Szlovákia már a közvetlen közelében van annak, amit Magyarország 2006 végére szeretne elérni, vagyis hogy a lakosság több mint fele hozzáférjen a világhálóhoz. A Pozsonyból érkező hírek szerint ugyanis északi szomszédunkban mintegy 170 szolgáltató kínál nem támogatott internetkapcsolatot havi 250 koronás – 1600 forintos – díjért, lényegében időkorlátozás nélkül, ez az ár pedig egy előzetes felmérés szerint a szlovákok 57 százalékának elég vonzó ahhoz, hogy előfizessen a szolgáltatásra. A bővülés tehát minden bizonnyal gyors lesz, s ezzel Szlovákia felzárkózik a fejlettebb európai országok, például Ausztria mellé, ahol a lakosság fele már most is rendszeresen internetezik.
Magyarországon a jelen állás szerint ott tartunk, hogy a 15 évesnél idősebb korosztály 21 százaléka, vagyis csupán 1,8 millió ember használja rendszeresen – otthonában, az iskolában, a munkahelyén vagy valamelyik internetkapcsolatot kínáló nyilvános állomáson – a világhálót, s egyelőre nem nagyon látszik, mitől és mikor kaphat valódi lendületet a bővülés. A gátló tényezők között a szakemberek az árakat szokták emlegetni, de vannak olyan vélemények is, amelyek szerint nem ez a legnagyobb probléma.
– Több kutatás is azt mutatja, hogy ma már nem az ár az internethasználat terjedésének legnagyobb gátja, hiszen a piacon olyan szolgáltatók is megjelentek, amelyek előfizetés nélkül kínálnak hozzáférést – több szakember is így jellemezte érdeklődésünkre a jelenlegi helyzetet. Szerintük a hazai alacsony internetpenetráció fő oka az elégtelen internetkultúra; az emberek most kezdik megismerni a világháló nyújtotta lehetőségeket. A szolgáltatók között ugyanakkor már javában tart a verseny, s ez az árakon is érződik.
A szolgáltatók harca, főleg a mobiltelefonos internet-hozzáférést kínáló cégek között, kétségtelenül egyre nagyobb, de a konkurencia élesedésének s egyszersmind a tarifák drasztikus csökkenésének hazánkban technikai akadályai vannak – állítják mások. A példaként vett Szlovákiában ugyanis az olcsó internetszolgáltató társaságok egy vezeték nélküli struktúra kiépülésével váltak képessé arra, hogy a jelenleg is monopolhelyzetben lévő Slovak Telecom vezetékes vonalait megkerülve letörjék az árakat, Magyarországon ugyanakkor még nem sikerült elvonatkoztatni attól, hogy internetezni a telefonvonalakon kell. Vagyis a kis szolgáltatók a nagyoktól bérelnek maguknak sávszélességet, márpedig ez erősen behatárolja a díjak csökkentésének határát, leszűkíti a verseny terepét.
Több friss tanulmány is arra hívja fel a figyelmet, hogy mind a díjak letörésében, mind a világháló népszerűsítésében komoly szabályozóeszközök lennének a kormányzat kezében, de nem úgy látszik, mintha az állam hatékonyan használná ki a katalizátori szerepet. A 2003-ban hozott hírközlési törvény nyomán ugyan nyitottabbá vált a piac, de mint ahogy korábban erről beszámoltunk, egyebek mellett nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket az a passzus, amely nagykereskedelmi árú vonalas szolgáltatásra kötelezte a telefonszolgáltatókat azokon a területeken, ahol nincs széles sávú kapcsolatot biztosító infrastruktúra, mert az internetszolgáltatók nem vállalták az ezzel járó nagy üzleti kockázatot. Ráadásul mivel a szaktárca sem lát túl a telefonvonal-alapú, széles sávú internetkapcsolatok kiépítésének támogatásán, ezzel hátrányba kerülnek az egyéb technológiák terjesztői.
*****
Program parlagon. Egyelőre inkább közömbösen hatott, mint használt az internetezés népszerűsítésének a nagy kommunikációs lendülettel köztudatba dobott elektronikus közigazgatás programja, tekintve, hogy technikai feltételek híján az elképzelésekből alig valami valósult meg. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az államigazgatási és önkormányzati intézményeknél a biztonságtechnikai eszközök fejlesztése és használata elmaradt az informatikában végbement fejlődéstől. A jelentés kiemeli, hogy a technikai ellátottság a közszférában aránytalan, hiszen az államigazgatásra jut az öszszes számítógép hetven százaléka, s az önkormányzatok a világháló használatában is lemaradtak: az internetelérés 2003-ban csak a nagyobb települések intézményeiben volt jellemző, s a külvilággal elsősorban ISDN- és modemes kapcsolódást alkalmaztak. Amennyiben használnak is internetet, a közigazgatás intézményei nem élnek a világháló adta lehetőségekkel. A világhálós ügyintézéshez szükséges elektronikus aláírást ugyanis csupán öt százalékuk használt.
origo.hu
Nagy István: Magyar Péter pártjának tanácsadója az, aki eladta a külföldieknek a magyar élelmiszeripart
