Még két esztendeig magas olajárak mellett kénytelen működni a világgazdaság az erős kereslet és a kínálati visszafogottság összjátékának eredőjeként – véli Rodrigo Rato, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója. A távirati iroda által idézett hír szerint az olajárak a múlt évben közel 50 százalékkal nőttek, és a hét végére mindenkori történelmi csúcsukra, 57 dollár fölé emelkedtek. Rato, aki indiai és kínai látogatása során Újdelhiben nyilatkozott, úgy látja, hogy a fogyasztóknak tekintetbe kell venniük az olaj valódi árát, míg a kormányoknak energiaforrásaik „színesítésére” kell törekedniük.
Az IMF-vezérigazgató álláspontja alapján aligha kétséges, hogy az e heti tőzsdei mozgások között újra csak az olaj világpiaci áralakulását kíséri majd a legnagyobb figyelem. Mint arról már beszámoltunk, a tendencia megváltoztatásával hiába próbálkozott a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC), mert az ár annak ellenére is erőteljesen emelkedett, hogy a kartell össztermelésének napi félmillió hordós növeléséről határozott. Sokak szerint a piaci folyamatok irányítása végképp kicsúszott az OPEC irányítása alól, hiszen a szervezet már annyira a kitermelése határán dolgozik, hogy képtelen lépést tartani Kína folyamatosan, illetve az Egyesült Államok szezonálisan bővülő felhasználási igényével.
Információink szerint piaci körökben már az is felmerült, hogy a hektikus árfolyamú dollárról az olajkereskedők áttérhetnének az euróalapú elszámolásra. Az ötlet nem új keletű, hiszen már tavaly nyáron is beszéltek róla annak kapcsán, hogy az amerikai valuta árfolyama meredeken lefelé, az olaj ára pedig ennek következményeként felfelé mozdult el. Ha az OPEC-et nézzük, lenne abban ráció, hogy a kartell országai átnyergeljenek a manapság jóval stabilabb közös európai pénzre, már csak azért is, mert ezek az államok importjuk negyven százalékát Európából szerzik be, exportjuk zöme pedig ide irányul. Határozott szándék esetén valószínűleg a szintén a vén kontinensre szállító Oroszország, illetve az utóbbi időben jelentős mennyiségű euróban számolt devizát felhalmozó Kína sem tehetné meg, hogy ellenezzen egy valutaváltást, az Egyesült Államok azonban nyilván minden lehetséges üzleti eszközt bevetne azért, hogy ezt megakadályozza. Ráadásul a legnagyobb európai termelők, vagyis a fonthoz makacsul ragaszkodó Anglia és az unión kívül maradt Norvégia nélkül a váltást aligha lehet elképzelni.
Egyelőre nem tudni, eljutunk-e a közeljövőben addig a pontig, hogy a kőolaj ára már érezhetően visszafogja a tavaly négyszázalékos bővülést produkáló világgazdaságot, és ezen keresztül mérsékelje az olajfogyasztást, az azonban biztos, hogy az olajcégek így is, úgy is rendkívül jövedelmezőek maradnak. Kérdés, mire fordítják a rekordnyereséget, és mivel ezt még ők maguk sem tudják pontosan, a bizonytalanság tovább erősíti a drágulást. Iparági elemzők arra figyelmeztetnek, hogy az utóbbi időben rendkívül lecsökkentek a finomítói kapacitások, ami viszont az üzemanyagárak emelkedéséhez vezet. Új kitermelőhelyek üzembe állítása mellett logikusan finomítói beruházásokba lehetne fektetni az olajon megszerzett pénzt, egyelőre azonban semmi jele annak, hogy a vállalatok ilyesfajta üzletekbe fognának.
Német hitel Ukrajnának
Az ukrán állami gáz- és olajcégnek öt évre a német Deutsche Bank több mint kétmilliárd eurós hitelvonalat nyitott meg. Az MTI jelentése szerint az első hitelrészletet, 350 millió eurót a Naftogaz Ukrainy az Ukrajnán belüli olaj- és gázkitermelés javítására fordítja, majd a gázszállító vezetékeket korszerűsítik. A Gazprom orosz gázmonopólium és a Naftogaz tavaly októberben több megállapodást kötött, előmozdítva egy új ukrajnai csővezeték építését és az európai gázszállítások növelését. A közös munka egy új gázvezeték megépítésével kezdődik a nyugat-ukrajnai Bohorodcsanitól (a Kárpátokon át) a magyar– szlovák határmelléki Ungvárig. A több mint 200 kilométeres vezeték az idén készül el, s az orosz és közép-ázsiai tranzitgáz 2006-ban indul meg rajta. Az építési költséget Alekszej Miller Gazprom-vezér 50 millió dollárra tette. A teljes, 2,6 milliárd dolláros terv során egy egész Ukrajnán végighúzódó, 1400 kilométeres vezeték épül meg.
