A posta jelenlegi vezetése még mindig jórészt az előző vezetést, azaz önt okolja a társaság 2002. évi kilencmilliárd forintos veszteségéért. Ehhez képest ön szerint 2002 májusában, távozásakor a posta első négyhavi egyenlege még két és fél milliárd forintos pozitívumot mutatott. Hogyan lehetséges ez?
– Pontosítsunk. Nemcsak szerintem, hanem ténylegesen is két és fél milliárdos pozitívumot mutatott 2002-ben az első négy hónap szaldója. Ez nem vélemény kérdése, ezek a szigorú tények. Kívülről egyébként nehéz megítélni, hogyan „sikerült” az új vezetésnek röpke fél év leforgása alatt mintegy tizenegy és fél milliárd forint veszteséget öszszehozni, de az is tény, hogy „összejött”. Különböző rendkívüli, egyszeri leírási technikákkal lehet hirtelen akár milliárdos nagyságrendű költségeket is generálni. Vegyük például a tv-díjak 2002-es váratlan eltörlését: ezeket a díjakat a posta szedte be, erre egy komoly apparátust kellett fenntartania. Éves szinten a vállalat ebből származó jutalék árbevétele, ha jól emlékszem, talán a másfél milliárd forintot is meghaladta. A Medgyessy-kormány eme hangulatjavítónak szánt intézkedése következtében a második fél évi jutalékbevétel minden átmenet nélkül kiesett, miközben a beszedéssel foglalkozók – költségeikkel együtt – a postánál maradtak. Folytassam?
– Mi a véleménye arról, hogy egyre több kistelepülés önkormányzata tiltakozik a postahivatalok bezárása ellen? Mi lehet az eredménye annak, hogy az új kormányzati elképzelésekben immár a 600–1200 fős települések postáinak bezárásának lehetőségét is vizsgálják?
– A tiltakozó településeknek igazuk van, teljesen egyetértek velük. Nagyon sok olyan kistelepülés van ma Magyarországon, ahol sajnos a postahivatal jelenti az utolsó civilizációs intézményt. Ahol nincs vasúti összeköttetés, nincs óvoda, nincs iskola, a hivatali ügyeket már csak a szomszéd falu körjegyzőségén lehet elintézni, vagy ahol „közintézményként” legfeljebb egy kis vegyesbolt meg egy kocsma található, ott a postahivatal a világhoz való kötődés egyik utolsó láncszemének számít.
– Ön szerint egy ilyen helyzetben mi lehetne a jó megoldás?
– Tudomásul kell venni, hogy a Magyar Posta Rt. nem egyszerűen egy vállalat, hanem egy olyan, a mindenkori kormány által irányított állami társaság, amelynek ha tetszik, ha nem, egyfajta társadalmi szerepet is vállalnia kell, akárcsak egy sajátos helyzetű állami intézménynek. Különösen érthetetlen a postabezárások terén mutatkozó szívós és már-már görcsös igyekezet, ha figyelembe vesszük azt, hogy az árbevételhez viszonyítva egyébként nem túl jelentős összeget tudnak évente megtakarítani. A konkrét számadatokat mindenki elolvashatja abban a közelmúltban megjelent, erősen PR-ízű interjúban, amelyet a Heti Válasz készített a posta jelenlegi vezérigazgatójával. Ebben sajnálattal láttam, hogy a posta számára kiemelkedően fontos kérdésekről egyáltalán nem esett szó, az új vezetés ambiciózus ígéreteiről annál inkább. Pedig számos olyan kérdés van, amit Szabó Pálnak fel lehetett volna tenni. Hogy csak néhányat említsek: mekkora árbevételtöbbletet okozott a postának a többszöri jelentős tarifaemelés? Van-e a postának elfogadott stratégiája? Vagy: miért nem működteti a meglévő elektronikus közbeszerzés rendszerét? Miért adta el a biztosítótársaságaiban meglévő részvényei többségét, holott ezek a cégek nyereségesen működtek? Miért nem folytatta a posta a TETRA- projektet? Egyáltalán: mi lett a valamikori Defend sorsa? Igaz-e az az állítás, hogy a Defend utóda a JNT Kft. mára csődközeli állapotba került? Igazak-e azok a hírek, miszerint a posta eladja üdülőingatlanjait, és ha igen, mit tesz ezek ellenértékével? Nos, a Heti Válasz ezekre a posta egészét érintő súlyos problémákra sajnos nem volt kíváncsi.
