A területet a közelmúltban a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) felterjesztése nyomán műemléki jelentőségű területté nyilvánította a kultuszminiszter, 51 épület egyedi védettséget kapott. Mit jelent ez a gyakorlatban? Nem egy beruházás zavartalanul folytatódik.
– A KÖH 2004 tavaszán jelezte a VII. kerületi önkormányzatnak, hogy a volt pesti zsidónegyed hatvan épülete egyedi védetté nyilvánításának előkészítése megkezdődött. Vélhetőleg ez volt az oka annak, hogy az önkormányzat és a területen folyamatban lévő beruházások vállalkozói felgyorsították a bontási munkálatokat. Június közepén az Óvás Egyesület is felemelte a hangját a Holló utcai bontással kapcsolatban. Nyilvánvalóvá lett, hogy a Belső-Erzsébetváros területén folyamatban lévő fejlesztések, a hatályos szabályozási tervek által képviselt program számos ponton ellentétes az örökségvédelem szándékaival, az értéket megőrző megújulással. Tekintettel arra, hogy a veszélyeztetett városrész egységes szerkezetének, történeti, építészeti értékeinek megőrzése, a kedvezőtlen folyamatok megállítása kiemelt jelentőségű feladat volt, még ebben a hónapban elrendeltük a negyed ideiglenes védelmét. Az épületállomány esetében szakhatóságként járt el a hivatal – azaz megkerülhetetlen az építésügyi engedélyeknél –, a már elindított jogügyleteket és a megkötött szerződéseket azonban nem áll módjában megváltoztatni, néhány esetben ezért folytatódhatott a bontás. Ezután született meg a műemléki jelentőségű területté nyilvánítási felterjesztés – amit a miniszter hagyott jóvá – és a további egyedi védettségi eljárás ötvenegy épületre vonatkozóan.
– Ezek szerint az összes bontási engedélyhez az önök hozzájárulása szükséges. Kértek, illetve adtak ki ilyen engedélyt 2004 júniusa óta?
– Nem adtunk ki, és nem is kért az önkormányzat. Bár eleinte voltak konfliktusaink a VII. kerület vezetésével Belső-Erzsébetváros értékvédelmének ügyében, ezek megszűntek.
– Volt már szó az örökségvédelmi törvény módosításáról, de ez tavaszra tolódott. Változik a KÖH jogköre?
– Az örökségvédelmi törvény 2001-es hatálybalépése óta bebizonyosodott, hogy alapkoncepciója jó. A műemléki, régészeti és tárgyi kulturális örökségünk védelmének területén tapasztalható elmaradások felszámolása, továbbá a védelem rendszerének hatékonyabbá tétele érdekében a kulturális javak megőrzésének feladatait közös, igazgatásilag egységes örökségvédelmi struktúra tudja ellátni. Ugyanakkor az elmúlt három évben, a törvény alkalmazása során, számos gyakorlati probléma merült fel. Többek között a kulturális örökség elemeire vonatkozó hatósági-szakhatósági eljárás köre; ennek feltételeit is pontosítják majd. Az építésügyi igazgatás területén a KÖH az építésügyi hatósági feladatokat látja el a törvényben meghatározott körben, ezekben az esetekben építési hatósági engedélyeket ad. Főhatóságként működik műemlék épületek esetében, szakhatóságként műemléki jelentőségű területen, műemléki környezetben.
– A KÖH jelezte, hogy a törvény módosításával bizonyos, eddig állami kézben lévő épületekről le kellene mondani, másokat viszont állami kezelésbe venne.
– A törvény melléklete tartalmazza annak a körülbelül 300 épületnek a listáját, amely állami tulajdonban van. A módosításnál figyelembe kellene venni, hogy bizonyos kastélyok, fürdők esetében ez nem indokolt. A magyarországi műemlékeknek csak hat százaléka van állami kézben, az összes többi önkormányzati vagy egyházi tulajdon, míg magántulajdonban 30–40 százalék. Felmerült – és ez érinti Erzsébetvárost is –, hogy az örökségvédelem pénzügyi hátterét adó-, illetve illetékkedvezményekkel lehetne biztosítani. Az európai gyakorlat azt mutatja, hogy a műemlékekbe való befektetés megnöveli az épület és a környezete értékét.
– Ez időt vesz igénybe. Belső-Erzsébetváros állapota miatt viszont a rehabilitáció azonnali megkezdésére lenne szükség. Van erre forrás?
