Miután nyilvánosságra hozták, hogy Kertész Imre kapja a 2002-es irodalmi Nobel-díjat, hamarosan híre ment, hogy filmet terveznek forgatni a szerző Sorstalanság című regényéből. Mint kiderült, a mű megfilmesítésének jogait már 1997-ben megvásárolta a Magic Media Rt., amelynek vezetője Barbalics Péter producer, Dávid Ibolya sógora. Barbalics ekkor még azt nyilatkozta, hogy az alkotás költségvetése „egymilliárd forintnál is magasabb összegű” lehet. Egy 2003 decemberében megjelent hír szerint az Eurimages 650 ezer euróval – tehát 1,625 milliárd forinttal –, míg a magyar állam 920 millió forinttal támogatta a produkciót, amelynek összköltségvetését ekkor még két és fél milliárd forintra becsülték.
Rövidesen el is kezdődött a film forgatása. 2004. február 8-án az alkotók nyílt napon fogadták a sajtó munkatársait a Piliscsaba határában felépített forgatási helyszínen, azonban néhány nappal később leálltak a munkálatok. Az első sajtónyilatkozatok még arról szóltak, hogy a film készítői a rossz időt várják (!), majd az „uniós bürokráciára” és a „befektetők pontatlanságára” hivatkoztak. Április elején – amikor már két hónapja állt a forgatás – a készítők már arról beszéltek, hogy két bankkal is tárgyalnak „áthidaló kölcsönök” felvételéről, míg Barbalics Péter azt is bejelentette, hogy a német Euroarts 1,8 millió euróval, míg a brit Renegade Film 1,5 millióval támogatja az alkotást, ám ehhez az összeghez csak akkor juthatnak hozzá, ha „lezárult a finanszírozás”. Ekkor a munkálatok ütemeinek megfelelő arányban az ígért 920 milliós állami keretből 730 milliót folyósított a produkció számára a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA). S miközben a közalapítvány zárt ajtók mögött tárgyalt a Sorstalanság sorsáról, Barbalics azt is elmondta a sajtónak, hogy maga Kertész Imre is „drukkol” nekik a pénzügyi gondok leküzdéséhez…
A „pénzügyi gondok leküzdése” azonban nem haladt a várakozásoknak megfelelően. Ekkortájt ment híre, hogy egy angol átvilágító cég – amely a brit befektető számára elemezte a film pénzügyi hátterét – mintegy negyedmilliárd forintnyi, egyéb források szerint 200 milliónyi hiányt talált a produkcióban. Az MMKA aztán – több mint húsz napig tartó vizsgálódást követően – megállapította, hogy sikkasztás nem történt, ettől függetlenül megvonta Barbalicstól a produceri feladatkört, amelyet furcsamód éppen az a Hámori András vett át, aki a hírek szerint a vizsgálatokat levezényelte. A közalapítvány egyébként ezt követően hozott létre egy céget Magyar Mozgókép Kft. néven, amelynek feladata – közleményük szerint – „a válságba került Sorstalanság című film forgatásához és befejezéséhez szükséges anyagi és jogi feltételek megteremtését végző munka koordinálása” volt. A közalapítvány döntése alapján „a biztonságos folytatás érdekében” minden, a Magic Media Rt.-nek megítélt, de egyelőre még nem folyósított összeg a Magyar Mozgókép Kft.-t illeti meg. Öt nappal később – mint Hiller István kulturális miniszter bejelentette – a kabinet kormányülésen döntött arról, hogy átutalja a Sorstalanság folytatásához megítélt összegből fennmaradt 430 milliót (ezzel az állam vélhetően a munkálatok szerinti átutalási ütemezésben rejlő buktatókat kívánta elkerülni, gyakorlatilag tehát közpénzből nyújtott kamatmentes kölcsönt a produkciónak).
Mindeközben Koltai Lajos rendező azt nyilatkozta, hogy a film „anyagilag teljesen lenullázta magát”, s hogy „megrendült a bizalma” Barbalics Péterben, azonban arról nem szóltak a hírek, miért kellett az MMKA-nak menesztenie Barbalicsot, s mi volt az ok a „bizalom megrendülésére”, ha a producer nem követett el semmi törvénytelenséget.
