Rázós úton Európa felé

Ha valakit a mai napon a Székelyföld útjaira vezérel a sorsa, érdekes élményben lehet része. Az első benyomás a döbbeneté: Hargita és Kovászna megyében katasztrofális állapotba kerültek az utak a hosszúra nyúlt tél után. A Székelyföld szívén átvezető nemzeti út például tankcsapdányi árkokat rejt, helyenként lépésben tudnak csak közlekedni az autók. És ez a járhatóbb: a Parajdot Gyergyószentmiklóssal összekötő nemzeti minősítésű út felületét – ahogy a helyiek mondják – évek óta „megette a nagy aszfaltevő bogár”, de szántóföldszerű csapáson kell evickélnie annak is, akinek a Nyikó-mentén vagy a Libán-tetőn kell átmennie, hogy elérje úti célját. Mindez tizenöt évvel az úgynevezett rendszerváltás után, a high-tech századában, abban az esztendőben, amikor az Európai Parlament Románia uniós csatlakozásáról dönt.
A helyzet tarthatatlansága miatt helyi kezdeményezők (magánszemélyek és civil szervezetek, valamint a két megye vendégfogadói, akik a turizmusból élnek) mára autós tiltakozást hirdettek meg. A két megye útjain végigtotyogó – mert száguldásról szó sem lehet – autós demonstráció célja a Székelyföld úthálózatának rehabilitációja. Plakátokat is visznek magukkal, amelyeken figyelmeztetik a kormányt, hogy Székelyföldön is útadót fizetnek az emberek (Székelyudvarhelyen például a lakosság arányához képest több személygépkocsi van forgalomba helyezve, mint a fővárosban), és felhasználják az RMDSZ egyik tavalyi választási szlogenjét is, igaz, felkiáltójel helyett kérdőjellel (Jó úton Európába?). A tervezett plakátok nem nélkülözik a humort sem (göröngyös úton, sötét éjjelen…), de utalnak a régió politikai vágyaira is (Autonómiát akarunk, nem izolálást!).
Aki nyitott szemmel jár Romániában, annak nem kell bizonygatni, hogy a Székelyföld infrastrukturális (vissza)fejlesztése Bukarest ki nem mondott, de annál következetesebben végrehajtott politikája. A helyzetet Németh Zsolt magyarországi politikus fogalmazta meg a legfrappánsabban: ahol rosszak az utak, ott magyarok laknak, és ahol magyarok laknak, ott rosszak az utak. Románia az elmúlt évtizedben ugyanis dollárszázmilliókat költött az úthálózat modernizálására, így az ország többi részén valóban európai minőségű aszfaltcsíkokon folyhat a közlekedés. A Nagyvárad–Kolozsvár–Brassó szakaszt például (mely az E60-as európai folyosó része) annyira sikerült felújítani, hogy helyenként jobb minőségű, mint ennek az útnak a magyarországi szakasza. Kifogástalan utak vannak Moldvában és Havasalföldön, és az egyik magyar kereskedelmi televízió riporterei nemrég kénytelenek voltak megállapítani, hogy a „gödrök fővárosában”, Bukarestben sokkal jobbak az utak, mint a világvárosnak épülő Budapesten.
