Több ezer ingázó munkavállalót hozott hátrányos helyzetbe a tavalyi adómódosító csomag. Ebben ugyanis megszabták, hogy 2005. január elsejétől a cégek csak a tömegközlekedési vállalatoktól kapott bérlet, jegy, továbbá számla felmutatásával számolhatják el a dolgozók utazási költségeit. Így az a helyzet alakult ki, hogy a tömegközlekedési eszközt használók esetében a munkába járás támogatottsági szintje megmaradt, míg az autóval közlekedők aránytalanul kevesebb támogatást vehetnek igénybe. A cégek azt a gyakorlatot követték, hogy az ingázó dolgozóknak elszámolták a bérlet árának 80 százalékát függetlenül attól, hogy autóval, vagy tömegközlekedési eszközzel jártak be munkahelyükre.
Ettől a lehetőségtől fosztotta meg a Pénzügyminisztérium (PM) a vállalatokat és a munkavállalókat az idén hatályba léptetett jogszabállyal. Az érintettek egy csoportja az állampolgári biztoshoz fordult, mivel véleményük szerint a törvény diszkriminatív, sőt az állampolgári jogegyenlőséget is sérti. Indoklásként rámutattak arra, hogy számtalan olyan település van, amelyen egyáltalán nincs, vagy nem kielégítően van jelen valamely tömegközlekedési vállalat. Ráadásul a megváltozott munkaképességű dolgozókat is hátrányba hozták, mivel ők gyakran nem tudják igénybe venni a városon belüli tömegközlekedést sem, s ezért saját autójukkal járnak dolgozni. Februárban szocialista képviselők indítványt nyújtottak be, amelyben javasolták, hogy a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését a kilométerenkénti három forintról kilenc forintra emeljék meg. Számításaik szerint ugyanis a busz- vagy a vonatbérletre számított kilométerenkénti támogatás, távolságtól függően nyolc és tíz forint között „szóródik”. Ezzel szemben, a módosító javaslat parlamenti vitájában az ellenzék más számításokra hivatkozva nem tartotta megfelelőnek a kilométerenkénti kilencforintos támogatást, s egy módosító indítványt nyújtott be, amely 13 forintot céloz meg.
origo.hu
Ezen múlt, hogy nem Erdő Péter lett az új pápa, hanem Prevost bíboros
