Falusi törvényszékek előtt

A tuszi és hutu törzsek konfliktusai által több évtizede sújtott Ruanda az 1994-ben elkövetett tömeggyilkosság áldozataira emlékezik. A nyolcszázezer halottért közel nyolcszázezer vádlott fog felelni.

2005. 04. 10. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ruandában egyhetes gyászt rendeltek el. Az afrikai ország így emlékezik a tizenegy évvel ezelőtti, nyolcszázezer emberi életet követelő népirtásra.
A tömegmészárlás az országban többségben élő hutuk és a lakosság tizennégy százalékát kitevő tuszik konfliktusából fakadt, mely a két törzs közötti 1959-es polgárháború óta kísértette az afrikai országot. Az Etiópiából származó tuszi törzsek még a XV. században hatoltak be az ország területére, s leigázták az ott élő hutu lakosságot. Olyan, a világon egyedülálló társadalmi tagozódás alakult ki, amelynél az emberek helyzetét testmagasságuk határozta meg, hiszen a tuszik kétméteres óriások voltak. Uralkodásuk a XIX. század végén ért véget, az ország német, majd belga fennhatóság alá került. 1962-ben kiáltották ki függetlenségét.
Az elkövetkezendő években a hutuk erőszakoskodásai miatt tuszik sokasága kényszerült elhagyni Ruandát. 1990-ben az országba való visszatérés jogát és demokráciát követeltek, 1993-ban békeszerződést írtak alá, mely egy átmeneti, a tuszik által is képviselt kormány felállításáról gondoskodott. A mérsékelt hutunak titulált Juvenal Habyrimana vezette kormány katonai szervezete, az Interahamwe azonban ekkor már felvázolt egy tervet a maradék tuszi lakosság kiirtására. 1994. április 6-án, órákkal azután, hogy a kormányfő különgépe rejtélyes módon lezuhant, az Interahamwe emberei úttorlaszokat állítottak fel Ruanda fővárosában, Kigaliban. A rádióban felszólítottak minden hutut, vadásszák le a tuszi és a mérsékelt hutu lakosságot. A négy hónapig tartó, majdnem egymillió áldozatot követelő emberirtást követően a volt tuszi menekültek által vezetett Ruandai Hazafias Front (RPF) visszavette az irányítást. Több mint kétmillió hutu szökött meg az országból. Az ENSZ-erők kivonultak, és csak 1998-ban tértek vissza Ruandába, melyet továbbra is sújtottak a Zairéba menekült hutu milicisták katonai és polgári célpontok ellen elkövetett támadásai.
A mészárlások óta a katonai csoport számos tagját vádolták meg a Nemzetközi Büntetőbíróságon emberiség ellen elkövetett bűnökért, a Ruandában felállított helyi bíróságokon több mint 760 ezer vádlottat fognak meghallgatni. Az ősi hagyományokkal működő falusi törvényszéken egész közösségek szeme láttára kell a gyanúsítottaknak felelniük tetteikért. Bár számos emberi jogi szervezet helyteleníti az eljárást, Ruanda elnöke, Paul Kagame úgy fogalmazott: – Semmi olyan akciót nem tűrünk, mely akadályozni kívánja az igazság kiderítését.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.