Euróbíró

A világraszóló futballünnepre készülő vendéglátó elvesztette ártatlanságát: a 2006-os labdarúgó-világbajnokság csapatait váró német szövetséget (DFB) történetének második legnagyobb korrupciós botránya rendíti meg. Gyanúba keveredett játékosok és játékvezetők, államügyészségi nyomozás, letartóztatások, tanácstalan funkcionáriusok, felháborodott politikusok – ez köti le mostanában a német közvélemény figyelmét.

Akár hatályon kívül is lehet helyezni a háromszoros világbajnok mesterének, az 1954-es „berni csoda” atyjának, Joseph Herbergernek a hitvallását: Az emberek azért mennek ki a meccsre, mert nem tudják, milyen eredmény fog születni!
Január 19-én kapta kézhez Volker Roth, a DFB játékvezető-bizottságának vezetője a figyelmeztetést: Robert Hoyzer bíró megmagyarázhatatlan döntésekkel befolyásolja a mérkőzések alakulását. Azt hangoztatja, hogy több pénzt is lehetne szerezni, mint a szövetség által kifizetett költségmegtérítés! Roth azóta arra a meggyőződésre jutott, hogy eszmei értékeket adtak el, ami megbocsáthatatlan. De lássuk, mi történt? A lavinát a német kupa tavalyi, első fordulója indította el a harmadosztályú SC Paderborn és a Bundesligában szereplő Hamburg közötti találkozóval. A HSV a papírformának megfelelően már két góllal vezetett, amikor fordult a kocka: a huszonöt esztendős Hoyzer két teljesen alaptalan büntetőt ítélt a hazaiak javára, majd indokolatlanul kiállította a hamburgiak egyik csatárát. A neves vendégcsapat végül 4:2-es vereséggel búcsúzott az anyagilag is gyümölcsöző kupasorozattól. Igen ám, de egy ismeretlen személy, aki a Paderborn győzelmére fogadott, ötszázezer euróval lett gazdagabb.
Az állami felügyelet alatt álló Oddset fogadási vállalkozás azonnal jelezte az esetet a szövetségnek, de a DFB akkor nem látott okot arra, hogy vizsgálatot indítson, úgy ítélték meg, hogy Robert Hoyzer működése egyedi esetnek számít. A megvádolt bíró egyszeriben a sajtó kereszttüzébe került. Az affér túllépte a sport határait, miután Hoyzer a rá nehezedő nyomás súlya alatt ügyvédjén keresztül elismerte: valóban hamisan fújta a sípot, ezért összesen hatvanhétezer eurót kapott jutalmul. A jogászok tanácsára ugyanakkor felajánlotta, hogy koronatanúként hajlandó az igazságszolgáltatás rendelkezésére állni.
A bírótól kapott értesülések alapján rendeltek el razziát a berlini Charlottenburg városnegyedben lévő King kávéházban, amelynek horvát származású tulajdonosát és két testvérét a rendőrök azonnal őrizetbe vették, majd az államügyészség utasítást adott a letartóztatásukra. Kiderült, hogy Milan, Philip és Ante S. a csalások szellemi vezérei. A Paderborn–HSV kupameccset követően Hoyzer bíró a megbízó Philip kocsiján utazott vissza a fővárosba, ahol azonnal átvette a beígért húszezer eurót.
A második razziahullám már tíz tartomány harminckét településére terjedt ki, százötven rendőr és detektív bevetésével. Az ügy felderítésével megbízott berlini ügyészség – Hansjürgen Karge főállamügyész vezetésével – lehetőséget nyújtott a DFB jogászainak, hogy betekintsenek az iratokba, de akkor még mindig nem lehetett tudni, hogy mennyire ágaznak szét a történet szálai.
