Mint most: harminc éve is alig múlt el anyák napja, amikor Magyarország legszegényebb és legnagyobb bíborosa szeretett édesanyjához költözött. Isten mellett ő volt sok évtizednyi megaláztatásában vigasza. A bíboros utolsó álmában otthon, Mindszenten járt, kicsi gyermek volt, s a dúcból fehér galamb szállt a vállára.
*****
Bécs, bonctani intézet. Nagyon szép, száraz idő volt – emlékezik vissza Monsignore Mészáros Tibor –, amikor elindultak a nővérekkel. Mészáros, a bíboros korábbi titkára a reggeli órákban érkezik meg. A patológia egyik oldalán homályosított ablakok, délre nézők, keletre széles függöny. Északra fal, délre óriási tolóajtó. Tagbaszakadt boncmesterek. Fojtó formalinszag. A terem közepén koszos pokróccal takart hullatoló kocsi. Azon fekszik Mindszenty bíboros holtteste.
Született Pehm József szíve ma harminc éve, öt héttel a gyémántmiséje, pappá szentelésének hatvanadik évfordulója előtt, 1975. május 6-án, délután két óra tizenöt perckor szűnt meg dobogni. Aznap operálták: fájdalmas prosztataproblémái súlyosbodtak, és Mindszenty, nehezen bár, de beleegyezett a műtétbe. Az operáció előtt gyóntatójával készült fel az útra.
Megműtötték, és elment. Halálhíre pillanatok alatt eljutott az öt kontinens magyarjaihoz. Megszólalt a bécsi Dóm lélekharangja. A milliószor megalázott test maradt, s a szemtanúk szerint barbár módon bántak vele még a kórboncnokok is.
*****
Mészáros Tibor a háztartásvezető nővérekkel vitte el a bíboros összes ruháját, hogy mindent betehessenek a koporsóba. A test fölé kerültek a memoárok, egy kevés hazai föld, néhány virág és az emléktárgyak.
A bécsi rekviem után akarata szerint Mariazellben helyezték végső nyugalomra. Így végrendelkezett: „Ha számkivetésben halok meg, temessenek el ideiglenesen a máriacelli kegytemplomban… Ha Mária és Szent István országa felett lehull a moszkvai hitetlenség csillaga, vigyék testemet az esztergomi bazilika sírboltjába.” A temetésen a magyar kormány nem képviseltette, a magyar püspöki kar nem képviseltethette magát, a Mindszenty székében ülő hivatalos ügyvivő útlevélkérelmét visszadobták. A Vatikánból a bécsi apostoli nunciuson kívül hivatalosan senki sem érkezett. A hazai rokonok közül összesen hárman vehettek részt a szertartáson. A világsajtó nem léphette át a kordonokat, a közvetítés joga egyedül a New York-i Kálmán László Rádió tudósítóját, Kálmán Lászlót személyesen illette meg. A több mint négy évtizedig New Yorkban élő Kálmán László a temetés dokumentumait digitalizálta, azokból dokumentumfilmet készített, amit a múlt hét közepén vetített le először Magyarországon az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A harminc esztendő után először bemutatott, megrázó dokumentumgyűjtemény címe: Akit a sírban is félnek és tagadnak.
*****
Anyák napja volt akkor is, amikor Mindszenty bíboros a halála előtt egy évvel, 1974-ben a New York-i magyarság előtt prédikált. Kálmán László elcsukló hangon emlékezett vissza a múlt héten Budapesten arra a pillanatra, amikor a templomi rendezők el akarták zavarni a mikrofonjaival együtt. A New York-i templomba lépő bíboros ekkor a riportert átölelve azt mondta: „ha gyertyákat, virágokat vagy bármit odébb vagy le kell tenni az oltárról, arra kérlek, a mikrofonodat tedd oda, mert azoknak szólok rajtad keresztül, akik még meg sem születtek.” Az utolsó évben is a világot járta, útjain kísérői szerint „édesanyák magasba emelték gyermekeiket, és úgy kérték rájuk áldását. Kemény férfiak szemébe könny szökött, mikor a kommunisták kegyetlen börtöneit megjárt főpap áldását fogadták.”
Akkor már hivatalosan nem volt Esztergom érseke. A Kálmán László Rádió az 1974. február 17-i Time magazint idézi: „VI. Pál pápa megtette azt, amire a kommunisták képtelenek voltak. Megfosztotta a 81 éves ellenálló hőst a hivatalától. Korábban még Pál pápa a köpenyét, »mantelloját« borította Mindszenty vállára, amikor Rómába érkezett a budapesti amerikai követségről való szabadulásakor, ahol 1956 óta menedéket kapott. „Röviddel ezután a Vatikán Kelet-politikája értelmében a pápa a rezsimmel kötött alkunak eleget téve egy tollvonással megfosztotta a mártír bíborost hivatalától, miután az lemondani nem volt hajlandó. Ezzel megtette azt, amit a kommunista hatalom börtönnel, kínzással soha nem tudott elérni.”
Mészáros Tibor Akit övéi be nem fogadtak című emlékiratában részletesen beszámol arról, hogy a bíboros őt küldte Bécsből a Vatikánba, hogy a pápát tisztelettel kérje a lemondatás megfontolására, hiszen Mindszenty félretolásával teljhatalmat kaphat a Magyarországon már beszervezett békepapság. VI. Pál pápa nem hajlott erre, így az 1973. december 8-án keltezett lemondató levél, amelyet a bíboros harmadik elfogatásának 25. évfordulóján kapott meg, érvényben maradt. Mindszenty haláláig elutasította a Vatikán és az ateista-kommunista kormány közötti alkut, amelyet Kádár gunyorosan kommentált: „A pápa kipenderítette Mindszentyt az esztergomi székből”. Csalódottsága ellenére Mindszenty a megfosztás bejelentésének reggelén annyit mondott: „Szegény pápa, mennyi baja van velem!”
