Varsó számára fontos Ukrajna

Lengyelország mindig is érdeklődött a kelet-közép-európai térség iránt, magyarázza Varsónak az ukrán változásokban játszott aktivitását Roman Kuzniar professzor, a lengyel külügyminisztérium két éve létrehozott diplomataakadémiájának vezetője. A régóta hazánk barátjának tekinthető szakember a két ország együttműködéséről szomorúan állapítja meg, kár, hogy a viszony nem olyan élénk és szoros, mint egykoron, ma hiányzik a magyar–lengyel kapcsolatokból az emóció.

A lengyel külpolitika legfontosabb feladata Roman Kuzniar szerint, hogy kiharcolja az Európai Unióban a tagországoknak járó jogokat. Mint fogalmaz, Lengyelországnak olyan országnak kell lennie, amelynek lehetősége van az európai kül- és biztonságpolitika alakítására. „Vannak olyan szomszédaink, így például Ukrajna – állapítja meg –, melyekben a stabilitás és az európai orientáció Lengyelországnak is érdeke. Ez nagyon fontos számunkra.” A professzor kiemelte azt is, hogy az alkotmányossági kérdések az Európai Unióban a lengyel érdekeknek megfelelően alakuljanak. Mindenfajta híreszteléssel ellentétben a lengyeleket Európa-pártiaknak tartja. Az Európa-modell így nagy kihívás a lengyel külpolitika számára. A szakértő szerint fontos az Egyesült Államokkal való kapcsolat, az amerikaiak megnyerése a lengyel érdekeknek. A lengyel–amerikai viszony ellentmondásosabb kérdései közé sorolja a professzor az iraki háború kérdését; a lengyel társadalom többsége ugyanis úgy gondolja, hogy túlságosan is mélyre ment a kormány a militáris részvételben. „Ez a háború elég szerencsétlenül alakul – magyarázza –, Washington nem tudja meggyőző érvekkel alátámasztani a hadműveleteket, másrészről viszont Lengyelországnak ez a részvétel az amerikaiakkal való szoros kapcsolatot hozta.”
A lengyelek szemmel láthatólag érdeklődnek az ukrajnai változások iránt, minden napilap, pártállástól függetlenül, a címlapon hozza a „narancsszínű forradalom” eseményeit, Viktor Juscsenko képe kint van a kirakatokban, s közismert az is, hogy Lengyelország nagyon aktívan részt vett az ukrajnai politikai válság rendezésében. Mint Kuzniar professzor fogalmaz, Ukrajna nagy ország, s annak, hogy ott milyen rendszer győz, geopolitikai jelentősége van Kelet-Közép-Európára nézve. Ezért nemcsak a köztársasági elnök, hanem az egész lengyel társadalom megmozdult és aktívan érdeklődik az ukrán események iránt, az egyetemi ifjúságtól a médiáig. A választás megismétlésében Lengyelországnak is része volt. A professzor figyelmeztet azonban arra is, hogy nem minden európai országnak fontos az ukrán stabilitás. Mint mondja, az Egyesült Államokban is volt egy olyan korszak, amelyben elsősorban az Oroszországhoz való jó viszony – akár más európai ország érdekeinek háttérbe szorításával is – elsőbbséget élvezett. Varsó azonban úgy gondolja, Oroszország ugyan fontos, de Európa számára az is nagyon lényeges, hogy Ukrajnának stabil, demokratikusan megválasztott kormánya legyen. Nem lengyel, hanem európai érdek volt tehát a helyzet stabilizálása. Kuzniar szerint nem partikuláris „lengyel játszmáról” van szó, hanem az európai országok érdeke, hogy Ukrajnában a demokrácia győzzön. Nem kell a magyarok figyelmét arra felhívni, hogy Kárpátalján jelentős magyar kisebbség él. „A mostani helyzet – fogalmaz a lengyel professzor – kicsit hasonlít ahhoz, amikor a közép-európai országok beléptek a NATO-ba, s félve nézték, Oroszország hogyan reagál erre. Most ugyanígy sokan aggódtak, mi lesz abból, hogy a lengyel elnök Solanával együtt részt vesz az ukrán rendezésben. NATO-tagok lettünk, és az Európai Unió tagjai…”