Cserhátsurány temploma

Rejtőzködő Magyarország

Balassagyarmattól délre, a Cserhát hegység szívében, régi országút mentén található az igen szép fekvésű, 950 lakosú Cserhátsurány. Az Árpád-kori település eredeti neve Csór, a híres Csóri nemzetség ősi birtoka. 1326 és 1358 között Csóri Tamás királyi főajtónálló a földesura, ő építteti a falu gótikus templomát, s részére búcsúengedélyt szerez a pápától 1344-ben. A XV. században a Rozgonyiaké a falu, 1429-től 1443-ig a közeli Szanda vár tartozéka. A török megszállás idején (1562 után) Rusztem budai pasa udvari solymásza, Hamid bég a község birtokosa, 1633-ban a váci nahijéhez tartozik a település, ekkor már csak öt adóköteles portával. A hódoltság végétől a Simonyi, Jánossy és Sréter famíliáké, egészen a XIX. század végéig.
A falu déli végén, magas domb tetején álló templom gótikus tornya messziről látható. Az alul négy-, felül nyolcszögletű, mindhárom emeletén csúcsíves ablakokkal áttört torony a XIV. század közepének előkelő divatja szerint épült, a budai Szent Mária Magdolna-templom tornyának mintáját követve. Az Anjou uralkodók környezetéhez tartozó Csóri Tamás által készíttetett harangtorony közelebbi rokonait Nagymaroson és Isaszegen találjuk, a távolabbiakat Sopron környékén, Gömörben és a Felső-Tisza-vidéken látni.
A vaskos falú előtérhez eredetileg kicsiny belméretű, egyhajós templom csatlakozik, a nyolcszög három oldalával záródó, sarkain támpilléres szentéllyel. Tőle északra nyílik a gótikus sekrestye, a nyugati oldalon lévő kegyúri karzatra csigalépcső vezet fel. Az épület további középkori részleteit a torony északi, egyenes szemöldökű bejáratán és a csúcsíves ablakokon figyelhetjük meg. Az újkorban a hívek számára egyre szűkebbé vált templomot először 1901-ben szándékoztak bővíteni, majd 1934-ben meg is nagyobbították. A Lux Kálmán műegyetemi professzor terve alapján végzett átépítés során a gótikus hajó déli falát elbontották, kereszt irányban új teremmel toldották meg. Sajnos az átalakításnak áldozatául esett az eredeti berendezés: az 1711 és 1736 között felvett egyház-látogatási jegyzőkönyvekben részletesen leírt barokk oltárnak nyoma veszett Szent István király – a templom védőszentje – táblaképével, Szent Imre és Szent László, valamint további szentek szobraival együtt. A korábban boltozatos régi hajó famennyezetén kívül csak egy harang maradt meg a XVIII. századból.