Nem annyit érsz, amennyit birtokolsz

És egyszer csak mindent meg lehetett venni. A banánt, a dobozos kólát, a Levi’s farmert, a legújabb nyugati lemezeket, mindent, mert ügyesen elhitették, hogy a szabadság alapja tulajdonképpen a szabad piac és nem a szabad ember, és itt, ahol annyi ideig nem lehetett, most egyetlen vágy lehet: venni, szerezni, birtokolni, minél többet.
Aztán hirtelen mindent elárasztottak a centerek, plazák, a hiper- és szupermarketek, az akciók és a hűségpontok meg a bevásárlókártyák, és persze az áruhitelek, hogy az se maradjon le a szerzésben, akinek nincsen miből, és egy társadalom, amely azelőtt a diktatúra által elnyomott egyénekből állt, önként, a birtoklás mámorában adósrabszolga-masszává alakult, és még azt is elhitte, hogy mindenki annyit ér, amennyit birtokol.
A modern rabszolgatartó társadalom fenntartói, a multik és üzletfeleik pedig mindent megtesznek, hogy a birtoklásfok egyenlő emberi érték szociológiai képletet is fenntartsák, abban a pillanatban ugyanis, ahogy ez a tétel megdől, azonnal bedőlnek. A Mastercard legújabb hirdetése felrúgja ezt a szabályt. Először ugyanolyannak tűnik, mint a többi, jön a figura, lezseren, olyan városi yuppie-szerelésben (lazagatya, tépettséró, márkáscipő, szétesőmozgás), és bankkártyája van. Azzal fizetett az arcszeszért, amit magára kent, a „jól megválasztott” ingéért, és a végén még egy doboznyi friss eper is becsúszik, szintén bankkártyával. Akkor már kezd gyanússá válni a dolog, ha ugyanis a kelet- és közép-európai valódi való világban megpróbálná valaki azt a mutatványt, hogy a zöldségesnél bankkártyát kap elő, valószínűleg tisztességes anyagot gyűjthetne a Nagyvárosi szleng – szitokszavak a népi nyelvben című, még megíratlan szakdolgozathoz.
Aztán jön a happy end: az ajtót nyitó nagyi mosolya, mert van, ami megfizethetetlen, de minden másra ott a Mastercard.
És ez a reklám furcsa mód tisztességesnek tűnik. Még akkor is, ha a nagyi a doboz eper nélkül, rongyos gatyában, lógó pólóban, arcszesztelenül megjelenő unokát is ugyanígy köszönti a világ minden pontján, úgy is, ha nincs bankkártyája. Mert akárhogy toporzékolnak a multik, valahol te is pontosan tudod: nem annyit érsz, amennyit birtokolsz, hanem anynyit, ahányszor felvillan az arcod azok mosolyában, akik szeretnek és akiket szeretsz.