Mindörökké Guantánamo

A napokban volt éppen három éve annak, hogy az afganisztáni „háborúban” amerikai fogságba esett terroristák első csoportját a kubai Guantánamo haditengerészeti bázisra szállították. Évforduló ide vagy oda, az Egyesült Államok még ennyi idő elteltével is makacsul „magához láncolja” még megmaradt foglyait.

Három év hosszú idő, eközben az Egyesült Államok a „terrorizmus elleni küzdelem” PR-szlogenné üresedett jelmondata mögé bújva megvívott még egy, az afganisztánihoz kísértetiesen hasonlatos, új típusú „háborút”. Ezek az új típusú háborúk újfajta foglyokat „termeltek ki”.
Három évvel ezelőtt szinte az egész világot bejárták azok a fotók, amelyeken furcsa, élénk narancssárga kezeslábas rabruhába öltöztetett, leláncolt emberek térdeltek Mekka irányába fordulva szögesdrótok övezte celláikban. Ők voltak az afganisztáni háború első foglyai.
Jóllehet az amerikai hadvezetés mindent elkövetett, hogy minél jobb képet fessen a fogolytáborban uralkodó körülményekről, a beszédes Camp X-Ray (Röntgentábor) elnevezés azonban mégiscsak sejtetett valamit a valóságból. Ennek a tábornak ugyanis nincsenek falai, csak rácsok és szögesdrót; átlátható, mint egy röntgenkép. Az eredetileg körülbelül 660 fogolyra tervezett „intézmény” lakóinak száma mára valamelyest megcsappant, jelenleg megközelítőleg 550 különböző nemzetiségű foglyot őriznek.
Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter még a kezdetek kezdetén egy helyütt azt nyilatkozta: „Senki nem gondolta, hogy nyaralni visszük az al-Kaidát.” Rumsfeld egyébként a mai napig igazolva látja saját maga s az Egyesült Államok döntését a tábor létrehozását és fenntartását illetően, s meggyőződése, hogy a veszélyes terroristák fogva tartásával további terrortámadások sorozatának vették elejét. Eközben a Pentagon csendben megjegyezte, a legtöbb fogva tartott személy inkább csak „kis hal”, akit nem feltétlenül kellene és lehetne évekig börtönben tartani, ráadásul ilyen körülmények között.
A börtönlakók jogilag tisztázatlan státusa továbbra is problémát jelent. Ha egy őrizetes ugyanis hadifogolynak minősül, a genfi egyezmény értelmében a harci cselekmények végeztével Amerikának kötelessége lenne szabadon bocsátania. A veszélyes terroristák szabadon engedése iránt érzett aggodalom még csak-csak érthető, azonban azt már sejteni lehet, hogy a fogvatartottak között kisebbségben vannak azok, akik potenciális veszélyt jelenthetnének a társadalomra.
A fogolykínzások a mai napig nem értek véget. A jelek szerint Guantánamo, ha más nem, kitűnő kiképzőtábor volt az amerikai őrök számára, akik a kegyetlenkedés „edzésprogramját” elsajátítva e jól „bevált” technikát bátran alkalmazhatják a világ bármely pontján.
Egy biztos, a guantánamói fogolytábor még jó ideig nem fog megszűnni, Amerika ha kell, vasmarokkal őrzi foglyait akár életük végéig. Ennek ékes bizonyítékaként ez év elején röppent fel a hír, hogy a Pentagon 25 millió dollárt szándékozik kérni a kongresszustól egy kétszáz férőhelyes börtön építéséhez, ahol azokat a guantánamói foglyokat helyeznék el, akik bizonyítékok híján feltételezhetőleg soha nem kerülnek amerikai bíróság elé, s már a hírszerzés sem tud új információt kicsikarni belőlük.