Hargita és Kovászna megye a változások óta (is) az ország mostohagyereke. A helyzet annyiban változott, hogy most talán még roszszabbak az utak, mint amilyenek Ceausescu alatt voltak, mert most jóval nagyobb terhelés éri őket a megnövekedett forgalomnak köszönhetően, mint akkor, amikor havi tizenöt liter benzinből kellett közlekedni a magántulajdonú gépkocsiknak. A helyzet tarthatatlanságát és az egyre növekvő társadalmi elégedetlenséget érezhette meg az RMDSZ vezetősége is tavaly tavasszal, amikor a helyhatósági (majd később a parlamenti) választások előtt azzal kampányolt, hogy a szociáldemokrata kormányt kívülről támogató politikusai kijárták a Székelyföld szívén áthaladó nemzeti út teljes felújítását. A választások lezajlottak, az RMDSZ – ellenfél híján – bekerült a parlamentbe, az út felújítása elmaradt, csak a gödröket sikerült úgy-ahogy befoltozni az ősz végére. Tavasszal gőzerővel nekifogunk a Balavására–Csíkszereda és a Parajd–Gyergyószentmiklós szakasz teljes rehabilitációjának, ígérték a politikusok, ezért aztán a térség lakóit sokkszerűen érte az idei tavaszi hír, hogy nincs pénz, elmaradhat az időközben még tragikusabb állapotba került utak felújítása, sőt talán még a foltozásra sem lesz pénz. Eközben a Hargita megyei közlekedésrendészet vezetője figyelmeztette az embereket és az illetékes útügyet, hogy balesetveszélyes a kérdéses útszakasz, mire a kormánybiztos sietett kijelenteni, hogy azonnal intézkedik. Az útügyi társaság kifordította a zsebeit arra hivatkozva, hogy a javításokhoz (és nem a felújításhoz) szükséges összeg alig húsz százalékával rendelkeznek megyei szinten, és nem csak a kiemelt fontosságú szakaszon vannak bajok.
A helyzet abszurditását mi sem jelzi jobban, hogy jelenleg magyar (egész pontosan fogalmazva RMDSZ-es) a miniszterelnök-helyettes, és szintén a magyarok érdekvédelmi szövetsége adja a terület miniszterét is. Borbély László közmunkálati és területrendezési miniszter – népes slepp kíséretében – el is látogatott a múlt héten Hargita megyébe, ahol az utak állapotáról szerveztek tanácskozást. A miniszter szerint is gondok vannak az utakkal, de azért kifejtette, hogy a többi megyében sem állnak jobban. Ennek valóságtartalmát erősen vitatják a helyiek, akik azt is megtudták a magas bukaresti méltóságtól, hogy az előző kormány túlköltekezte magát az útjavításokban a következő ciklus terhére, és az új adórendszer miatt idén kevesebb pénz folyik be a költségvetésbe. Az RMDSZ számára természetesen prioritás a székelyföldi úthálózat, de egyelőre nem tudni, erre mennyi pénzt fognak szánni. Borbély arról is beszélt, hogy a „jelenleg katasztrofális állapotban lévő útszakaszok nem fogják sokáig keseríteni a Hargita megyeiek életét, bár felújításuk többe kerül, mint az országos útügyi társaság teljes évi rehabilitációs alapja”. A miniszter az Udvarhelyi Híradónak nyilatkozva „nem tartja célravezetőnek” azt a tiltakozó megmozdulást, amelyet véleménye szerint a Magyar Polgári Szövetség kezdeményezett. Szerinte ennek a problémának politikai jelleggel való átitatása kifejezetten káros lenne, hisz „végül is kormányon vagyunk”, mondta. Különben az Országos Útügyi és Autópálya Társaság vezérigazgató-helyettese is magyar, vele „nyugodtan lehet tárgyalni ezekről a problémákról”. És talán arról is, miért álltak le az észak-erdélyi autópálya építési munkálatai, tenném hozzá. Azt is érdekes megfigyelni, hogy a romániai magyar politikai elit – hatalomra kerülve – már nem a magyar választók érdekeit képviseli Bukarestben, hanem Bukarest érveit magyarázza el Székelyföldön, nyugalomra intve a „hőzöngőket”.
Székelyföldön arról panaszkodnak a vállalkozók, hogy a tragikus útviszonyok miatt komoly üzletektől esnek el, mert a fuvarozók nem vállalják az innen történő szállítást. Ha mégis akad kamionos, aki hajlandó a tengelytörést megkockáztatni, az jóval hosszabb menetidővel kénytelen számolni, mint az ország többi részében. A csődtől félnek a panziósok és a vendéglősök is, hiszen a turisták is féltik az autóikat a gödröktől. A demonstráció ötlete a magyarországi mezőgazdászok tiltakozó megmozdulásai után született, és arra is készülnek a szervezők, hogy adatokkal teletűzdelt tényanyagot juttatnak el európai és amerikai képviselőkhöz és lobbiszervezetekhez arról, hogy Romániában így is diszkriminálják a magyarokat.