Ruandában egyhetes gyászt rendeltek el. Az afrikai ország így emlékezik a tizenegy évvel ezelőtti, nyolcszázezer emberi életet követelő népirtásra.
A tömegmészárlás az országban többségben élő hutuk és a lakosság tizennégy százalékát kitevő tuszik konfliktusából fakadt, mely a két törzs közötti 1959-es polgárháború óta kísértette az afrikai országot. Az Etiópiából származó tuszi törzsek még a XV. században hatoltak be az ország területére, s leigázták az ott élő hutu lakosságot. Olyan, a világon egyedülálló társadalmi tagozódás alakult ki, amelynél az emberek helyzetét testmagasságuk határozta meg, hiszen a tuszik kétméteres óriások voltak. Uralkodásuk a XIX. század végén ért véget, az ország német, majd belga fennhatóság alá került. 1962-ben kiáltották ki függetlenségét.
Az elkövetkezendő években a hutuk erőszakoskodásai miatt tuszik sokasága kényszerült elhagyni Ruandát. 1990-ben az országba való visszatérés jogát és demokráciát követeltek, 1993-ban békeszerződést írtak alá, mely egy átmeneti, a tuszik által is képviselt kormány felállításáról gondoskodott. A mérsékelt hutunak titulált Juvenal Habyrimana vezette kormány katonai szervezete, az Interahamwe azonban ekkor már felvázolt egy tervet a maradék tuszi lakosság kiirtására. 1994. április 6-án, órákkal azután, hogy a kormányfő különgépe rejtélyes módon lezuhant, az Interahamwe emberei úttorlaszokat állítottak fel Ruanda fővárosában, Kigaliban. A rádióban felszólítottak minden hutut, vadásszák le a tuszi és a mérsékelt hutu lakosságot. A négy hónapig tartó, majdnem egymillió áldozatot követelő emberirtást követően a volt tuszi menekültek által vezetett Ruandai Hazafias Front (RPF) visszavette az irányítást. Több mint kétmillió hutu szökött meg az országból. Az ENSZ-erők kivonultak, és csak 1998-ban tértek vissza Ruandába, melyet továbbra is sújtottak a Zairéba menekült hutu milicisták katonai és polgári célpontok ellen elkövetett támadásai.
A mészárlások óta a katonai csoport számos tagját vádolták meg a Nemzetközi Büntetőbíróságon emberiség ellen elkövetett bűnökért, a Ruandában felállított helyi bíróságokon több mint 760 ezer vádlottat fognak meghallgatni. Az ősi hagyományokkal működő falusi törvényszéken egész közösségek szeme láttára kell a gyanúsítottaknak felelniük tetteikért. Bár számos emberi jogi szervezet helyteleníti az eljárást, Ruanda elnöke, Paul Kagame úgy fogalmazott: – Semmi olyan akciót nem tűrünk, mely akadályozni kívánja az igazság kiderítését.
Óriási viharok lesznek Magyarországon - mutatjuk, mikor