Albert István lánya vagyok, a testvérem, Albert Anna ott dolgozott, ő sütötte a kenyeret az egész udvarnak, negyven kenyeret mindennap. A testvéreim is ott dolgoztak, mind erdőhajtók voltak. Édesapám után voltak fegyvereik. Az erdő mellett laktak. A negyvenes években édesanyám pont ott volt a gróféknál, amikor a magyarok átjöttek a határon. Ott voltak a testvéreimmel, hallgatták a rádiót, mondták, Mányi néni, most lépték át a határt a magyarok, félek is beszélni… [Nevet.] Én nem voltam soha a gróféknál…
– Mányi néni volt az édesanyja? Róla sokat írt Wass Albert.
– Igen.
– Mit meséltek a szülei Wass Endréről? Albi grófról?
– Meséltek… [Nevet.] Jót is, rosszat is. A testvérem panaszolta, mikor ott dolgozott, sütötte a kenyeret, segítette egy öregasszony, fával csinálták a kemencéhez a tüzet, mindig kivakarta a serpenyőből a szélit, s mindig odaadta az öregasszonynak, annak is jól jött… Aztán meglátta a gróf, és levonta a béréből. Ez az apja volt, nem az Albert.
– Tudták, hogy író volt?
– Nem.
– Mi jót tud mesélni róluk?
– Ott Vasasszentgotthárdon, akik dolgoztak náluk, azoknak adtak földet, adtak segítséget ahhoz is, ha házat építettek. Mi is ingyen kaptuk ezt a darabka házhelyet itt Göcön, és hozzá segítséget a felépítéshez.
– Mióta szolgáltak Wasséknál a testvérei?
– Ők Földvárról húzódtak ide. Nagyapámék is ott voltak. Földvárról húzódtak a grófékhoz. Édesapám itt született, aztán az egész család. Édesapám tizennyolcban jött a háborúból, s aztán harmincnégy őszén halt meg, én nem is ismertem.
– A testvére, Anna mikortól dolgozott ott?
– Ahogy felnőtt. Huszonkettőben született.
– Édesanyja is ott dolgozott?
– Nem, ő sokat volt a gróféknál, ment oda, mert jóban voltak a grófnéval, bármikor fogadta őket. Ott volt a gróféknak egy erdészházuk Szentegyed felé az erdőn, ott voltunk gyakran.
– Áll-e még a Schirling-kastély?
– Áll, kitatarozták, most építettek hozzá az új tulajdonosok szép üdülőket. A Schirling unoka a kastélyt nem kapta vissza, csak a földeket itt a hegyen, szépen beültette fenyőkkel.
– Tudja-e, hol lőtték le a vasasszentgotthárdi férfiakat és lányokat?
– A tó végében, a dig [töltés] oldalában, át a túloldalon.
A kastélytól mintegy 700–800 méteres úton, illetve a gáton kellett végigvezetni őket. Vajon miért nem a kastély előtti nádasban vagy a hegyoldalon történt a kivégzés? Lehet, hogy tényleg Szamosújvár felé vették útjukat a katonák, s közben történt valami végzetes incidens közöttük és a foglyok közt?
– A családban beszéltek arról, hogy a négy ember halálához volt valami köze gróf Wass Endrének és a fiának?
– Ők ilyet soha nem mondtak nekem.
(Szabó Irma [szül. 1934] a Cege melletti Göcön él)
– 1920-ban születtem Szentmártonban. Negyvenegy januárjában jöttem ide. A lányom rá négy évre született. A zsidó lányok mentek át, és jöttek át Romániából, s hoztak át a határon híreket, s azért végezték ki őket. A két románnal baja volt az ottani grófnak [a vasasszentgotthárdi gróf Wass Endre], de nem tudom, miért ölték meg őket. Ők hajtók voltak ott a grófnál.
(Szatmári Katalin [szül. Miklósi Katalin, Szentmárton, 1920] Cegén él)
Úgy magyarázta nekem a férjem, ő itt volt, hogy nekik kellett megásni a gödröt, s abba lőtték bele őket, de egy kimászott, és beugrott a vízbe, aztán egy katona megfogta a haját, és kihúzta a partra, s lelőtte.
(Lénárd Zsuzsanna [szül. Kiss Zsuzsanna, Szentmárton] Cegén él)
A Ziarul de Cluj című román nyelvű lap 2004. február 26-i cikkében Ana Pall neve szerepel Lénárd Zsuzsa képe mellett. Ana Pall családja értetlenségét fejezte ki a képpel és a szöveggel kapcsolatban, mivel az idős néni 15 éve halott, s a kép sem őt ábrázolja.
