Az ukrán sportéletet sem kímélik a „narancssárga forradalmat” övező hatalmi harcok. A második rendszerváltással járó kiszorítósdi következtében kialakult helyzet cinizmusára jellemző, hogy első áldozata a sikerszériát produkáló tréner, Oleg Blohin lemondása után a labdarúgó-válogatott, a következő pedig az ország vezető klubja, egyik büszkesége, a Dinamo Kijev lehet.
Lemondott a napokban posztjáról az utóbbi időben remekül szereplő ukrán labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, Oleg Blohin. Az ok, hogy a kijevi bíróság állásfoglalása szerint a honatyáknak tilos egyszerre két állást is betölteniük, az egykori aranylabdás pedig a hatalomból éppen kiszorított egyesített szociáldemokraták parlamenti frakcióját erősíti. Blohin a kommunisták pártlistáján jutott be a verhovna radába, és később – feltehetőleg az SZDPU(o) egyik vezetőjének, az ukrán futballguru, oligarcha Hrihorij Szurkisz invitálására – ült át a hatalmi párt padsoraiba. Sok vizet ugyan nem zavart a politikában, neve azonban ma is jól cseng az átlag ukránok fülében, s valószínűleg ezért volt rá szüksége Medvedcsukéknak. A szovjet válogatott és a kijevi Dinamo legendás csatára először éppen lemondása kapcsán szólalt fel a képviselőházban, hangsúlyozva, hogy fájdalommal, de a bíróság állásfoglalása után a politikát választja. Megütközve jegyezte meg ugyanakkor, hogy a bírák az ő munkáját kevésbé tartották a közérdeket szolgálónak, mint azokét a képviselőtársaiét, akik parlamenti munkájuk mellett egyetemen oktatnak vagy művészi tevékenységet folytatnak. Blohin érvelését támasztja alá az is, hogy irányításával az ukrán nemzeti együttes minden korábbinál jobban szerepel, s négy győzelem és két döntetlen után nagy fölénnyel vezeti világbajnoki selejtezőcsoportját Görögország, Dánia és Törökország előtt.
Először van tehát komoly esélye Ukrajnának, hogy kijusson valamelyik világverseny döntőjére, a politikai csatározások főszereplőinek azonban ennél most fontosabbnak látszik egy másik győzelem. Blohin pedig lényegében a régi-új és a bukott elit harcának túszává vált. A kapitány bejelentésének megértéséhez tudni kell, hogy a már említett oligarcha, a Leonyid Kucsma fémjelezte rendszer egyik kedvezményezettjét, az ukrán futball irányításában kulcsszerepet játszó Hrihorij Szurkiszt sarokba szorították a frissen hatalomra kerültek. Ennek jegyében bírósági döntés született a Szurkisz tulajdonában lévő Dinamo Kijev részvényeinek lefoglalásáról, és megfigyelők szerint a klub a Viktor Juscsenkót támogató oligarcha, a Petro Porosenkóval jó kapcsolatokat ápoló orosz üzletember, Konsztantyin Grigorisin kezébe kerülhet. Ebben a helyzetben Szurkisz érdekében áll a nyilvánosság bevonása, hiszen a futball egyike azon kevés dolognak még Ukrajnában, amely közérdeklődésre tart számot. Nem véletlen tehát, hogy az új hatalom lépése ellen tiltakoztak a Dinamo játékosai és az egyébként a „Majdanon” Juscsenko mellett kitartó szurkolótábor is. Ezek az emberek feltehetőleg nagyon dühösek lesznek akkor is – s nem Szurkiszra –, ha a válogatott netán ismét elbukik a cél előtt, és nem jut ki a vb-re. Azt is látják ugyanis, hogy a parlamentben minden frakcióban ülnek olyanok tucatjával – mellesleg Szurkisz is ilyen –, akik tiszteletbeli elnökké vedlettek át, és így irányítják tovább üzleti érdekeltségeiket vagy hivatalt kapva – Porosenko, Zincsenko – a házelnök és a kormányfő felszólításai ellenére sem voltak hajlandók lemondani képviselői mandátumukról.
E minden érintett oldalról provokált cinikus helyzet első áldozata lehet az ukrán futball, majd ezt követően más is, és aligha fogja mindenki megérteni, hogy ahol vágják a fát, ott hullik a forgács.
origo.hu
Kegyetlen bűnözőre csapott le a rendőrség