A szövetség félt a harmincnégy évvel ezelőtt kirobbant botrány megismétlődésének a lehetőségétől: 1971 júniusában ötvenedik születésnapját ünnepelte Horst Gregorio Canellas, az elitligában gyengén szereplő Kickers Offenbach elnöke. A déligyümölcs-kereskedő – villája teraszán – kellemetlen meglepetéssel szolgált a prominens meghívottaknak, közöttük Helmut Schön szövetségi edzőnek. Több, hangszalagra rögzített telefonbeszélgetést játszott le nekik. Ezek tartalma pedig azt bizonyította, hogy a kiesőjelöltek sorsáról nem a csapatok teljesítménye, hanem a megvesztegetések egész sora döntött. A tizenegy manipulált találkozó során hat klub vállalt dicstelen szerepet: összesen egymillió márkát osztottak szét. A csalások felderítése öt esztendőt vett igénybe, ötvenkét profi játékost büntettek meg, ítéltek és tiltottak el, köztük két magyar labdarúgót: Varga Zoltánt és a Romániából érkezett Gergely Lászlót. Az Arminia Bielefeld kétszázötvenezer márkáért megvásárolta a Herthától a bajnoki pontokat, s ebben tragikomikus szerep jutott a Ferencváros hajdani csatárának. A Die Welt akkor megírta, hogy az eladott mérkőzés sorsát egyetlen Hertha-játékos veszélyeztette, a magyar Varga Zoltán, akinek az Arminia még a találkozó előtt kifizetendő negyvenezer márkás különprémiumot ajánlott fel. Miután az összeg a mérkőzés kezdetéig nem érkezett meg, Varga a szünetben egy nyilvános telefonfülkéből felhívta a feleségét, és megérdeklődte, vajon megjött-e pénz. Kiderült, hogy nem, mire Varga dühbe gurult: a disznók nélkülünk, külföldiek nélkül akarnak kasszírozni. Bosszúból úgy döntött, hogyha egyedül is, de győzelemre fog játszani. Szándékát egy, a felső kapufán csattant lövéssel bizonyította, s a berliniek ezt követően jobbnak látták, ha nem adnak labdát neki.
A szövetséget akkor vádlóként Hans Kindermann képviselte, villáját hosszú időn keresztül a rendőrség őrizte, mert a keménységéről híres jogászt többször is halálosan megfenyegették. Szerinte a mostani botrány okozta anyagi meg erkölcsi károk semmivel sem lesznek kisebbek, mint annak idején.
A német államügyészség nyomozása és Robert Hoyzer kihallgatása után tovább szélesedett a bundabotrány: a koronatanú állítólag kilenc labdarúgó, három játékvezető és egy funkcionárius nevét említette, sőt nemzetközi színtre emelte az ügyet azt állítva, hogy megbízói külföldön, így Ausztriában is tevékenykedtek, Philip szerinte szoros kapcsolatban áll az SW Casino Bregenz csapatával.
A korrupciós botrány s ennek hatása a labdarúgó-világbajnokság hangulatára természetesen a politikusokat is foglalkoztatja, ugyanis a vb után következnek a parlamenti választások, amelyben a Schröder-kormány léte vagy bukása a tét. A gazdasági fejlődés pangása, a nyomasztó munkanélküliség, a szociális rendszerek (a beteg- és nyugdíjbiztosítás) gondjai, a szélsőjobboldali pártok (NPD, DVU) előrenyomulása huzamos idő óta gyengíti, sőt veszélyezteti a szociáldemokrata–zöld koalíció kilátásait. Kampányszakértők szerint a világbajnokság alakulása és atmoszférája meghatározó szerepet játszik majd, és ugyanúgy befolyásolhatja a szavazópolgárokat, mint annak idején az Odera árvízkatasztrófája vagy az iraki háború kirobbanása. A kormány segélyakciója, az USA-val szemben megtagadott aktív katonai részvétele ugrásszerűen növelte Gerhard Schröder népszerűségét. Az egykori játékos és a labdával még ma is ügyesen dekázó kancellár hasonló hatást remél a világbajnokságtól.
A sportért felelős szövetségi belügyminiszter, Otto Schily a kormányérdeknek megfelelően kezeli a bundaügyet: gyorsan és teljes mélységében fel kell deríteni a botrány hátterét, s a legszigorúbban kell megbüntetni a profi futballt manipuláló személyeket, a szövetség pedig köteles megelőző intézkedéseket kidolgozni – jelentette ki.