– Az ilyen típusú városrész-rehabilitációk hosszú távú programok. Körülbelül 5–10 évre van szükség a munkálatokhoz. Forrás lehet a helyi önkormányzat költségvetése, a fővárosi önkormányzat büdzséje és a magántőke bevonása a lehetséges kedvezmények valóra váltásával.
– Az utóbbi időben Belső-Erzsébetvárosban új kulturális tér van kibontakozóban. Sorra nyílnak a kiskocsmák, kerthelyiségek. A régi zsidónegyed kezd kultuszhellyé válni. Mi a véleménye erről a folyamatról?
– Ezen helyek tevékenysége nem sérti a védettséget, és kárt sem okoz, úgyhogy a hivatal részéről nem látom akadályát ennek. Magánemberként pedig örömmel fogadom, ha megjelenik itt az élet, nem kell konzerválni ugyanis egy-egy városrész jellegét.
Befejezettnek tekinthetők a bontások Belső-Erzsébetvárosban, vagy lehetséges, hogy a nem védett épületek közül újabbak esnek áldozatul? – kérdeztük Hunvald György VII. kerületi polgármestert.
– Vannak már engedélyezett beruházások, amelyek esetében még tárgyalások folynak a bontásról. Jellemző például a Kazinczy utcai ingatlan esete, amelyet korábban értékesítettünk egy részvénytársaságnak, amely előre eladott lakásokat az ott épülő házban, és azért ragaszkodik a beruházáshoz, mert 1,5 milliárdos kár érné, ha az nem valósulna meg. A Síp utcai ház esetében a befektető megegyezett a KÖH-hel, amely ragaszkodik ahhoz, hogy a ház első szintje megmaradjon, a Kazinczy utca 47–49.-ben pedig a befektető bontani szeretne, de a KÖH azt szeretné, ha megmaradna a homlokzat. Volt olyan épület is, ahol az önkormányzat szeretett volna bontani, de elállt ettől a szándékától. Összességében a kompromisszumok jellemzők, és ha lesz is még bontás, csak egy-egy olyan épület jöhet szóba, amely nem védett.
– Milyen forrásokból és mikor kezdődik meg a terület rehabilitációja?
– Ez a legnagyobb gond. Minden erővel megpróbáljuk megteremteni a forrásokat, ahhoz ugyanis, hogy érvényesüljön a műemlékvédelem, pénz is kell. Szeretnék lobbit indítani az adótörvények módosításáért, és szeretném elérni, hogy a befektetőknek, illetve a társasházi közösségeknek legyenek pályázati lehetőségeik. Ha a műemléki területen lévő épületek rehabilitációjában részt vevő befektetők társaságiadó-kedvezményekben részesülnének, vagy például mentesülnének az áfabefizetési kötelezettség alól, az talán megnövelné a befektetési kedvet, a társasházak esetében pedig azt kellene megoldani, hogy olyan hiteleket kaphassanak, amelyeknél az állam vállal kezességet. A célom az, hogy összehozzam azon polgármestereket, akik olyan városrészt vagy települést vezetnek, ahol jelentős műemlékek találhatók, és együtt lobbizzunk az adótörvény módosításáért meg azért, hogy a rehabilitáció lehetséges forrásait is szabályozzák törvényben, amint például Franciaországban vagy Svájcban.
– Ez hosszabb távon jelenthetne megoldást. Pályázati lehetőségek azonban most is vannak. Erzsébetváros tavaly nem nyújtott be pályázatot a főváros egymilliárdos rehabilitációs alapjára. Mi ennek az oka? 2005-ben megpróbálják?
– Nem tudtunk pályázni, annak ugyanis az a feltétele, hogy befizessük az elmúlt tíz év lakáseladásaiból származó bevétel felét a fővárosnak – ez a kötelezettségünk a lakástörvényből adódik. Az összes budapesti kerület tartozása 45 milliárd forint. Erzsébetváros esetében 2,4 milliárd forintról van szó, és ekkora összeg befizetésével értelmetlen pályázni egymilliárdos alapra.
– Figyelembe veszik a rehabilitációnál, hogy a területen spontán módon kialakult egy szórakozó- és kultúrközpont?
