Moszkva: nem várható előrelépés

Előreláthatólag a gazdasági kérdések állnak majd Gyurcsány Ferenc jövő heti moszkvai látogatásának középpontjában. A kormányfő ötlettelen, általánosságokban mozgó felszólalása egy minapi, a magyar–orosz kereskedelemmel foglalkozó kamarai fórumon azonban nem sok újdonsággal kecsegtet. Nem segíti az előrelépést az a tény sem, hogy a két ország érdekei e téren aszimmetrikusak.

Központi témája lehet a tárgyalásoknak az olaj. Erre utal, hogy az orosz diplomácia vezetője már a látogatást előkészítő külügyminiszteri találkozón is kiemelt hangsúlyt fektetett arra, hogy megnyugtassa magyar kollégáját. Mint Szergej Lavrov kijelentette, az olajszállítások zökkenőmentessége biztosított. A kérdésnek az ad különleges időszerűséget, hogy mint arra egy nyilatkozatában Somogyi Ferenc külügyminiszter is utalt, az év elején voltak bizonyos fennakadások a szállításokban. A gondot a Magyarországra irányuló export nagy részét a közelmúltig adó Jukosz körül fodrozódó hullámok okozták. A cég nyugatra menekült tulajdonosai ugyanis elkeseredett csatát vívnak az orosz állammal, ami az exportra is kihatott. Moszkva ugyanis nem nézte jó szemmel, hogy a még kifizetetlen adótartozás ellenére a régi szerződések alapján befolyó bevételek Nyevzlinék számláit dagasztották, s közbelépett. A Mol a január eleji bizonytalanság után azonban pótolni tudta a kieső szállításokat, előbb főként a Szibnyefty és a TNK–BP olajából vásárolva, majd miután a Jukosz előre nem látható körülményre hivatkozva felfüggesztette a vele fennálló szerződést, ötéves megállapodást kötött az új orosz piacvezető olajóriással, a Lukoillal. Mindenesetre mindenki számára megnyugtató lehet, ha Moszkvában a legmagasabb szinten erősítik meg, hogy az olajszállítások zökkenőmentessége garantált. Főleg azután, hogy Somogyi Ferenc az előzetes tervek ellenére sem találkozott Viktor Hrisztyenko energiaipari miniszterrel.
Ugyanígy megkerülhetetlen téma a Jukosz-ügy egy másik, a Molt szintén érzékenyen érintő negatív hatása. A két cég fele-fele arányban, 150-150 millió dolláros tőkével működtette ugyanis a nyugat-szibériai hanti-manysi tartományban a ZMB néven ismert kitermelővállalatát. A tőkerész arányában osztoztak az immár 30-40 működő kútból kitermelt olajon is, ám a saját részét a Mol infrastruktúra híján logikus módon azon nyomban el is adta a Jukosznak. A cég felett gyülekező sötét felhők miatt azonban egyre kevéssé volt járható ez az út, az olaj ugyanis ment, a mind nagyobb gondokkal küszködő Jukosz azonban nem fizetett. Gyurcsány Ferencnek fel kell vetnie e témát már azért is, mert Putyin elnök többször is nyilvánosan ígéretet tett arra, hogy a Jukosz körüli botrányok nem fogják érinteni a Mol szibériai termelővállalatát.
A látogatást megelőző nyilvános kijelentésekből kiindulva azonban a magyar kormányfő feltehetően inkább a magyar export növekedésére helyezi majd a hangsúlyt. A tavalyi 37 százalékos bővülés valóban örvendetes, e jól hangzó szám mögött meghúzódó szomorú valóság azonban erősen árnyalja a képet. Az egynegyedével bővült áruforgalom meghaladta a 4,2 milliárd dollárt, amelyen belül a magyar export 830 milliót tett ki. Ez a piac nagyságához és a lehetőségekhez képest eleve kis összeg, ráadásul a növekedésből mintegy 15 százalék a dollár árfolyamának változásából fakad, a többit pedig csupán néhány, keleten valóban jól prosperáló cég, többek között a Richter és az Egis, valamint a Nokia egy ötvenmillió dolláros üzlete adja. Amiről azonban a politikusok oly sokat szeretnek beszélni, az élelmiszerexport – benne a boré is – szinte a nullával egyenlő. E termékeink ugyanis ezen a piacon sem versenyképesek. Már itt is alapfeltétel a jó minőség, nem beszélve a jó árról. A mi boraink azonban túl drágák, nem állják a versenyt az államilag sokkal inkább támogatott chilei vagy kaliforniai termékekkel, s a szaküzletek elitrészlegeiből ki is szorulnak. A magyar vállalatok nem fordítanak elég figyelmet a marketingre sem. Kirívóan durva, bár jellemző példa erre, hogy Medgyessy Péter oly nagy píárral kísért 2002-es moszkvai útján az üzletember-találkozó résztvevőinek francia bort szolgáltak fel. Így aztán hiába bűvészkedik a politika a számokkal, a szomorú tény az, hogy az egykor kedvelt magyar élelmiszerek lényegében kiszorultak e valamikor hagyományos piacról.
Ez persze az orosz felet érthetően nem rázza meg nagyon, ők a nagy cégeik magyarországi piacra jutásában és a politikai szempontból sem elhanyagolható tulajdonszerzésben érdekeltek. Többször felmerült ezzel kapcsolatban a Mol, amelynek pakettrésze vagy a gázüzletága iránt folyamatos az érdeklődés. Nem titok az sem, hogy az orosz állami áramszolgáltató, a RAO JeESZ tulajdont szerezne a Magyar Villamos Művekben (MVM). Aligha fognak Moszkvában lelkesedni azért, ha a Dunaferr után erről is lecsúsznak, amire van esély, hiszen az MVM-et állítólag még Medgyessy Péter odaígérte a franciáknak. Igaz, hasonló módon cselekedett 2002-ben Moszkvában a Dunaferr-rel, ami mégis a Janukovicsékhoz közel álló ukrán Donbassé lett. A moszkvai Ingeokom a budapesti metró korszerűsítésében, míg az Energomasekszport a paksi atomerőmű rekonstrukciójában venne részt, mint ahogy a katonai modernizáció terén is élénk az érdeklődés.