Úgy tűnik, az emberek az utóbbi időben egyre közömbösebbek a politika iránt. Ön miben látja ennek okát?
– Nagyon szomorú és egyben intő jel számunkra az, ami Sopronban történt. A pártpolitikai érdekek, az önző hatalomvágy érvényesült a demokrácia és közérdek ellenében. Sajnos vannak, akik legszívesebben a közéletet is privatizálnák. Ezt nem szabad engedni. Nem szabad, hogy ez bárhol az országban megismétlődjön. Sopron a rákényszerített elszigeteltség, a vasfüggöny leereszkedése előtt a környező települések számára maga volt „a város”. Minden adottsága és egyben esélye is megvan arra Sopronnak, hogy újból a határ két oldalán fekvő régió számára maga a város, azaz régióközpont legyen. Azonban az eltelt időben nem következtek be a mindennapokat javító változások. A városban – mint ahogy az ország számos más településén – egyre nagyobb gond az iskolák helyzete, megoldatlan a szociálisan rászorulók segélyezése, égetőek és felháborítók az egészségügyi problémák. Sopron panaszait és terveit az Országgyűlésben is el kell mondani, támogatást kell kiharcolni a soproni adófizetők pénzéből is gazdálkodó állami költségvetésből. Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Ha kiállunk városunkért, jó tervekkel állunk neki a munkának, megszerezhetők a támogatások.
– Milyen politikát vall, s hogyan látja az esélyeit?
– A párbeszéd embere vagyok. Ahogy sokszor emlegetem: nem szavazókat, hanem soproniakat szeretnék magam mellé állítani. Családom, barátaim, ismerőseim, sőt még vetélytársaim is elismerik, hogy nem a veszekedést, hanem a megoldást keresem. Úgy vélem, Sopron gondjait sem a durva viták oldják meg, hanem az összefogás: minden sopronira szüksége van a városnak. Heten szállunk ringbe ismét a parlamenti mandátumért. Véleményem szerint mindenki tiszta lappal indul, ezért nem tartom etikusnak a kormánypárti Csák Ferenctől a hozzám érkezett meghívást egy televíziós vitára, melyről a további jelölttársakat kirekesztette. Minden jelöltnek el kell tudnia számolni azzal, amit tett, és be kell mutatnia azt, ahogyan felkészült arra, hogy a helyiek érdekét a parlamentben képviselje. A választás nemes versengés. Az emberek arról döntenek, hogy kik képviseljék őket, ezért a választás a demokrácia ünnepe is. A nemes harcba beleférnek viták, véleménykülönbségek, de a tisztességtelen, felelőtlen választási magatartás nem. A csalást, törvénysértést továbbra sem fogjuk eltűrni, és reméljük, nem is kerül újból erre sor.
– Ön több nemzet leszármazottja, amit büszkén vállal: családja tükrözi e térség nemzeti összetételét.
– Három nemzet él együtt békében ezen a területen: a magyar, a német és a horvát. Természetes földrajzi kapcsolataink átnyúlnak a határokon. A regionalitás történelmi esélye nemcsak a térség kisebbségeinek, hanem a magyarságnak is, olyan, amilyenhez hasonlóban eddig még soha nem volt részük.
– A keresztény értékrend mind a Fidesz, mint a KDNP alapja. Ön mit tart ebből kiemelendőnek?
– Jó lenne, ha a család tiszteletét, a tisztességes munkával való boldogulást, a becsületességet, egymás szeretetét és tiszteletét, az idősek megbecsülését, a szép beszédet és a városért, a hazáért való felelősségérzetet tudnánk belenevelni minden fiatalba. A családoknak sokkal több segítséget kell adni a közösségi áldozatvállalásra való nevelésben. A jövőről való gondolkodás tükröződik abban, hogy egy-egy kormány hogyan becsüli meg a nagycsaládosokat. Én a nagycsaládosok ügyeinek és érdekeinek a felvállalásában igazi partnerre és segítőre a polgári kormányban leltem. A rendszerváltoztatás idején az egész ország hitt a jövőben, az emberek ismét hinni kezdtek abban, hogy beleszólhatnak a saját sorsuk alakításába. Ám ez a hit az elmúlt 15 év során elpárolgott. Az emberek manapság valóban elfordulnak a politikától, mert azt tapasztalják, hogy a politika nem róluk szól, a politikusok nem az ő problémáikkal foglalkoznak.
– Mindezek tükrében egy évvel a következő országgyűlési választások előtt ön szerint mi a tétje ennek az időközi választásnak?
– Óriási a tétje. Ha röviden akarok válaszolni, az a tétje, hogy bele tudnak-e szólni az itt élők a saját jövőjükbe. Az a kérdés, hogy Sopron polgárai megüzenik-e a mindenkori vezetőknek, politikusoknak, hogy nem lehet velük packázni, nem lehet kijátszani őket, nem lehet őket megfosztani a tényleges mindennapi demokráciától. Ezért kell mindenkinek elmennie szavazni. Nem csak a saját jövőnkről van szó. Ha nem vagyunk elégedettek a demokráciával, nosza, újítsuk meg, reformáljuk meg, de soha ne mondjunk le róla.
– Mit tehet egy képviselő egyetlen rövid év alatt?
– Aki tenni akar, az egy év alatt is nagyon sokat tehet, sok embert hallgathat meg, sokaknak nyújthat segítséget gondjaik, problémáik megoldásában. A város most bajban van, eladósodott. Tenni kell azért, hogy újra szép terek, nyugodt légkör, jó utak, elsősorban a soproniaknak munkát adó, fejlődő vállalkozások segítsék kimozdulni Sopront a jelenlegi szürkeségből, pénztelenségből.
– Programja szerint a régió központjává szeretné tenni Sopron városát. Változott az ősszel eredetileg meghirdetett programja?
– A meghirdetett öt programpontom változatlan. Ha a városban és térségében: Ágfalván, Harkán, Fertőrákoson és Kópházán a mindennapokat jobbító változások történtek volna, annak nagyon örülnék. Sajnos, az országos szinten megjelenő problémák Sopronban is jelentkeznek. A város eladósodása hatalmas mértékű. Sopron pénzhiánnyal küszködik, ezt megérzi az oktatás, a kultúra, a szociális terület, az egészségügy, ez meglátszik a rossz állapotú infrastruktúrán. Sopront a huszadik században mesterséges határokkal zárták körül. Az átjárható határ is fokozatosan megszűnik. Ezért minden adottsága és egyben esélye is megvan arra Sopronnak, hogy újból régióközpont legyen. Hihetetlen sok, de nem kellőképpen kihasznált adottsággal rendelkezik a város és környéke. A regionális szerepe mellett szól, hogy egyeteme, több középiskolája van, a térségben egyedül itt található – még a Széchenyi-tervből megújult – konferenciaközpont. Itt működik a régió legnagyobb és legjobban felszerelt kórháza, a fertőrákosi barlangszínház, a Fertő tavi vízi telep. Ezeket a létesítményeket természetesen fejleszteni kell. A térség adottságai kiválóak a logisztikai központ szerephez is: célkitűzéseink közé tartozik az is, hogy építsük ki azokat a helyközi utakat, amelyek segítik a Sopronba utazókat és a környéken ingázókat, vállalkozókat. Ez erősítené a kapcsolatokat a burgenlandiak és a nyugat-dunántúli magyarok között.
origo.hu
Halálos trópusi betegség ütötte fel a fejét Magyarországon, riadót fújtak az orvosok