– A kerületfejlesztés egyik célja az volt, hogy Erzsébetváros Budapest egyik „felkapott” övezete legyen: kávéházakkal, sétálóutcákkal. Bár a romos házak hangulata ide vonzotta a fiatalokat, tartok tőle, hogy ez hosszú távon nem fog működni, ezek a helyek ugyanis a kiürített, rehabilitáció előtt álló épületekben működnek, amelyeknek a felújítása nemsokára megkezdődik. Annak viszont örülök, hogy a VII. kerületbe, amely mindig is „idős” kerületnek számított, egyre több fiatal költözik be.
A retro jövője
Mint azt Gauder Márk, a VII. kerületben található „Szimpla-city” egyik tulajdonosa elmondta, az itt lévő szórakozóhelyek közül az elsőt, a Kertész utcait 2001-ben nyitották meg. A helyszín kiválasztásában közrejátszott, hogy a Belvárosban megfizethetetlenek a bérleti díjak, viszont a közeli Liszt Ferenc téren már akkoriban elindult a „kávézósodás”. A Szimplát nem sokkal később követte a szintén Kertész utcai Dupla étterem, a Kazinczy utcai Szimpla kert és a Hegedű utcai Szimpla kiskert. A kocsmák és kerthelyiségek retrós hangulata nem tudatos tervezés eredménye, ahogy Gauder Márk fogalmaz, spontán sikeredett a berendezés ilyenre. Egyszerűen úgy alakították ki a helyiségeket, ahogy az ő ízlésük diktálta, ami akkora sikert aratott, hogy később ez vált a védjegyükké.
A szórakozóhelyek nagyrészt kiürített épületekben találhatók, egy részüket az önkormányzattól, míg a Szimpla kertet például magántulajdonostól bérlik. Az itt fellépő zenekarok szinte az összes műfajt képviselik, nemegyszer szól magyar népzene is. Gauder Márk szerint ez kocsmáik egyik legfőbb vonzereje. „A koncerteken nem keresünk. Azért csináljuk, hogy szóljon a zene, és szokatlan, amikor egy-egy este valamelyik kertben a tizenhat éves gimnazista és a hetvenöt éves, ide tévedt norvég tengerész együtt hallgatja a magyar népzenét, aztán a dzsesszt.” A kerthelyiségekben tartott koncertek és a hazafelé tartó közönség miatt voltak konfliktusok a kerületi lakókkal, de miután az elmúlt nyáron a kerületben található szórakozóhelyek tulajdonosai létrehozták a Bagoly szolgálatot, amelynek önkéntesei éjszakai őrjáratot tartanak, hogy lecsendesítsék a jobb kedvű kocsmalátogatókat, vagy útbaigazítsák az éppen erre tévedt külföldi turistákat, kevesebb a probléma.
Arra a kérdésre, hogy mit terveznek abban az esetben, ha a kerületi rehabilitáció eredményeként nem hosszabbítják meg bérleti szerződéseiket, Gauder azt feleli, nincs még meg a végleges döntés, hogy mi lesz ezekkel a házakkal, a Kazinczy utcai ház például eleve alkalmatlan lakóépületnek, összesen egy kis alapterületű lakás található benne. Ennek ellenére, ha kell, elmennek, és akkor majd „kitalálnak mást”.
*****
A Belső-Erzsébetváros kulturális értékeinek megőrzésére alakult Óvás Egyesület ugyanakkor sikerként értékeli, ami eddig történt a városnegyed védelmében, különös tekintettel arra, hogy Magyarországon példa nélküli gyorsasággal lépett egy hatóság, a KÖH. Mint azt Marinoff Péter, az egyesület vezetője lapunknak elmondta, annak ellenére, hogy a budapesti főépítészi iroda, a főváros, a VII. kerület, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a KÖH és az Óvás részvételével létrejött egy konzultációs fórum a kultusztárca kezdeményezésére, még vannak megoldatlan problémák. A területen nem egy 1875 előtt épült ház áll, amely nem egyedileg védett műemlék, ezért továbbra is veszélyben van, és nincs olyan eszköz, amellyel meg lehetne akadályozni a negyedhez nem illő, „lesújtóan alacsony színvonalú” új épületek megjelenését. Ezért március 10-én beadvánnyal fordultak a KÖH-höz, amelyben további nyolc épület egyedi védelmét kérték. Álláspontjuk szerint egyébként a Madách sétány elhibázott terve végleg meghiúsult, az már csak védett házak lebontásával valósulhatna meg. Miután a terv elvetését hivatalosan senki nem jelentette be, az egyesület tette ezt meg jelképesen március 10-én.
