Lapunk 2003. május 31-i számában a „Szegfűk, tulipánok, mákvirágok” című cikkben:
– Azt a valós tényt, hogy Osváth György 1994-ig tagja volt az ÁPV Rt. igazgatótanácsának, abban a hamis színben tüntettük fel, hogy ezen minőségében sem lépett fel kétesnek mondott privatizációs ügyekben. A valóságban hivatalos megállapítások nem születtek kétes privatizációs ügyekről.
– Valótlanul állítottuk, hogy Osváth György azt híresztelte volna magáról, hogy Helmut Kohllal járt egy iskolába.
– Valótlanul állítottuk, hogy őt Antall József volt miniszterelnök levegőnek nézte volna. Barátságuk és személyi tanácsadói tisztsége Antall József haláláig fennmaradt.
– Ugyanezen cikkben azt hamis látszatott keltettük, hogy Kádár Béla, az Antall-kormány minisztere hivatalból értesülhetett a magánosítási folyamat visszásságairól. A valóságban az általa irányított tárca hatáskörébe nem tartoztak a magánosítás kérdései, ezekről ő külön tájékoztatást kapott.
– Azt a hamis látszatott keltettük, hogy Kádár Béla miniszteri tevékenységével okozati összefüggésben „terelték be” a külkereskedelmi vállalatokat az Investor Rt.-be, és ennek következtében omlottak össze a magyar ipar nyugati piacai.
origo.hu
Főhősök nyomában – itt a legnehezebb irodalmi kvíz, csak a legjobbaknak sikerül hibátlanul kitölteni!
