Szolgáltak és védtek: a Volvo kombik története (top10)

Kétségtelen, hogy némelyikük meglehetősen bumfordi volt, és a sportossággal is hadilábon állt. Mégis, hosszú évtizedeken át a biztonság, a praktikum, illetve sok esetben a tartósság megtestesítői voltak a Volvo kombik, amelyek története a jelek szerint a végéhez közeledik, hiszen a SUV-ok vették át szerepüket. Íme, tíz ikonikus svéd mindenes a múltból.

Fotó: Volvo Cars

Osztott, vagyis nyitható és sík (a képen) hátsó oldalablakokkal is készült
 (Fotó: Volvo Cars)

1800 ES

Ha Simon Templar, azaz „Az Angyal” családot alapított volna, biztos, hogy a P1800 kupéból az 1800 ES-be ült volna át, ami a Volvo talán legszebb autójának utolsó változata. Az 1971 őszén debütált „shooting brake” modellnek sem volt több ajtaja, mint a kupénak, de az igazi különlegessége a teljesen üvegből készült csomagtérajtó volt. Ez a megoldás később a 480 kupét és a C30-ast is inspirálta. Mivel az 1800 ES-ből alig több mint 8000 darab készült, ma ez az egyik legkeresettebb és legértékesebb veterán Volvo.

Egy csodás kupéból faragott kombi. A németek „Hófehérke koporsójának” hívták
(Fotó: Volvo Cars)

240-es sorozat

A legsikeresebb Volvo kombi 1974-ben érkezett. Akárcsak a 145-ös, ez is a ma is jól ismert, ikonikus Volvo kombi-jegyeket viselte magán: a függőleges hátsó részt és a praktikus, jól pakolható, szögletes karosszériát, ami fittyet hányt az aerodinamikára. Az 1981-ben bevezetett 245 Turbo Edition volt a világ első turbómotoros kombija, ráadásul nem is dízelmotorral. Akkora siker volt a 245-ös, hogy a gyártását csak 19 évvel később, 1993-ban állították le, megbízhatóság és biztonság terén is mércét állított.

Gyári verzióit milliók ismerték, de készültek speciális (pl. nyújtott reptéri) kombik is
(Fotó: Volvo Cars)

740/760

Az 1982-ben bemutatott 740-es a kocka Volvók legszögletesebbike, a szélcsatornák réme, maga a megtestesült '80-as évek. E modell nevében a középső szám már nem a hengerszámra utalt, egyszerűen csak azt mutatta, hogy ez a verzió kevésbé luxus, mint a 760-as. Utóbbit akár 190 lóerős turbómotorral, kipörgés- és blokkolásgátlóval, elektromos tetőablakkal, klímával és prémium hifivel is meg lehetett vásárolni. Annak, aki takarékoskodni szeretett volna, a 240-esben debütált soros hathengeres (a Volkswagen LT-ből érkező) dízelmotor turbós változatát ajánlották a szalonokban.

Sallangmentes forma alatt masszív technika a 740-ben
(Fotó: Volvo Cars)

940/960

Az utolsó hátsókerekes Volvo a 900-as széria volt, ami a 700-as továbbfejlesztéseként született 1990-ben. Valamennyit javítottak a panelekre emlékeztető légellenálláson és a LEGO-formán, de a kombi hátulról így is összetéveszthető volt az elődjével. A legdrágább 960-ast a Volvo addigi legerősebb motorja, a 24 szelepes, könnyűfém blokkos hathengeres repítette, 204 lóerővel.

Hátulnézetből igencsak hasonlított a 740-esre
(Fotó: Volvo Cars)

Az 1994-es modellfrissítés hozta el a keresztlaprugós független hátsó futóművet, ami egyszerű és strapabíró volt, ráadásul csökkentette a rugózatlan tömeget, mivel a kompozit laprugó annyit nyomott, mint egyetlen acél tekercsrugó a kettőből, amit kiváltott. Ezt a nem mindennapi technikai megoldást a 2015-ös XC90-ben is megtaláljuk. 1996-ban a 940/960 kombit átnevezték V90-re, a V betű az angol versatility (variálhatóság) szóra utalt.

1994 után egyedi, modernebb orrot kapott a 960-as
(Fotó: Volvo Cars)

850

Az első modern Volvónak tartott 850-es már elsőkerék-meghajtású volt, független hátsó futóművel és vadonatúj öthengeres motorokkal. Sokan az 1993-ban bemutatott kombit szebbnek tartották a limuzinnál, még a 0,29-es légellenállása is kiemelkedő volt. A lökhárítótól a tetőig húzódó függőleges lámpasor nemcsak a kinézetet, de a biztonságot is javította, mivel messzebbről, több autón keresztül is látható volt a fénye. Ez volt az első autó, amiben öt darab hárompontos öv és első oldallégzsák is volt. Még versenyautó is készült belőle, amivel a Brit Túraautó Bajnokságban (BTCC) is indultak 1994-ben.

Régi és új világ izgalmas találkozása volt az immár fronthajtású 850-es
(Fotó: Volvo Cars)

Annyira elégedett volt a Volvo a hátsó rész dizájnjával, hogy az 1997-es modellfrissítésnél – amikor V70-re nevezték át a típust – csak az orr-részen változtattak. A csúcsot jelentő R változat a Porschéval közösen fejlesztett, 250 lóerős öthengeres turbómotorja miatt valóságos mozgó konditerem volt: a hajtási befolyások miatt a kormányzás közben igen gyorsan edzette a karizmokat.

Komoly erőforrásokat fordítottak a tökéletes ergonómiára
(Fotó: Volvo Cars)

XC70

A Volvo 1998-ban mutatta be a modern terepkombik első európai képviselőjét, így egy évvel megelőzték az Audi Allroad Quattrót, de négy évvel lekésték a Subaru Legacy Outbacket. Akkoriban egy ilyen kategóriás autót szinte csak dízellel lehetett eladni, de mégis, a svédek inkább egy nyomatékos, kisturbós öthengeres benzinessel kínálták az XC70-est. A műszakilag megegyező V70 AWD-től könnyű volt megkülönböztetni a Cross Countryt az emelt futómű, az egyedi hűtőmaszk és a fényezetlen védőelemek révén.

Friss ötlet a Volvo kombik evolúciójában: emelt Cross Country
(Fotó: Volvo Cars)

V70

2007-ben, még a Ford-konszern irányítása alatt jelent meg harmadik V70 generáció, amely az S80-as limuzin alapjaira épült (ám azzal ellentétben nem kapta meg a Yamaha-féle V8-as motort), elődjéhez hasonlóan masszív vállakkal és rengeteg új kényelmi, illetve biztonsági extrával. Vérbő öthengeres benzineseket és a sportos verziókat is kínáltak belőle, akár bioetanol-benzin üzemmel. Pályafutása vége felé sajnos néhány izmos verziót kigyomláltak a palettáról, viszont az új trendeknek megfelelően elkészítették a plug-in hibrid kivitelt, ami akár 30 kilométert is képes volt megtenni tisztán elektromosan.

Széles motorpalettát kínált 1,6-os dízeltől az öt- és hathengeres turbós benzinesekig
(Fotó: Volvo Cars)