Az EU-t, Oroszországot, az Egyesült Államokat, illetve Izraelt mind-mind eltérő érdekek kötik az iráni nukleáris programhoz, s a teheráni kormány számára ezek között az ellentétek között kínálkozik mozgástér arra, hogy megvalósítsa szándékait – így foglalhatók össze azok az értékelések, amelyek a jelenlegi helyzetre vonatkoznak.
Mind közül természetesen Washington dilemmája a legsúlyosabb, hiszen egyfelől a keményvonalas Izrael-párti lobbi elvárásainak kell megfelelnie, másrészt viszont vigyáznia kell arra a kényes egyensúlyra, amely Irak megszállását követően kialakult a térségben. Ha ugyanis az amerikaiak megelőző csapást hajtanak végre, vagy átfogó katonai akcióba kezdenek Irán ellen, azt kockáztatják, hogy maguk ellen fordítják a most békés iraki síitákat, illetve a Nyugat-barát, reformpárti iráni tömegeket. Igaz, washingtoni lapértesülés szerint az amerikai kormányzat jelenleg azt fontolgatja, hogy elfogadja az európai uniós partnerek javaslatát, és módosítja az irányvonalat Iránnal kapcsolatban. A The Washington Post szerint a legnagyobb kérdés az, hogy vajon gazdasági ösztönzőkkel rá tudnák-e bírni Iránt nukleáris ambícióinak feladására. Közben pedig, noha sem az EU, sem Oroszország nem érdekelt egy nukleáris fegyverekkel felszerelt iráni hatalom létrejöttében, saját diplomáciai és biztonságpolitikai identitásuk részeként külön úton kell járniuk az amerikaiaktól.
Teherán igyekszik kihasználni az ellentéteket. Szirusz Naszeri, a NAÜ kormányzó tanácsának bécsi ülésén részt vevő iráni delegáció tagja például kijelentette, az EU-nak fel kell készülnie olyan kompromisszumra, amely lehetővé teszi az iráni urándúsítási program folytatását.
Orosz biztosíték Washingtonnak?