– Sokszor hivatkoznak nyugati példákra a postabezárások mellett érvelők, ám az erre vonatkozó statisztikai összehasonlítások sokszor elmaradnak. Hogyan lehet egy napon említeni mondjuk az osztrák vagy a bajor vidék infrastruktúráját a magyar falu infrastruktúrájával?
– Majd ha nálunk is ott áll minden falusi porta előtt a két-három személygépkocsi, majd ha nálunk is lesz internetes végpont és számítógép minden falusi házban, amelyek segítségével élénk és tetszés szerinti kapcsolat tartható fenn a külvilággal, akkor, de csak akkor, talán majd fel lehet vetni a postai hálózat nagyságának és kiterjedtségének a kérdését is. Bár üzleti szempontból meglehet, hogy éppen akkor nem lesz indokolt ennek a felvetése. Más oldalról közelítve a kérdéshez, még annyit említek, hogy a postai hálózatot nem szabad tehernek tekinteni, sokkal inkább adottságnak: adott egy értékesítési felület, egy páratlan tulajdonságokkal bíró, az egész országra kiterjedő logisztikai rendszer, egy felkészült, jó erőkből álló személyi állomány, ezeket a lehetőségeket pedig ki kell kiaknázni. Építeni kell és nem rombolni, fejleszteni és nem elsorvasztani!
– Önök többfunkciós postahálózat kiépítését kezdték el, a posta társadalmi szerepét is figyelembe véve, míg a mostani vezetés inkább az alapszolgáltatásokra épít. Mit gondol erről a koncepcióváltásról?
– Sajátos, hogy azok, akik a postabezárások kapcsán szívesen hivatkoznak nyugati példákra, egyébként tévesen, azt egyáltalán nem említik, hogy a világ sikeres postatörténetei közel sem csak az alapszolgáltatásokról szólnak. Egy jól prosperáló posta például alig képzelhető el olyan, a saját hálózatán működő postabank nélkül, amelyben ne lenne komoly tulajdonosi érdekeltsége, lásd a német posta és a német postabank szoros és tulajdonosi alapú együttműködését. Éppen ezért kell sajnálattal leszögeznem, hogy a magyar Postabank Rt. eladása több mint vétek, hiba volt! A posta és a postabank összefüggésének említése csak egy példa. Még jó néhány üzleti területet lehetne szóba hozni, olyat, ahol a hálózati és egyéb adottságok kihasználása révén jelentős többlet- árbevételt és nyereséget lehetne elérni, és hosszú távon stabilizálni a postát. Lehet egy darabig egy lábon is egyensúlyozni, de fárasztó, és a vége a biztos felborulás.
– Hogyan értékelhető ön szerint, hogy a Szabó Pál vezérigazgató vezette postától egy olyan magánvállalkozás – a Trendex Rt. – kap óriási megrendeléseket, amely többségi tulajdonosának korábban vezető tisztségviselője éppen Szabó Pál volt? Ennek a cégnek az igazgatóságában Szabó 2000 és 2001 között a Trendex egyik vezető tisztségviselőjének tagtársa volt.
– Ezt most hallom először. A Heti Válaszban megjelent reklámriportban én ilyesmit nem olvastam. El sem akarom hinni.
– Nem tartja-e különösnek, hogy az ön utóda, Szabó Pál, aki 2001 és 2002 között a privatizált Ápisz igazgatóságának is elnöke volt, korábbi magánérdekeltségeiből választotta az állami tulajdonban lévő posta menedzsmentjének több tagját. Az igazgatóság tagjai között találjuk például a posta biztonsági cégének, a JNT Security Kft.-nek a korábbi ügyvezetőjét, Lajtár Józsefet, de a fent említett, sokmilliós megbízásokhoz jutó Trendex tulajdonosát, Rizó Mihályt is?
– Ha igazak az előző kérdésben megfogalmazott állítások, akkor nem tartom különösnek.
Kalmár István villamosmérnök, informatikus. A Videotonnál dolgozik, a Microsystem Rt. egyik alapítója, 1990–98: a Micro Delta és a Microsun Kft. ügyvezető igazgatója és társtulajdonosa, 1998–1999: a miniszterelnök főtanácsadója, 1999–2000: az APEH informatikai elnökhelyettese, 2000. május–november a Magyar Posta Rt.
felügyelőbizottságának elnöke, 2000–2002: elnök-vezérigazgató, 2002 óta a Holest Kft. ügyvezető igazgatója.
