Ha igazak a sajtó által is megszellőztetett értesülések, a rendőrtábornok már hosszabb ideje az orosz hírszerző szolgálat munkatársa. Tizenöt évvel ezelőtt, tehát még a balkáni háborúk előtt, az akkori belgrádi elhárítás nyomozott ez ügyben. Hogy mire jutott, nem kötötték a nyilvánosság orrára, ám az a tény, hogy a rendőrtiszt helyén maradt, sőt fényes karriert futott be, arra utalhat, hogy a szerbeknek akkor már – a háború éveiben – szükségük volt az oroszokra. A legtitkosabb – a „legérzékenyebb” – feladatokat bízták Djordjevicsre. A hágai vádirat például azzal terheli, hogy részt vett a koszovói szerb biztonsági erők kegyetlenkedései, a tömegmészárlások nyomainak eltüntetésében. Ő irányította az albán civilek holttesteinek elszállítását a tartományból. Mint emlékezetes, egy helyi szerb lap robbantotta ki a botrányt, amikor először hírt adott a Szerbiát bejáró „halálkamionokról”. Az egyik Dunába süllyesztett hűtőkocsi ugyanis az árhullám elvonulásakor kilátszott a vízből. Amikor a helyi hatóságok felnyitották, volt mit látniuk, tele volt hullával. Ám a Djordjevics-ügynek újabb dimenziót adott Vladimir Popovicsnak, a Djindjics-kormány sajtóirodája vezetőjének kijelentése, hogy a kormányfő meggyilkolásához az úgynevezett Hága-ellenes lobbin kívül köze volt az orosz titkosszolgálat „egy részének” is.
Szergej Ignatcsenko, az orosz föderális biztonsági szolgálat hivatalos képviselője elvetette a vádakat, hogy az ügynökség védelmezi a boszniai és szerbiai szerbek egy csoportját. Más orosz források azonban nem zárják ki, hogy a szerb vádlottak Oroszországban vannak, de „magánszervezésben”. Hogy ebben részt vesznek-e volt ügynökök, akik most az üzleti életben tevékenykednek, nem lehet tudni. Azt nem titkolják, hogy a titkosszolgálatokban szerbpárti a hangulat, s mindig is az volt.
Éppen ezért nem meglepő, hogy Carla del Ponte asszony, hágai főügyész kérelmére Moszkvából nem érkezett válasz. Pedig a Nemzetközi Törvényszék már régen elküldte az orosz ügyészségnek az Oroszországban tartózkodó vádlottak listáját, s mellékelte a pontos címüket is. A belgrádi orosz nagykövetség első titkára megerősítette az információkat, s arra a kérdésre, hogy Moszkva miért hallgat, kijelentette: a vizsgálat folyamatban van, de „Oroszország nagy ország, nem könnyű megtalálni a vádlottakat”. A törvényszék egyébként sem diplomáciai csatornákon lépett kapcsolatba Moszkvával – hangzott a kifogás –, hanem közvetlenül az ügyészséghez fordult, az ügyészség pedig nem tud a részletekről. Egyelőre Del Pontéék még nem fogalmaztak meg olyan vádat a daytoni megállapodást aláíró Moszkva ellen – legalábbis hivatalosan nem –, hogy akadályozza az igazságszolgáltatást. Nyugati diplomáciai körökben azonban érezhető az elégedetlenség. Miért csinálják ezt az oroszok? – hangzik a méltatlankodó kérdés, amelyre maguk is tudják a választ.
Mint ismeretes, Moszkvában van Mira Markovics, Milosevics felesége, s gyakran fordul meg az orosz fővárosban Marko Milosevics, a scheveningeni fogda lakójának a fia is. Ellenük nem Hágában, hanem Szerbiában indult eljárás.
Zárolt vagyon. Befagyasztják azoknak a hágai vádlottaknak a vagyonát, akik nem jelentkeznek a Nemzetközi Törvényszéken. Ezt a lehetőséget jelentette be Zoran Sztojkovics szerb igazságügy-miniszter. Az intézkedés vonatkozni fog Ratko Mladics volt boszniai szerb parancsnokra is, akinek állítólag nem tudják a tartózkodási helyét. Mladics nincs Szerbiában – ez a leggyakoribb nyilatkozat és a leggyakrabban ismétlődő cím a lapokban. Goran Hadzsicsnak, a horvátországi szerb bábállam volt elnökének, újabban pedig Nebojsa Pavkovics tábornoknak a hollétéről sem tudnak. (S. I.)
