A költő születésének századik évfordulójára időzítette József Attila-kötetét a Nap Kiadó, amelyben a kortársak és tisztelők vallomásai olvashatók. A könyvet öszszeállító N. Horváth Béla szerencsére nemcsak a méltatásokból válogatott, hanem szép számmal közölt azokból a kortársi fanyalgásokból is, amelyek értetlenül fogadták József Attila költészetét. Németh László például így írt a Nincsen apám, sem anyám című kötetről 1929-ben – a címet is hibásan idézve (Nincsen anyám, sem apám!) –: „Ez a Kakuk Marci, ha nem is jutott el a bagó lelki egyensúlyáig, beszedett valamit a kor széllel-bélelt akarnokságából, amely nem ér rá bevárni önmagát, hanem most akar nagyot szólni, ha kell, maga elé tolt figurákon át. A nagyotmondásnak, képerőszakolásnak az a hajlama, amelyre e könyv egyharmadát idézhetnők, azonos pszichológiájú az ő eleve-kifaragottságával…” Féja Géza 1931-ben „a kóklerségtől félig-meddig megromlott, de tehetséges” költőnek mondja, hozzátéve: „Szegény Marx! Ha látná a törpe utódok bodzabuzogányait! Ha látná, hogy némely ifjaink milyen gyatra verseket és prózákat próbálnak menteni a nevével…” A tehetségtelen moszkovita, Gergely Sándor – aki a Rákosi-diktatúrában az írószövetség elnöke lett! – 1931-ben azon elménckedik, hogy „ez a nagyon tehetséges költő az utóbbi években jobbról balra és balról jobbra dülöngélt tanácstalankodva…”
A kötet persze Juhász Gyulától Németh Andoron át Nagy Lajosig és Füst Milánig azoktól a kortársaktól is idéz, akik tisztelték és szerették József Attilát. Füst (1935-ben) dicséri képteremtő erejét és sodró ihletét, de – és ez épp tőle elég meglepő – sokszor „túl merésznek” tartja.
Nyomon követhetjük a könyv anyagában a József Attila halála utáni költői apoteózis meglepő történetét. Olvashatjuk aztán a tisztelők és költőutódok műveit, akik kortársi görcsök és fintorgások nélkül látják immár a teljes életművet és annak megkülönböztetett helyét XX. századi irodalmunkban: Nemes Nagy Ágnestől Vas Istvánon át Beney Zsuzsáig, Fodor Andrástól Juhász Ferencen át Nagy Lászlóig. Meglepő, hogy 1942-ben épp az a Márai Sándor mondja ki, aki pedig társadalmi státusát illetően oly távol állt József Attilától: „Angyali lény volt ez a költő, embernek, írónak is a legtisztább… A díszsírhelyre sokáig szórják majd a virágokat az emlékezők. Sokáig: amíg magyarul olvasnak.”
(József Attila: Eszmélet. In memoriam sorozat. Nap Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 2690 forint)
origo.hu
Fontos, új funkcióval bővül a KRÉTA
