Újra a történelmi Szepes vármegye rejtőzködő műemlékei nyomában járunk, viszszatérve a varázslatos Tátra környékére, ahol korábban – 2003 februárja és karácsonya között – már találkoztunk az egykori szepesi tízlándzsások székének sok évszázados tanúival. A nagy hegy déli lejtőin eredő Poprád folyó, maga mögött hagyva a nevét viselő várost, Poprádot, északnak kanyarodik, s a Tátra keleti peremén a történelmi országhatár felé igyekszik. Krúdy Gyula, kisdiákként a regényes Podolin lakója, hűtlennek nevezte a Poprádot, amely – a Kárpát-medencében eredő egyetlen folyóként – a Dunajeccel összefolyva a Visztulába tart, majd a Balti-tengerben végzi hosszú útját.
A Poprád mentén kanyargó ősi kalmárút jelentőségét az adta, hogy a felvidéki bányavárosok, illetve Kassa, Eperjes felől Krakkó s tovább a Hanza-városok irányába erre zajlott Magyarország északi kereskedelme. A Késmárk városáig terjedő rövid szakaszon, nem hosszabb úton, mint a budapesti Gellért-hegytől Szentendréig több mint féltucatnyi kisváros következik sorra. Nagyszalók, Felka, Poprád, Malompatak, Szepesszombat, Mateóc, Nagylomnic és Hunfalva puskalövésnyire fekszenek egymástól. Többségük városi címet viselt egészen a XIX. századig. E nem is olyan rég még fallal kerített, miniatűr városkák közelében még apróbb falvak bújnak meg, s a települések szinte mindegyikében találni gótikus, reneszánsz emlékeket. (Divald Kornél, a Szepesség régiségeinek feltárója és monográfusa közel kétszáz, a középkorból fennmaradt templomot vett jegyzékbe e kis területű vármegyében.)
Ami a román kori építészetet illeti, a kéttornyú szepeshelyi Szent Márton-székesegyházon kívül jó néhány XIII. századi falusi plébániatemplomot, valamint kör, illetve centrális alaprajzú kápolnát is találunk a környéken. Figyelmet érdemelnek az Árpád-korban hazánkban is megtelepedett keresztes lovagrendek, melyeknek építkezései szintén nyomot hagytak a Poprád és a Hernád mentén. Sorozatunkban szerepelt az 1288 előtt épült szepesdaróci antonita – ispotályos – rendi templom (2003. április 12.), amely a Lőcséről Poprádra vezető országút szélén áll; a késmárki Thököly-vár helyén is keresztes lovagok templomvára ellenőrizte a lengyel út forgalmát az 1200-as és 1300-as években. Északabbra, a Tátra tövében Lándok falucskában található a Szent Sír lovagrend által a XIII. század második felében épített kéthajós templom.
E titokzatos keresztes vitézek emlékét látjuk a Késmárktól öt kilométerre délre fekvő Hunfalván is. Az 1230 tájáról származó templom nyugati oldalán álló magas, karcsú harangtorony keskeny, román stílusú ikerablakainak tanúsága szerint a lovagok egyháza legalább részben túlélte a tatárjárást. Hajóját és szentélyét több ízben átépítették a középkor óta, belseje és bútorzata barokk. A Poprád-parti kétezer lakosú, iparosodó település neve könnyen tévútra vezetheti a hun gyökereiket keresőket, Hunfalva neve azonban a szász (német) Hundsdorf, azaz „Kutyafalva” helynévből ered. A XIII. századi oklevélben „villa Canis” néven is felbukkanó községben a királyi vadászok ebtenyésztői laktak – mint ahogy az Esztergom környéki, hajdúsági és erdélyi Ebes vagy a dunántúli Peszér falunév is erre a foglalkozásra utal. Hunfalva nevét a közeli Szalókon született tudós fivérek, Hunfalvy János és Pál tették országos hírűvé. Előbbi a magyar földrajztudomány és magas hegyi élővilág úttörő kutatója, bátyja a magyar nyelv finnugor rokonságának ismert hirdetője volt.
origo.hu
Csak a legokosabbak érnek el 7 pontot ebben a vegyes műveltségi kvízben
