Jól mondta Orbán Viktor volt (és leendő) miniszterelnök évértékelő beszédében, hogy falun egyre bizonytalanabb az élet.
A jelenlegi kormányzat ugyanis azzal, hogy bezárja a kistelepülések iskoláit, óvodáit, postáit vagy autóbusz-járatokat szüntet meg, lendületesen folytatja az immár jó negyven éve tartó falurombolást. S bár Magyar Bálinték terveik megvalósításában különböző ideológiákat is gyártanak, amelyekkel a tájékozatlan emberek szemében igyekeznek elfogadhatóvá tenni lépéseiket, állítom, hogy nem jó úton járnak. Többek között azzal indokolják a kistelepülések iskoláinak bezárását, hogy egyes falvakból (szerintük az ott folyó oktatás gyenge színvonala miatt) évtizedekig nem került ki egyetemet vagy főiskolát végzett fiatal.
Ezen állításaik több okból sem állják meg a helyüket. Mindenekelőtt az a baj, hogy nem veszik figyelembe a lakosságszámot, valamint a falvak elöregedését, amelyek viszont szoros összefüggésben vannak a kommunizmus hosszú ideig tartó regnálásával. Az akkori rendszer településpolitikája ugyanis nemcsak sugallta, de egyértelművé is tette, hogy a szerep nélküli aprófalvak halálra vannak ítélve.
Csoda-e ezek után, hogy szinte kötelességszerűen menekültek el szülőhelyükről azok a fiatalok, akik valamilyen végzettséggel rendelkeztek, és maradtak az öregek, a betegek és a tehetetlenek?
Tóth Dénes Vörs
origo.hu
A Pride-hatás