– Hány éves tetszik lenni?
– Nyolcvannyolc… kilencvenkettő.
– Mikor tetszett születni?
– Tizenkettőben.
– Mikor került a grófékhoz?
– Régen. Már a fiatalok nem voltak ott, csak az öregek. Bejártam. Az én anyám volt a szakácsné, Szénási Zsuzsa. Nekem nem volt apám, csak mostohaapám. Az én apám meghalt a szerb határon az első háborúban.
– Ismerte-e Wass Albertet, Albit?
– Milyen Albit? Én nem, nem…
– És Wass Endrét?
– Igen, igen.
– Milyen ember volt?
– Nem jó ember.
– És Albi?
– Albit, a fiát én nem, nem ismertem.
– Nem is tetszett látni?
– Láttam én jó fiatalon, de nemigen emlékszem rá.
– Járt a Wass családnál Vasasszentgotthárdon?
– Nem, soha nem jártam. Én itt voltam az Ákos grófnál, meg a másik gróféknál is voltam, a Blombergéknél.
– Azok bárók voltak…
Lénárt Zsuzsa néni közbeszól: szerinte ezek a képek mind hazudnak, ezeknek mind más nevet adtak.
– A lánykori neve Páll? Mert a kolozsvári újságban a fényképe mellett ez a név áll.
– A lánykori nevem Zomori Anna volt. Én Páll Anna sose voltam.
– A nevelőapja ki volt?
– Angyalossy Gergely… az molnár volt.
– Az édesapja ki volt?
– Zomori János.
– Mivel foglalkozott?
– Szőcs volt.
– A nevelőapja milyen ember volt? Ő nem Szentgotthárdon dolgozott?
– De, a lapályi malomnál.
– Milyen ember volt?
– Nagyon jó volt, de a gróffal nem volt jóban.
– Albi gróf járt-e nála?
– Nem, nem találkoztunk vele.
– A Schirling-kastélyra emlékszik-e a tó túlsó partján?
– Tudom.
– Voltak-e katonák?
– Igen.
– Szolgált-e ott?
– Nem. A Schirlingék jöttek ide, azután, amikor a grófék elmentek Magyarországra.
– Tetszik-e emlékezni, hogy a magyar katonák áthoztak két zsidó és két román lányt, amikor a magyarok bejöttek?
– Igen, igen.
– Tudja-e, miért végezték ki őket?
– Nem, akkor semmit nem tudtunk róla.
– Mi volt a bűnük azoknak, akiket lelőttek a magyar katonák?
– Azt mi nem tudjuk, mert nem mondta meg nekünk senki.
Annuska néninek felolvassuk azt a részt, amit – a kolozsvári újság szerint – ő mondott, hogy „Albi megölt 13 embert…”
Ő nem emlékszik, a román származású menye pedig azt kérdezi, hogy ezt nem 25–30 éve mondták-e az emberek, amikor még itt volt a posta náluk, mert az utóbbi években újságíró nem volt náluk. Megmutatjuk a fényképet, amely Anna nénit ábrázolja, látszik a televízió, amely ma is ugyanott van, és a faliszőnyeg is.
– Voltak-e itt újságírók, akiknek elmondta azt, amit felolvasott a barátom?
– Nem, nem, nem mondtam ilyesmit, nem is láttam újságírót itten.
– Amit felolvasott, arról mi csak hallottunk. Nem is kérdezték mitőlünk. Azokat lelőtték, Szentgotthárdról hozták ide őket. A szomszédunk, Aurica rokona volt az egyik áldozatnak – mondja a menye.
(Lénárd Anna [szül. Zomori Anna, Cege, 1912] Cegén a gróf Wass-Tarjáni családnál szolgált)
Aurica Lupsa, a Cegén kivégzett Moldovan Joszif unokahúga Cegén él. A fentebb jelzett román lapban a kérdezett asszony fényképe alatt tévesen Aurica Oprea név áll. Több, Wass Albertre vonatkozó rágalmat az ő neve alatt közöltek, s a lap mindmáig sem a valótlan fényképaláírásokat, sem a rágalmakat nem cáfolta meg.
– Akiket Cegén kivégeztek, azokat az embereket ki lőtte le?
– Azt mondják, idegen katonák.
– Magyarok?
