Az utóbbi években bevezetett költségvetési megszorítások következtében komoly működési zavarok jellemzik a felsőoktatást. Az 1998-tól 2002-ig tartó, a felsőoktatás fejlesztését célzó reform elemei nem valósultak meg teljesen. Mára drasztikus változtatásokra van szükség. Az utóbbi években bevezették a kreditrendszert, illetve a diákhitelt. Az elmúlt tizenöt év alatt négyszeresére nőtt a hallgatói létszám, amelynek következménye – a túlképzés – már most is tapasztalható. Ennek ellenére az iskolázottsági mutatók a felsőoktatás vonatkozásában még mindig messze elmaradnak az európai átlagtól. A hallgatók létszámának megnövekedése miatt egyre nagyobb az igény a második, illetve a harmadik diploma megszerzésére. Probléma továbbá, hogy az egyetemek nem oldották meg a kiemelkedő képességű hallgatók magasabb szintű képzését. Nincs energia az egyéni foglalkozásra, emiatt az oktató és hallgató közötti viszony személytelenné válik.
Ezekre a problémákra kínálhat megoldást az új felsőoktatási törvény. A tervezet jelenleg is több formában ismert, így nehezen követhető, milyen megoldásokat kínál a szaktárca. A törvényalkotást leginkább a bolognai egyezmény indokolja, amely az egyetlen működő modell alapja arra vonatkozóan, hogyan lehet a tömeges felsőoktatás igényét kiszolgálni a minőség kockáztatása nélkül. Ennek célja az egységes európai felsőoktatás megvalósulása, amely lehetővé tenné az oktatók és hallgatók szabad mozgását a kontinens egyetemei között. A 2003. évi berlini találkozón a csatlakozott országok oktatási miniszterei megegyeztek, hogy 2010 helyett már 2005-tel bezárólag átállnak a kétciklusú képzési rendszerre. A Fidesz szerint nem volt kellően megalapozott ez a vállalás.
Az egyetemek vezetői úgy vélik, az új képzési rendszer bevezetéséhez legalább 50–70 milliárd forintra lenne szükség. Az újrafogalmazott változatot az Egyetemi Tanács elutasította. Tavaly év végén több száz diák tiltakozott a tervezet ellen, és követelték többek között, hogy a bolognai folyamatot ésszerűen, a magyar viszonyoknak megfelelően kezeljék.
A tüntetésről az Oktatási Minisztérium (OM) közleményben így vélekedett: a demonstrálók petíciójából egyértelműen kiderül, hogy magát a törvénytervezetet sem ismerik. A tervezetet tavaly november végén elfogadta az egyetemi rektorok és főiskolai igazgatók konferenciája, és év végén a sokáig tiltakozó szakmai szervezetekkel is sikerült valamilyen egyezségre jutnia a minisztériumnak. Ezek után ez év elején akár a parlament elé is kerülhet a javaslat. A tervezet szerint az állami intézmények különleges jogállású költségvetési szervként működnének, növekedne az intézményvezetők mozgástere a gazdálkodás és a vagyongazdálkodás terén. Az egyetemeket és a főiskolákat három testület irányítaná a jövőben. A hét–kilenc tagú irányító testület, a senatus, és a rektor. Az irányító testület hozná meg az intézmény működésével kapcsolatos gazdasági döntéseket, a szenátus irányítaná a képzést és a kutatást, valamint megválasztaná az irányító testület tagjainak felét. A tagok másik felét a minisztérium delegálná. Az intézmény vezetője a rektor maradna.
A szaktárca szerint a szervezet így jóval nagyobb jogkörrel rendelkezne, mint a jelenlegi vezetés, ez ellen tiltakoztak az autonómiájukat féltő egyetemek, tartva a politikai nyomástól. A tervezet előírja a kétciklusú, lineáris képzés feltételeit. Ezek alapján már három egyetemi év elvégzése után kaphatnának diplomát a hallgatók, majd további két év tanulással magiszteri fokozatot szerezhetnének. A harmadik szint a doktoranduszképzés lenne.
A hagyományos egyetemi és főiskolai képzés megszűnésével az intézmények egyetem és főiskola szerinti megkülönböztetése is jelentőségét vesztené, főiskolákon is folyhatna egyetemi, pontosabban magiszter-, illetve doktori képzés. Az anyag tartalmazza továbbá, hogy a jelenlegi munkaerő-piaci igények szerint kívánják megállapítani az egy szakra felvehető diákok számát. Ezek alapján minden évben szakágakra lebontva bírálnák el, hogy hány diák kezdheti el tanulmányait a következő tanévben. Ezenkívül rögzítenék a költségtérítéses szakokra járó hallgatók esetében, hogy nagyobb diákhitel felvételére legyenek jogosultak, a rájuk vonatkozó, jelentősen megnövelt tandíjat kompenzálva. Ezek mellett jelentősen megemelkednének a kötelező óraszámok, lehetővé téve az akár 40 százalékot elérő további óraszám-növekedést.
Magyar Bálint oktatási miniszter tavaly decemberben közölte: másfélszer annyi beruházás történik ez alatt a négy év alatt, mint amennyi a rendszerváltás eddig eltelt időszakában. A szakminiszter tudatta: a többciklusú, egymásra épülő, lineáris képzést 2006-tól felmenő rendszerben alkalmazniuk kell a felsőoktatási intézményeknek.
December 6-án az Alkotmánybíróság (Ab) megsemmisítette azt a kormányrendeletet, amely az új felsőoktatási képzési szerkezet bevezetéséről szólt. Az OM szerint az Ab nem tartalmi, hanem formai okok miatt kifogásolta a jogszabályt. Ezzel együtt az OM az utolsó pillanatban beillesztette a költségvetési törvénybe a kétciklusú képzéssel kapcsolatos paragrafust.
Pokorni Zoltán kijelentette: az Ab döntéséből is kiderül, hogy több sebből vérző, alkotmánysértő megoldást vállal a kormány. A volt oktatási miniszter elmondta, bizonytalan jogi helyzet alakult ki, amelyben nem tudható, hogy jogilag léteznek-e azok a szakok, amelyekre a tanulók idén jelentkeznek. Megjegyezte: szerinte nem lesz eredményes, ha dátumhoz kötötten váltja fel duális rendszerünket a tervezett lineáris képzés. – Nyugodtabb, a két képzés együttélését megengedő átmeneti rendszerre lenne szükség, amely után a munkaerőpiac, az oktatók, illetve a hallgatók eldöntik, melyik képzési forma megfelelő számukra – tette hozzá.
közlekedés
Autópályamatrica: szeptembertől vége!
