Kollektív emlékezet

A műemlékvédelem nemzetközi szervezetének (International Council on Monuments and Sites, Icomos) nemzeti bizottságai is összefogást sürgetnek a szökőár sújtotta területek lakóinak megsegítésére, településeik újjáépítésére. A tragikus emberveszteség okozta gyász idején megkezdődött a kulturális örökségben okozott károk felmérése, sőt a helyreállítás is.
Hátborzongató időszerűséget ad a cunami visszamenőleg annak a kulturális örökségvédelmi konferenciának, amelyet tavaly júliusban rendezett az Icomos Srí Lanka-i bizottsága a világ műemlékeinek megőrzésére létrejött New York-i székhelyű magánalapítvánnyal (World Monuments Fund, WMF) közösen. A tanácskozásnak az Új szövetségeket a múlt, a jelen és a jövő megőrzésére címet adták, és külön foglalkoztak a kulturális turizmusban rejlő lehetőségekkel. Szakemberek széles körét hívták össze: muzeológusokat, művészettörténészeket, régészeket, építészeket, várostervezőket, nemzetközi és nemzeti alapítványok képviselőit, szponzorokat. A cél az volt, hogy minden elképzelhető fórumot mozgósítsanak e műemlékekben és természeti kincsekben különösen gazdag térség értékeinek megőrzésére.
Az egyes régiók azonosságának megőrzése szempontjából nagyon fontos, hogy minél előbb helyreállítsák az emberek életének keretet adó tájat, a települések hagyományos építményeit – írta januári közleményében Michael Petzet, az Icomos elnöke.
Az első thaiföldi jelentések szerint húsz műemlék, illetve helyszín maradt épségben azokon a területeken, amelyeken végigsöpört a szökőár. Kisebb károk érték a tengerparthoz közel fekvő IX. századi régi kikötőt, Koh Kor Khaót, ahol ma nyolc védett épület áll. Valószínűleg károsodtak az ősi művészet barlangokban található emlékei, a phangngai viking barlang és Krabi kétezer éves barlangja – közölte Vasu Posayanandha, az Icomos thaiföldi titkárságának munkatársa.
Srí Lankán átfogó újjáépítési tervek készülnek majd, és ennek lesz része a károsodott kulturális örökség helyreállítása. Alapelvként mondják ki: városrészek újratervezésekor törekedni kell arra, hogy jobb körülményeket teremtsenek a lakóknak, de mindenképpen tiszteletben kell tartani az egyes városok karakterét adó építészeti és történeti hagyományokat. Annál is inkább, mert ilyen méretű természeti katasztrófa esetén rendkívül nagy társadalom-lélektani jelentősége van annak, hogy az emberek ismerős, megszokott környezetükbe kerülhessenek vissza, ne veszítsék el identitásukat.
Egy ország partvidéke a kollektív emlékezet része, az itt talált paleoklimatikus és régészeti leletek fontos információkat adnak arról, milyen kapcsolatban álltak az ott lakók más népekkel a történelem során. Meg kell tehát őrizni, helyre kell állítani mindazt, ami a szökőár után itt megmaradt – írta jelentésében Pali Wijeratne, az Icomos Srí Lanka-i elnöke. Tőle tudjuk, hogy a térség egyetlen, a világörökség részeként számon tartott helye, Galle városának több száz éves erődítménye ellenállt a szökőárnak, de a házak többsége semmivé vált. Elvitte a víz a tengeri régészeti laboratóriumot is összes felszerelésével és az ott őrzött leletekkel együtt. (Egyes kutatók Galléban vélték felfedezni a bibliai Tarsist, ahonnan – amint a Bibliában olvasható – háromévente érkeztek Salamon királyhoz hatalmas tengerjáró hajók kincsekkel megrakva.)
Indiában számos part menti települést teljesen elpusztított a szökőár, Kuddalúr és Nágapattinam környékén hatezer ember tűnt el, halászfalvak semmisültek meg. Súlyos károkat szenvedett a híres keresztény zarándokhely, Vellankanni – tudósít Alan Croker, az Icomos ausztráliai munkatársa, aki az elemi csapás idején éppen a helyszínen volt. A hírek szerint érintetlen maradt a konarki naptemplom és a világörökség részévé nyilvánított Mamallapuram szikladomborműve (ez a világ legnagyobb féldomborműve), amelynek alakjai némelyek szerint a Mahábháratát és az óind mesegyűjteményt, a Pancsatantrát idézik.
A többé-kevésbé teljes kárfelmérésről szóló jelentés februárra várható. Az UNESCO és az Icomos égisze alatt összehangolt segítségnyújtási terv készül.