Az MMKA vizsgálata végül június második hetében zárult le. Szűkszavú közleményükben az állt, hogy a szervezet „számviteli vonatkozásban” elfogadta a Sorstalanság pénzügyi vizsgálatára felkért bizottság részjelentését, amely szerint a film megvalósításához nyújtott 920 millió forintból addig átutalt 730 millióval a Magic Media Kft. el tudott számolni, annak felhasználását „bizonylatokkal és számlákkal igazolta”. (Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: ha minden ennyire rendjén volt, akkor ennek megállapítása miért tartott több mint két hónapig?) Időközben az MMKA honlapján megjelent hír szerint a Magic Media Kft. újabb 150 milliónyi visszatérítendő támogatást is kapott, holott a film előállításának jogait ekkor már a Magyar Mozgókép Kft. gyakorolta. A későbbiekben az anyagi gondokkal s milliárdos hiánnyal küszködő Magyar Televízió is 240 millióval támogatta a produkciót (mellesleg az MTV is közpénzből működik).
Ezután – bár a korábbinál jóval kevesebb hírveréssel – tovább folytatódtak a munkálatok, majd október elején Ennio Morricone is Budapestre érkezett, hogy
a Magyar Rádióban felvegyék a film zenéjét.
Január 6-án aztán az MTI hírül adta, hogy a sajtó képviselői másnap, a Duna Plaza egyik mozitermében láthatnak húszperces részletet Koltai Lajos filmjéből, azonban több médium képviselőit – például lapunk munkatársait – sem engedték be a vetítésre, mondván: az csak a „médiatámogatóknak” (tehát többek között az MTV-nek, a Népszabadságnak és a Blikknek) szól, ami egy milliárdos léptékű állami támogatásból készült alkotás esetében visszafogottan fogalmazva is meglehetősen furcsa eljárás. Végül lapunk újságírója tegnap, az első valóban nyilvános vetítésen láthatott ízelítőt a filmből – a többi, nem a kiválasztottak közé tartozó sajtótermék munkatársaival együtt.
A nagyközönség pedig február 8-án, a filmszemle záróaktusaként láthatja a Sorstalanság című alkotást, amely – mint talán a fentiekből is kiderül – kétségkívül valóban minden idők egyik legköltségesebb magyar mozija.
Fej, vaj, Barbalics
Negyedmilliárd ide vagy oda (hogy hova, azt bizony jó volna tudni), az azért mégis furcsa, ahogyan – a lapunknak korábban készségesen nagy interjút adó Koltai Lajos kivételével – a Sorstalanság készítői viszonyultak a kínosabb kérdéseket feszegetni merészelő médiumokhoz, így a Magyar Nemzethez is. Az még hagyján, hogy lapunk munkatársait nem engedték be a húszperces részlet január elején tartott, zártkörűnek bizonyult vetítésére (dehogy hagyján, de legyünk néha engedékenyek cseppet). Viszont az már tényleg több a soknál, hogy Barbalics Péter, a menesztett producer egyetlen alkalommal sem volt hajlandó diktafonunk elé állni, és beszámolni arról, hogy ő – a jelek szerint a legérintettebb személyként – miként vélekedik az ominózus negyedmilliárd forint körül kialakult katyvaszról. Erre mellesleg a Magic Media mágusának igen változatos módszerei voltak: egy alkalommal például azt mondta, éppen tárgyal (valamiért mégis felvette a kagylót), de másnap szívesen áll a rendelkezésünkre, azonban hívásunkat a későbbiekben, isten tudja, milyen oknál fogva, egyetlen alkalommal sem volt hajlandó fogadni. (Újságírói tanulság: ilyen esetekben célszerű kikapcsolni a hívószámkijelzést.) Később kiderült: Barbalics azért orrolt meg anynyira lapunkra, mert meg merészeltük írni, hogy Dávid Ibolya MDF-es elnök asszony sógorát tisztelhetjük az ő személyében. Ami ismét csak meglehetősen furcsa fejlemény, hiszen ha – feltéve, de meg nem engedve – én volnék Dávid Ibolya sógora, és valaki megírná, hogy én vagyok Dávid Ibolya sógora, akkor aligha volna okom megorrolni rá. Bár ugyan ki láthatna bele a szövevényes rokoni viszonyokba, arról a bizonyos hetven-harmincas arányról nem is beszélve… Tehát a Sorstalanság körül kialakult botrányos fejlemények kapcsán ez idáig nem volt alkalmunk megismerni Barbalics Péter álláspontját. A jeles producer bizonyára úgy ítéli, több mint egymilliárd forintnyi közpénz sorsa bagatell.
Pedig talán mindenki számára üdvösebb lett volna, ha Barbalics nyilatkozik. Ugyanis így önkéntelenül is folyton egy évszázadok tapasztalatai által igazolt magyar szólásra asszociálunk Dávid Ibolya sógorának neve hallatán. Arra ugyanis, amely a fejről és rajta a vajról szól. (H. N.)
