Nagybányára látogatott tegnap az Országgyűlés Nemzeti Fórum képviselőcsoportjának hatfős küldöttsége annak érdekében, hogy helyszíni szemlét tartson az öt évvel ezelőtt súlyos ciánszennyezést okozó Transgold Rt.-nél. Az MDF-ből kivált honatyák abból az alkalomból utaztak a máramarosi megyeszékhelyre, hogy megtekintsék, milyen intézkedéseket foganatosított a helyi bányavállalat a 2000 januárjában bekövetkezett környezeti katasztrófa óta. A Lezsák Sándor vezette delegáció tavaly ellátogatott Verespatakra is, és az itt tervezett külszíni aranybánya ügyét az Európa Tanács és az Európai Parlament elé vitte. Balogh László képviselő lapunknak elmondta, az ausztrál– román tulajdonú Transgold Rt. (korábban Aurul) vezetősége arról igyekezett megnyugtatni a magyarországi küldöttséget, hogy az öt évvel ezelőttihez hasonló környezetszennyezés többé nem fordul elő, mivel a cég négymillió dollárt költött az elmúlt években biztonsági berendezésekre. A budapesti honatyák meglepődésére viszont Ioan Hudrea, a bányavállalat igazgatótanácsának elnöke kijelentette: annak idején Romániában nem észleltek környezetszennyezést, a magyarországi ökológiai katasztrófát pedig a magyar hatóságok idézték elő azáltal, hogy túladagolták a ciánt és nehézfémeket semlegesítő szert, és ez okozott mérhetetlen halpusztulást.
– Megütközést keltett bennünk, hogy a román–ausztrál vállalat még részben sem ismeri el a katasztrófa felelősségét, hanem éppenséggel a magyar kárelhárítókat okolja a szennyezésért – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Balogh László. A Transgold vezetősége szerint a cég immár az európai uniós környezetvédelmi elvárásoknak megfelelően működik, sőt minden évben az újonnan elfogadott paraméterekhez igazítják a vegyi tűréshatárt. – Értékelem ugyan a vállalatnál végrehajtott fejlesztést, viszont számomra nem elfogadható a ciános technológia, a környezet- és a természetvédelmet sokkal fontosabbnak tartom. Miután a Transgoldnál közölték, hogy nem hajlandók lemondani a ciános aranykivonás technológiájáról, számomra nem tűnik megnyugtatónak a helyzet – summázta nagybányai terepszemléje következtetéseit a honatya.
Mint ismeretes, 2000. január 30-án 25-30 méter szélességben átszakadt az aranymosással foglalkozó nagybányai Aurul román–ausztrál bányaipari vállalat Zazar melletti ipari derítőjének gátja. Becslések szerint 100 ezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba és a Tiszába került. A környezeti katasztrófa Magyarországon mintegy másfél millió embert veszélyeztetett, tömeges halpusztulást okozott, és ezer, halászattal vagy vízparti turizmussal foglalkozó ember megélhetését tette bizonytalanná.
Magyarország 28,6 milliárd forintot és kamatait követeli a Transgoldtól a tiszai környezeti katasztrófa miatt, ám ez idáig még csak a hazánkban folyó per érdemi tárgyalása sem kezdődött el. Az Országgyűlés február elsejét a 2000 júniusában hozott határozatával nyilvánította a Tisza élővilágának emléknapjává.
Bármikor újra megtörténhet. Tegnap a tiszai élővilág emléknapján a Szolnokért Egyesület is megemlékezést tartott a városban. Medgyesy Balázs, a Fidesz zöldtagozatának elnöke beszédében azt hangsúlyozta, hogy a Tisza mentén élőkről akkor sem szabad elfeledkezni, amikor éppen nincs katasztrófa. Emlékeztetett rá: a ciánszennyezés utáni szakértői vizsgálat megállapította, hogy a Tisza és mellékfolyói romániai szakaszán 300 jelentős és 9 kiemelt veszélyforrás található, amelyek kedvezőtlen időjárás esetén újabb tragédiát idézhetnek elő. Ennek ellenére a magyar kormány érthetetlen módon hozzájárult ahhoz, hogy Románia 2010-ig felmentést kapjon az uniós alkotmány azon pontja alól, amely tiltja veszélyes anyagoknak a folyókba juttatását. Hozzátette: eközben a kabinet évről évre kevesebb pénzt szán környezetvédelemre, az élővilágot érő kockázatok csökkentésére hivatott Vásárhelyi-tervet pedig többször is kilúgozta. (P. T.)
