Metáneső formálta a Titánt

Az európai Huygens űrszonda felvételei azt bizonyítják, hogy cseppfolyós metánt szállító eső hozta létre a Titán különös csatornáit és tószerű mélyedéseit. Ez a folyadék vájta ki a vízjéggel szegélyezett, folyóágynak látszó képződményeket.

A Földön ismert természeti jelenségek – így az eső és az erózió – a Titán ma látható felszínének formálásában is nagy szerepet játszottak, de ha a folyamatok hasonlóak is, a Szaturnusz holdjának arculatát kialakító anyagok földi szemmel nagyon egzotikusak. Az Európai Űrkutatási Ügynökség (ESA) Huygens űrszondájának képeit és mérési eredményeit feldolgozó tudóscsoport legújabb következtetéseit tegnap hozta nyilvánosságra, a Párizsban megtartott sajtókonferencián – adta hírül a BBC.
A Huygens felvételeit elemző Marty Tomasko elmondta: immár bizonyítható, hogy akárcsak a Földön, a Titánon is gyakori lehetett az eső, de nem víz zuhogott az égből, hanem folyékony metán. Ez felelős a vízjégnek látszó képződmények között kivájt, folyómedernek látszó sötét mélyedésekért. Azt még nem lehet tudni, hogy még ma is formálják-e a metánesők a Titán felszínét – erre mutat, hogy a Huygens is nedvesnek, latyakosnak látszó területen landolt, de azt már ki lehet jelenteni, hogy a holdnak valaha voltak a mínusz 180 Celsius-fokos hidegben cseppfolyóssá vált metánt tartalmazó tengerei. A megfigyelt folyamatok azt is feltételezik, hogy Titánon megvannak az egyelőre ismeretlen feltételei a metán folyamatos újratermelődésének.
A január 14-én landolt szonda által felvett képeknek és mérési adatoknak a közvetítő állomás szerepét játszó amerikai Cassini szonda segítségével mindössze néhány óra alatt kellett eljutnia a darmstadti irányítóközpontba, átfogó értékelésük tehát jócskán megkésett. Ám amint arról már beszámoltunk, a tudományos anyag tekintélyes része nem érkezett meg, mert a kommunikációs rendszer működéséért felelős európai szakemberek megfeledkeztek az egyik információs csatorna bekapcsolásáról. Emiatt a Huygens leszállását figyelemmel kísérő rádióteleszkópok részadataiból kellett összerakni, rekonstruálni az elveszett információkat, s ez időigényes feladat.
A Huygens missziójának sikerét egy még idejében korrigált hiba is veszélyeztette: a Cassini és a Huygens közötti rádiókapcsolatot kiépítő olasz cég nem számolt a frekvenciaeltolódással. Elfelejtette, hogy a karácsonykor szétvált két szonda nagy sebességgel távolodott egymástól, ezért a kijelölt szűk frekvenciatartomány nem elegendő az összes adat továbbítására.