a terítés nagyságrenddel nagyobb. Buzgó
oknyomozók utána is néztek, a kései órán az alákérdezős interjút
1 403 378-an nézték, a 42,6 százaléka az akkori tévézőknek. A tartalom azonban – eltekintve attól, hogy Gyurcsány fél a békáktól (értsd: csakis a békáktól fél) – szakasztott ugyanaz volt, mint három hónapja. No jó, mondta az ember megbocsátón, egy kereskedelmi show azért mégsem hírműsor, hogy törekednie kellene az eredetiségre. Ám a hét elején a tévés jelenés nyomában megindult a bulvárdömping. Gyurcsány itt, Gyurcsány ott, Gyurcsány mindenütt. A pletykasajtó, mintha nem is olvasták volna az októberi Story-sztorit, képes volt szóról szóra, szenzációként tálalni ugyanazt a történetet, ugyanazzal az üzenettel: Gyurcsány, ez a szerető és szeretett családapa, aki egy közülünk, szembenézett a halállal, megküzdött a rákkal. (A békákról ezúttal nemigen esett szó.) Épp csak azt nem tették hozzá: szavazzatok erre az anyajegyes szupermenre…
Hétfőn a Blikk címlapján vezető sztoriként: „Gyurcsány vallomása – a feleségem sírva mondta: Rákos vagy!” Alább arcátlan hazugság: „Gyurcsány Ferenc (44) a Szulák-show felvételén először beszélt arról, hogy négy évvel ezelőtt öt esztendőn át tartó harc eredményeként legyőzte szervezete a rákot.” Belül már ott a konzervatív ellenpont is: bezzeg „Antall Józsefet (U61) legyőzte a rák”! Kedden a Mai Nap elképesztő arcátlansággal „Exkluzív!” jelzéssel illeti a rákos sztorit „A miniszterelnök felesége: Engem küldött padlóra a rák” címmel. Illusztráció: kézen fogva, a legendás kendermintás kiskosztümben. Dobrevet a First Lady megnevezéssel illetik, holott Mádl Dalma aszszony nem szerepel a cikkben. Az exkluzivitás talán ebben a mondatban érhető tetten: „Szerencsére Feri teljesen meggyógyult, de ettől még benne maradt a genetikai hajlam.” (Nos, általában véve e hajlamtól van okunk tartani.) Továbbá „nem tartózkodhat órákig a tűző napon” – ami ennyi vajjal a fején érthető is. A Blikk kedden veteránfotóval ünnepli a száznapos kormányfőt, a duplázásban azonban a Budapesti Reggellel nem lehet versenyre kelni: kedden és szerdán is fényképes címlapsztorit csinál a lerágott anyajegyből. Előbb Gyurcsánynak bőrrákja volt (montázson Gyurcsány és Szulák); majd Gyurcsány ellenőrzésre jár (montázson Dobrev és Gyurcsány).
A fáma szerint titokzatos körök (a Magyar Nemzet és a jobboldali hetilapok kivételével) minden fontosabb véleményformáló orgánumot megkerestek, hogy elősegítsék a kormányzati sikerek hathatósabb propagálását. Ha igaz a hír, akkor bennünket nemcsak a közérdekű információkat, de a plusz pénzkereseti lehetőségeket tekintve is diszkriminálnak: talán nem tartanak morálisan eléggé fejlettnek e magasztos feladathoz. Így aztán első kézből nem is tudhatjuk, hogy a Gyurcsánnyal kapcsolatos pozitív vagy hasznos sajtóemlítések valóban 80 ezer forint + áfát érnek-e meg. Én ezt nem hiszem, ennyire nem lehetnek olcsók a kollégák. (Bár ha belegondolok: havi öt ilyen gesztusból már összejön Görgey tanácsadói kegydíja, noha ezért ténylegesen írni is kell valamit.) Ha mégis igaz a díjszabás, egy címlapsztori – még ha erősen romlott szenzáció, a tegnapelőtti leves felmelegítése is – bizonyára többet kóstál. A pletykalapok pedig választási szempontból igen felértékelődtek a mértékadó újságokkal szemben. A bulvárgyurcsányozás mindenesetre arról vall: rákos daganatként terjed a fizetett imázspropaganda.