Mi a legvalószínűbb összetétele kezdő ötösünknek az augusztus 7-i, Lengyelország elleni, idegenbeli Eb-pótselejtezőn, az ön által vezetendő válogatott első tétmérkőzésén?
– Lássuk csak: Fegyverneky, Eördögh, Károlyi, Béres, Cserny. Persze értem és érzem a kérdésben rejtőző élt; a korábbi években az volt a legnagyobb gond, hogy egyáltalán találjunk tíz olyan kosarast, aki vállalja a szereplést.
– És most a fentiek vállalják?
– Ha – egyébként örömteli – gyermekáldás nem jön közbe, akkor igen. Cserny Réka már jelezte, hogy számíthatok rá. Sőt, még azt is elképzelhetőnek tartom, ha Iványi Dalma WNBA-együttese, a San Antonio Silver Stars nem jut be a playoffra, akkor a Pécs világklasszis irányítója kiutazzon velünk a törökországi rájátszásra. Már persze ha csoportunkban túljutunk Lengyelországon és Finnországon.
– Eddig hogyan boldogul a felkért játékosokkal és a klubokkal?
– Lekopogom: várakozás felett. Persze velem senki sem akar harcolni, mint elődömmel, Rátgéber Lászlóval, hiszen én nem képviselek klubot. Hozzáteszem, november 18-a óta csak a szakmámban kellett dolgoznom, edzői munkára nem volt szükség…
– Hogy értsük ezt?
– Úgy, hogy közgazdász diplomával rendelkezem, s jelenleg is tanítok közgazdaságtant és menedzselést a Testnevelési Egyetemen. Pikáns helyzet; a válogatott egyik menedzsere, s például a szaklap sportágfelelőse is a tanítványom… Visszatérve az alapkérdéshez: mivel javában folyik a bajnokság, eddig egyetlen edzést sem tarthattam, július 4-én lesz az első foglalkozás, menedzselési ismereteimet azonban bőségesen kamatoztathattam.
– Milyennek tartja a magyar női kosárlabdasport erejét?
– Az 1975–76-os évjárat pazar: Iványi, Károlyi, Béres, Eördögh, az önként háttérbe vonult Ujvári európai szintű kosarasok. Aztán hosszú szünet – néhány kivétellel, mint például az 1978-as születésű Papp „Ropi”, aztán Kajdacsi, Újhelyi –, s végül most kezd beérni az 1985–87-es korosztály. Vajda, Fegyverneky, kissé szerényebb képességekkel Bujdosó, Semsei, majd Honti és Horti. Mindannyiukkal együtt dolgoztam a korosztályos válogatottakban, amelyek tavaly bejutottak az Eb-n a Final Fourba. Bátran állítom: a 18–20 évesek között csak az oroszok, a franciák és a csehek jobbak nálunk, a többiekkel minimum felvesszük a versenyt.
– Ön milyen habitusú edző? Elődje, Rátgéber, a meccseken rendszeresen eljut az infarktus határára…
– Kilencven százalékban halvérű, nyugodt ember vagyok, nagyon ritkán viszont kijövök a sodromból. Akkor nem lehet bírni velem. Még szerencse, hogy a nemzetközi mérkőzéseken nem magyar bírók fújnak, így van esély arra, hogy a nyugodtabbik énem dominál.
– Ennyire lesújtó a véleménye a magyar játékvezetőkről?
– A pécsi Magyar Kupa négyes döntőt például gyalázatosan fújták…
– És civilben milyen ember?
– Én? Igyekszem nagykanállal enni az életet…
– Felesége, a korábbi ötszörös válogatott kosaras, Nagy Viktória. Éjjel-nappal kosaras közegben él…
– Tévedés, a nejemmel egy szót sem váltok a válogatott ügyeiről. Különben sincs ilyesmire ideje, hónapokat tölt egyhuzamban külföldön, egy multinacionális cég auditálással foglalkozó szakértője.
– Befejezésül hadd kérdezzem meg: kudarcként élné meg, ha nélkülünk rendeznék a szeptemberi, törökországi Eb-t?
– Azt élném meg kudarcként, ha nem lenne egységes csapatom. Ha pedig a 2007-es Európa-bajnokságra nem jutnánk ki, az már tényleg tragédia lenne.
„Ez a szakma csúcsa”
Zsoldos András nem vállalja tovább a férfi kosárlabda-válogatott szakmai irányítását. A főállásban a paksi Atomerőmű SE bajnoki aranyéremért versengő társulatát dirigáló edző ugyan mindezt tavaly ősszel is bejelenthette volna, valamiért azonban csak most érett meg benne a felismerés. Csaknem fél év elveszett, Mészáros Lajos, az MKOSZ szakmai alelnöke azonban viharos gyorsasággal reagált, s amikor értesült Zsoldos döntéséről, nem habozott felhívni az új edzőgeneráció jeles képviselőjét, Meszlényi Róbertet, a kecskeméti Univer mesterét: vállalja el a kapitányságot. Meszlényi két éve a Soproni Postás női csapatával tett szert országos hírnévre és népszerűségre, amikor a gyakorlatilag amatőr alapon küzdő gárdával bajnoki ezüstéremig jutott. A férfi válogatottnál a feladat most ugyanaz, mint a nőknél: az Eb-pótselejtezőn megcsípni azt az egyetlen helyet, amely a kontinensbajnoki szereplésre jogosít.
– Kiesett a kezemből a mobiltelefon, amikor az alelnök úr előjött a felkérésével. Őszintén szólva azt sem tudtam, hogy Bandi lemondott – állítja Meszlényi. – Annyira el vagyok foglalva a saját bajunkkal, kikaptunk a Pécstől, ha kedden nem győzünk Szolnokon, csak hatodikak vagyunk.
– És meglepetésében igent mondott?
– Nem meglepetésemben, hanem azért, mert egy 37 éves edzőnek gondolkodás nélkül igent kell mondania, ha felkérik szövetségi kapitánynak. Ez a szakma csúcsa, még ha közhely is, amit mondok.
– Megvalósíthatónak tartja a feladatot?
– Igen, bár roppant nehezen. Ha a légiósok hazajönnek, akkor van esélyünk. De ne szaladjunk annyira előre, mert még vár rám egy komoly beszélgetés.
– A munkaadóival?
– Pontosan. Kecskeméten nincs is pályaedzőm, egyedül dolgozom a csapattal, s még egy évre szól a szerződésem. Ha az Univernél azt mondják, nem tudják elképzelni a kettős szereposztást, akkor fájó szívvel, de megköszönöm Lajos ajánlatát, és visszalépek.
