Krajcár és kóró

könyvesház

Egy mesekönyv ma nem csupán mesekönyv. Versenytárs a gyerek figyelméért folyó konkurenciaharcban.
A pihenőnap azzal a felszólítással kezdődik, „hagyd aludni a papát és a mamát!”, és azzal végződik, „még, még! lécci! lécci!” – mármint hogy tévéből is még, még, mint ahogy mindenből. Alighanem az első „tervszámok” tűzijátéka óta élünk a minőség forradalma helyett a mennyiség… mondjuk így, bűvöletében. Mindenből sokat szeretnénk, játékból, gyönyörből, pénzből, s ennek következtében elveszítjük a mértékletesség örömét. Mondjuk, azt az örömöt, amelyet a papa és a mama ágyába bújó gyerek jelent, amikor megjelenik kedvenc mesekönyvével, és sokadszor is meghallgatja a mesét a szülőktől, akiket nem hagy aludni.
Néhány évtizeddel ezelőtt Réber László egyszerű és fegyelmezett rajza meg Jankovics Marcell népmesestílusa éppúgy meghatározta a gyerekek és a lelkük gyerekrészét megőrző felnőttek ízlését, mint Mazsola és Tádé, Böbe baba és Sün Sámuel vagy Frakk, a macskák réme.
Ha ma megjelenik a boltokban három Arany László-mese Réber László egész oldalas, színes rajzaival, akkor arra érdemes figyelmet fordítani. Arany László méltó volt apjához, Arany Jánoshoz: a legszebb népmese-feldolgozásokat, köztük a Fehérlófia legtökéletesebb változatát ő készítette Gyulai Pállal együtt.
A kiskakas gyémánt félkrajcárja, A szomorú királykisasszony, A kóró és a kismadár – ebből a kismadarat érti a mai gyerek, meg főként azt, hogy szomorú. Talán a gyémántot is, hiszen annyi krimiben szerepel. De hogy mi a félkrajcár vagy a kóró… Azt éppúgy nem érti, mint ahogy a táv- vagy gázfűtéses lakásban felnőtt gyereknek az sem világos, miért gyűjt Manócska rőzsét ahhoz, hogy meleg legyen.
Vajon a modernizált, de így is kicsit régies szókincsű mese meg tud majd mérkőzni a változatos tévészörnyek és a „hipertérben” száguldó gépcsodák látványával? A szülőktől függ. Akik maguk olvasnak fel a könyvből a kicsiknek, azoknak a gyerekei tudni fogják, mi a kóró és a krajcár, a szülők meg tudni fogják, mi az a gyerek. Hogy milyen jó gyerekkel együtt lenni és kicsit újra gyerekké válni. Visszamenni egy kis időre abba a szürkébb korba, amikor élmény volt egy szép könyv, és külön gyönyörűség az az élénken is szelíd színvilág meg a csöndesen mosolygó irónia, amely Réber László meseillusztrációit jellemezte. Amelyek mellesleg minden játékosságuk és tömörségük mellett ismeretterjesztői szempontból is pontosak és lelkiismeretesek voltak: hiteles információt közöltek arról, milyen a keleti viselet, a középkori királyi palota vagy a gazdaszszony parasztháza.
(Arany László: A kiskakas gyémánt félkrajcárja. Holnap Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 1901 forint)