A felsorolt személyek szervezték a hálózatot, gyűjtötték és értékelték a hálózaton kívüli információkat, összehangolták az állambiztonsági rendszer különféle szereplőit, operatív műveleteket hajtottak végre, teljesítve ezzel a rendszer politikai vezetőinek megrendeléseit. Történészek szerint 1971. január 1-jén a III. főcsoportfőnökség központi szerveinél 3975-en voltak állományban, közülük 242-en szolgáltak a III/III-as csoportfőnökség központjában, amely nagyjából hasonló létszámmal működött közvetlenül a rendszerváltást megelőzően is. A most közzétett, 1989-ből származó listán – amely nagyrészt már különböző publikációkban nyilvánosságra került – 206 tiszt és főtiszt, valamint 32 tisztes és polgári alkalmazott szerepel, akiknek nevét korábban már több publikációban közölték. A HVG álláspontja szerint az egykor az állambiztonság III/III-as csoportfőnökségéhez tartozó hivatásosok neve és beosztása még akkor is közölhető, ha a hálózati személyeké, a hálózaton kívüli kapcsolatoké, a titkos és a szigorúan titkos tiszteké nem.
A hetilap internetes oldalán közli a III/III-as csoportfőnökség vezetőinek és a titkárság állományában szolgáló tisztek és főtisztek nevét, rendfokozatait, az állami vezetők biztosításáért, valamint az egyházakkal, felekezetekkel és intézményekkel szembeni elhárításban dolgozók adatait. Megtalálható az ifjúságvédelmi osztályon, a felsőfokú oktatási intézményekkel szembeni elhárításon, az ellenséges személyeket elhárító, rendkívüli eseményeket felderítő osztályon a társadalomra veszélyes, ellenséges személyek ellenőrzésének szervezését irányító hivatásos alkalmazottak névsora is. Ugyanitt mutatják be a III/III–4., az ellenséges ellenzék fő erőit elhárító osztályán és összes alosztályán szolgálók, az ellenséges propagandaanyag készítését és terjesztését elhárító osztályon dolgozók, továbbá a kulturális terület elhárításáért felelős személyek neveit. A világhálón megismerhetők a III/III–6-a, az akciók végrehajtásáért felelős alosztály, a saját belső elhárítási adattárért felelős osztály és a megyei rendőr-főkapitányságok III/III-kirendeltségvezetőinek névsora is. Utóbbi egység a rendszerváltásig az összes városi és megyei kapitányságon működött, vezetője a mindenkori főkapitány helyettese volt.
*****
Rosszindulat? A kormány és a miniszterelnök továbbra is azt gondolja, hogy a különböző listák megjelentetése kicsinyes, rosszindulatú szándék – jelentette ki Batiz András kormányszóvivő. Hozzátette: a kabinet célja, hogy egy törvény keretei között mindenkinek lehetősége legyen szembenézni a múlttal, és azt egyszer és mindenkorra le lehessen zárni. Ehhez viszont a parlament döntése szükséges. A legújabb, a HVG internetes kiadásán megjelent lajstromról kifejtette: a kabinetnek tájékozódnia kell, meg kell vizsgálni, hogy annak nyilvánosságra hozatala nem sért-e államtitkot. Ezt a munkát Tóth András, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő államtitkár utasítására fogják elvégezni.
*****
Cáfolat. Bozóki András kultuszminiszter tegnap cáfolta Szegvári Katalinnak a miniszterelnökhöz intézett nyílt levelében foglalt kijelentést, amelyet neki tulajdonított a tévériporter. Ismert, Szegvári szerint 1993-ban Bozóki úgy fogalmazott az MSZP-ről: „jönnek fel, mint szar a moslékban.” A miniszter hangsúlyozta: ezt sem akkor, sem máskor nem írta le, „ez a hangnem nem az én stílusom”.
Református javaslat. Nehezen tartható az „egyházak által diktált kettős mérce”, hogy közéleti szereplőként politikai kérdésekben véleményt nyilvánítanak, de a múlt kérdéseit magánügynek tekintik – hangoztatta tegnapi sajtótájékoztatóján Horn Gábor, az SZDSZ ügyvivője és Iványi Gábor metodista lelkész, korábban szintén szabad demokrata parlamenti képviselő. Horn szerint erre kínál megoldást az SZDSZ finanszírozási javaslata, amely szétválasztaná az egyházat és az államot, ezáltal a felekezetek működtetése politikamentessé válna. Úgy véli, ez egybeesik az egyházak érdekeivel is. Az SZDSZ javaslata alapján a személyi jövedelemadó egyházaknak adható egy százaléka kettőre emelkedne. Ezentúl a nem adózók, mint például a nyugdíjasok is felajánlhatnák azt az egy százalékot, amelyet nem a nyugdíjukból fizetnének, hanem a költségvetés adná, mégis az állampolgárok döntése alapján.
Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke Horn Gábornak címzett levelében fontos lépésnek nevezte a javaslatot, ugyanakkor hangsúlyozta: ezt a párbeszédet nem lehet egyetlen párt és az egyház párbeszédére szűkíteni. Ezért azt javasolják, hogy az egyházak egy állandó értekezleten vitassák meg az állam és az egyház kapcsolatát, a finanszírozási és más kérdéseket, javaslataikat pedig az Országgyűlés egésze számára tegyék tárgyalási alappá.
