Hogyan is állunk a szív és a fantázia szüleményeivel? – teszi fel a kérdést Ráckevéről szóló ismertetőjében Kovács József László irodalomtörténész. Merthogy él ott egy János vitézzel kapcsolatos legenda, amelynek eredete a lelkes főjegyzőhöz, az 1960-as évek elején elhunyt Tamássy Andorhoz vezet.
A legendának természetesen valós alapjai vannak: hiszen létezik Ráckevén Horváth Nepomuk János utca, van egy (igaz, düledező) házon emléktábla, de kint a temetőben, fő helyen ott a gondozott sírja a parasztlegényből, szabólegényből lett nyugdíjas őrnagynak. S az is igaz, hogy Horváth Nepomuk János (1774–1847) Ráckevén született. Árva gyermek volt, mostohaapja pásztorként foglalkoztatta, és komiszul bánt vele. Ezért 1793. március 14-én belépett a Ráckevén toborzó 5. huszárezred kötelékébe, elhagyva szerelmét, a szintén árva Pillinger Juliannát. Részt vett többek között a marengói és a győri csatában is. A francia fogságból kiszabadult VII. Piusz pápának kísérője volt. Saját mentéjét adta rá, amiért magas pápai kitüntetésben részesült. Katonai pályáját őrnagyként fejezte be.
Juliskája azonban időközben férjhez ment, s bár itáliai tartózkodása idején feleségül vett egy előkelő olasz dámát, tulajdonképpen magányosan élte le az életét. Tamássy Andor lokálpatrióta szívében Horváth Nepomuk János alakja egyre inkább Petőfi János vitézévé magasztosult; a történetet szerinte Ács Károly mesélte el Petőfinek, mégpedig Dömsödön – véli az irodalomtörténész. Dömsödön azonban 1844-ben még nem járt a költő. Viszont két Ács Károlyt ismerünk, akik közül az egyik kecskeméti diák volt: ő 1843-ban valóban barátságot kötött az ott színészkedő Petőfivel, 1844-től pedig maga is Pesten lakott.
Tamássy Andor szívesen mesélte kedvenc elképzelését: a legendát újságcikkek is terjesztették, így a Petőfi János vitézét Horváth Nepomuk Jánossal azonosító legenda egyre terebélyesedett. Ez az azonosítás Tamássy szép álma, de semmivel sem igazolható – írja Kovács József. Petőfi persze számos francia háborút megjárt katona történetével találkozhatott: Félegyházán, Kecskeméten is éltek ilyen öreg katonák.
Horváth Nepomuk János önmaga érdemeiért is méltó arra, hogy emlékezzünk rá. A többi: időről időre újjáélesztett legenda, de az is igaz, hogy a legendákra éppúgy szükségünk van, mint a mesékre.

„Engem nem érdekel, hogy hol lesz király, csak itt ne, Pápán”