Mindent nyernek vagy elvesztenek

Meglehet, Annus Adrián és Fazekas Róbert ügyében még hetekig várnunk kell a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) ítéletére, ám az athéni aranyérmétől doppingvétség miatt megfosztott két atléta kontra Nemzetközi Olimpiai Bizottság pernek csak két kimenetele lehet, a várható következményeket pedig már most is érdemes taglalni. S ezek – a NOB-döntést helyben hagyó változat esetén – rendkívül súlyosak: a versenyzők kétéves eltiltással számolhatnak.

Tekintsünk most el attól a harmadik esettől, hogy a CAS új eljárás lefolytatására kötelezi a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, mert ez csak elnyújtja a pert, viszont a NOB presztízsokokból aligha változtatja meg a saját döntését. A végső szót tehát mindenképpen a sportbíróság mondja ki a verdikt szerint az utólagos doppingvizsgálatot megtagadó kalapácsvető és az elégtelen mennyiségű mintát szolgáltató diszkoszvető ügyében.
– A versenyzők számára kedvezőtlen döntés esetében mit lép a Nemzetközi Atlétikai Szövetség? – kérdeztük a szervezet főtitkárát, Gyulai Istvánt.
– Abban az esetben, ha a sportbíróság jóváhagyja a NOB döntését, megállapítást nyer, hogy a versenyzők vétettek a doppingszabályok ellen. S bár ez nem ugyanaz, mintha valakit doppingoláson érnek, mégis szankciót von maga után. Ami egyértelmű: mindkét esetben kétéves eltiltás. Ezért is érthetetlen számomra, hogy a MASZ (Magyar Atlétikai Szövetség – a szerk.), amelynek alkalmazkodnia kellene az IAAF (Nemzetközi Atlétikai Szövetség – a szerk.) szabályaihoz, Annust felmentette. Ez egyrészt provokatív döntés volt, másrészt öngól. Mert így Annus kétéves eltiltása attól számítana, amikor a nemzeti szövetség kimondja ezt a határozatot. Azt, hogy az olimpia óta eltelt időszak beszámítson ebbe a bizonyos két évbe, csak komoly harc árán lehetne elérni. A MASZ Fazekast eltiltotta, igaz, csak egy évre, de neki már ketyeg az óra.
– Ön is említette, nem arról van szó, hogy a versenyzők doppingoltak. A doppingszabályok ellen vétettek, s Annus helyzete speciális azáltal, hogy utólag nem állt rendelkezésre. Az IAAF szabályai szerint ez akkor sem büntetendő, ha egy évben kétszer előfordul.
– Ezek az úgynevezett „missed”, azaz kihagyott tesztek, amikor a versenyzőt nem találják meg, ezért nem tudják ellenőrizni. Annus esetében tagadhatatlanul vita tárgya lehet, hogy az ő mulasztása ilyen kihagyott teszt volt, vagy pedig az ellenőrzés visszautasítása, ami viszont kétéves eltiltással jár. Az IAAF azonban nem akar vitákba bonyolódni, s ha a Nemzetközi Sportbíróság helyben hagyja a NOB döntését, akkor azt mi is elfogadjuk.
– Vagyis, feltételezve a CAS elmarasztaló ítéletét, a versenyzők kétéves eltiltása biztosra vehető?
– Fazekasnál sajnos egyértelmű a helyzet. Annus esetében jogi úton kétségkívül lehetne ügyeskedni, de azt mondom, előbb várjuk meg a sportbíróság ítéletét.
– Sok optimizmus mindenesetre nem cseng ki a hangjából.
– Elméletileg persze lehet nyerni a bíróságon, de ha most sikerülne, az sportpályafutásom legnagyobb meglepetése lenne. Gondoljon bele, hogy Japánban milyen nagy csinnadrattával adták át Murofushinek az Annustól elvett aranyérmet! Túlságosan nagy erők mozdulnak meg ebben az ügyben, ami gyakorlatilag szimbólummá vált a sport tisztaságáért folyó harcban. Mégha most ágyúval lőttek is a verebekre.
Rábold Gusztáv, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke érdeklődésünkre elmondta, hogy a sportbíróság döntése után természetesen újratárgyalják a két versenyző ügyét. Azt, hogy egy ítéletet már hoztak, a hazai kormányrendeletekkel indokolta, amelyek ezt 30 napos határidővel kötelezően előírták. A MASZ elnöke – Gyulai István bírálatára reagálva – Annus felmentésével kapcsolatban megjegyezte, hogy ebből a versenyzőnek nem lehet hátránya. Mondván, gyakorlatilag nincs jelentősége, hogy októberben vagy márciusban tiltják el, mivel a versenyszezon csak tavasszal kezdődik, a köztes periódus holtidő.
Kétségkívül csekély az esélye, hogy Lausanne-ban számunkra kedvező ítélet születik, de azért ezen a szálon is végigfutottunk, mégpedig Molnár Zoltánhoz, a Magyar Olimpiai Bizottság igazgatójához, aki Annus ügyében nem látja teljesen reménytelennek a helyzetet. Ha a kalapácsvető visszakapná az aranyérmet, akkor véleménye szerint ugyanolyan bánásmódban kell részesülnie, mint bármelyik más olimpiai bajnokunknak, a neve felkerülne a márványtáblákra, s járna neki az athéni aranyérmeseket megillető tízmillió forint. A MOB igazgatója hozzáfűzte, ha rajta múlna, az így a kalapácsvetésben az 5.-ről a 6. helyre visszaeső Pars Krisztiánnak sem kellene visszafizetnie a különbözetet.