– Magyarok. De tudja mit, Zuzika néném, Joszif felesége mondta egy öregnek, akit a hideg rázott a betegségtől, ha valami bajod volt a magyarokkal, akkor ne gyere most ide, mert a magyarok lelőnek. Az az öreg ezt nem tudta elképzelni. Nem volt semmi baja a magyarokkal. De miért? Mert nálunk Szentgotthárdon többnyire románok laktak.
– Ki volt ez az öreg?
– Egyik nagynéném férje. Jött a katonaság… Jöttek a magyarok, a románok visszavonultak… és így mondta az az öreg, hogy neki nem volt semmi baja a magyarokkal… Joszif őr volt, hallottam én is mint gyermek, hogy lopott szénát a beteg állatának, s ezt beárulták a grófnak. De nemcsak őt, hanem a Brehar asszony apjának egy rokonát is… Miért lőtték le őket? Hát nem lehet tudni. És figyelj, hát elvittek két zsidó lányt is, és mondják, hogy mind csak verték őket.
– Nem tudja, mit beszél, most egyet mond, akkor mást! – szól közbe a fia.
– Nem, nem! Igen, azt mondják, hogy a széna miatt haragudott rá az öreg gróf.
– Akkor nem a gróf vitte el őket, és nem ő lőtte le őket?
– Nem, nem. Csak valakik, akik elvitték, s egész éjjel ott tartották őket, s verték őket a katonák! De a bírót és annak az unokahúgát nem vitték ki a digre, mert azokat a gróf megmentette. Hallod, azt a kettőt nem vitték oda, csak a többieket!
– És nem látta, hogy kik kísérték át Cegére őket?
– Hát… Nem láttam, mert nem tudom, mert éjjel vitték őket.
– Még egyszer tehát, nem Wass Endre és nem Wass Albi vitte át Cegére őket?
A fia kéri az újságot, amelynek 2004-ben nyilatkozott.
– Nem, nem ők voltak! Nem ők lőtték le őket! Mert azt mondják, hogy mások, itt a tó mögött, azoknál a házaknál.
– Albi itt volt-e, amikor lelőtték őket, vagy máshol?
– Ezt nem tudjuk.
– Nem hallották soha, hogy Albi hol volt akkor?
– Igen, ezt nem tudjuk. Nem tudjuk, hol voltak. Hát nem tudom, mert gyerek voltam, hanem csak nagyon elszomorodtunk… És az a nagynéném ott maradt egyedül egy leánygyermekkel… [Szomorúan, együttérzőn mondja.]
– De hát nem hallott soha Albiról, mit csinált, amikor ez történt?
– Nem, nem hallottam semmit…
Ettől kezdve az idős asszony Wass Albert legidősebb fiáról kezd beszélni.
– Á, Viddel egy osztályba jártunk, egyidősek voltunk, négy osztályt jártunk együtt az iskolában.
– Volt-e a grófi kastélyban is?
– Nem, nem, csak a gróf anyjának a parkjában.
– Milyen gyermek volt Vid?
– Adtam neki enni az én kenyeremből.
– Jobban szerette a maga kenyerét?
– Igen, mert tudja, milyenek voltak ők, az öreg [Endre gróf] szerette az árpakenyeret, lekváros kenyeret evett, és azt mondta nekem Vid, hogy szívesen adja oda az ő kenyerét, én pedig a magamét adtam neki…. Vidnek szép anyja volt és jó [szívű], négy fia volt, és tovább is próbálkoztak, mert leánykát is szerettek volna.
– De Vid apja, Albi miféle ember volt? Mit hallott róla?
– A fiatalabb úr? Nem, nem találkoztam vele. Azt mondták, hogy külföldre ment. Nem láttam soha, csak az anyját… No, hallod, mit hallottam én Gyulától? [Bizalmasan folytatja, mint aki titkokat mond.] Meghalt az öreg, de én érdeklődtem tőle, hogy mi történt az urakkal. Mert ő tovább kutakodott a sorsuk felől, és azt mondta nekem, hogy te, figyelj, azt hallottam, hogy elvált Vid anyjától a fiatalabb gróf, mert rokonházasság volt. Szép asszony volt, volt három fiuk, egyik kétévesen meghalt. Ettől a Gyulától tudtam meg én dolgokat a grófokról, de úgy, ha kérdeztem.
(Aurica Lupsa [szül. Aurica Oros, 1934], Vasasszentgotthárd)
origo.hu
Milliárdos hiány fenyegeti Budapestet – kritikus pontra jutott a költségvetés