A New York-i anyák napi szentmise után egy évvel szintén Kálmán László tudósított a mariazelli gyászszertartásról: „1975. május 15., csütörtök reggel nyolc óra van. Rövid ünnepség után a templom előtti térre behozzák a hercegprímás koporsóját. Zúgnak a harangok. Az utak mentén, két oldalon tolongnak a világba szakadt magyarok”. Megrendülten mondja: „ígérjük itt a koporsója mellett, hogy mindig hűek leszünk az igaz magyar úthoz, amelyen ő vitte elsőnek a magyarság keresztjét”.
A gyászmisét a bécsi König kardinális és Döpfner Gyula müncheni magyar püspök celebrálta. Megjelent az eisenstadti, a grazi, a regensburgi, a Sankt Pölten-i püspök és Klewen kölni segédpüspök is. A menet élén Msgr. Mészáros Tibor haladt. Msgr. Ádám György Burg Kastl-i főlelkész gyászbeszédében arról beszélt: „Mindszenty prímástól nem lehet búcsút venni, mert élni és hatni fog halála után is. Egyénisége – törékenysége ellenére is – óriásként magasodik a huszadik század történelme fölé… A magyar haza és a magyar nép volt hatvanesztendős papi életének tengelye és metszőpontja. Ezekért a szellemi és erkölcsi ideálokért akkor is kiállt, amikor az életveszélyes volt, és reménytelennek látszott. Ezért vállalta a nácizmussal, a bolsevizmussal szemben a harcot… Mindszenty volt a magyar történelem legszegényebb prímása. Viszont a külső elnyomásokkal szemben tanúsított ellenállásában és vértanúságában olyan elpusztíthatatlan erkölcsi tőkét hagyott a magyar népre, amely bizonyosan hozzá fog járulni ahhoz, hogy országunk, népünk, egyházunk ismét szabad legyen.”
Déli tizenkét óra: a főpapi rekviemmise végeztével Mindszenty József koporsóját lassú gyászmenetben végigviszik a mariazelli templom árkádjai alatt, s elhelyezik a Szent László-kápolna kriptája fölé.
*****
1991. május 3-án a szovjet csapatok kivonulásának és II. János Pál pápa látogatásának közvetlen előestéjén a bíboros földi maradványait – végakaratát megszegve, osztrák rendőri erőszak árán hazavitték, és újratemették az esztergomi bazilikában. Imádkozó zarándokcsoportok kíséretében Msgr. Mészáros Tibor és még ketten odaláncolták magukat a mariazelli sírkápolna bejáratához, hogy megakadályozzák a kripta felbontását, és érvényt szerezzenek a bíboros akaratának. Az idős titkárt eltessékelték a templomból. Halálának és újratemetésének emléknapján Esztergomot ma zarándokok tízezrei keresik fel.
*****
Negyvenhárom évvel az újratemetés előtt hagyta el Esztergomot. Még csak egy esztendeje bíboros érsek, amikor letartóztatják. 1948. december 26-án este felfigyel arra, hogy farkaskutyája szorosan követi, még az emeletre is felkíséri, hátsó lábaira áll, és a fejét gazdájához hajtja. Ilyet a házőrző, mint írja, azelőtt sohasem tett. „Meg is jegyeztem, a hűségével érzi talán, hogy ez volt itt Esztergomban az én utolsó sétám”.
Néhány óra múlva anyai sikolyok visszhangoznak a palota folyosóján, rendőrök törnek az épületbe. „Azért jöttünk, hogy letartóztassuk önt” – veti oda az imazsámolyon térdelő Mindszentynek a hírhedt Décsi alezredes, Péter Gábor beosztottja, „mert a hazaárulókat, kémeket és valutaüzéreket az éber demokratikus rendőrség akkor is kézre keríti, ha valaki bíborosi talárban van”. Zokogó édesanyjától búcsút vesz.
1944-ben még a nemzetiszocialisták vetették börtönbe, s most, a sopronkőhidai fogság után négy évvel a kommunisták az Andrássy út 60.-ba viszik. Legyőzetve győz, devictus vincit – jár a fejében: egy ismeretlen hívőtől kapott töviskoronás képet visz magával, és a legsilányabb reverendáját ölti fel. Ruháitól fosztják, éjjel verik, nappal aludni nem hagyják, hogy a Décsi által felkínált vádiratot aláírja. A zárkában öt őr, dohányfüst, gúny, megvetés, káromkodás. Gumibotozás tetőtől talpig. „Mikor gyerek voltam, el-elmentem a faluvégi kovácsműhelybe. Ott pokolian izzított a fújtató. Nem lelkesített a kalapács, amely mindig csak ütött. De szerettem, megértéssel néztem az üllőt, amely állta a kalapácsot és nem ütött vissza és minden ütésre keményebb lett” – írja a mindszenti gyerekévekről. Üllőnek lenni…
*****
Letartóztatása előtt gondosan kiépített kémhálózattal vették körül. Felbontották leveleit, lehallgatták telefonbeszélgetéseit. Fényképezték, és listára vették a látogatóit. Rendszeres jelentéstételre kényszerítették az érseki iroda egyik tisztviselőnőjét. A rendőrség kopói nemcsak vidéki hivatalos útjaira, hanem még a szülőfalujába is elkísérték. Bebámészkodtak az utcai ablakon át a szobába, ahol édesanyjával beszélgetett, utánalopakodtak a temetőbe, ahol édesapja sírjánál imádkozott.
*****
Míg tehette, mégis hazajárt. Hazajárt bíborosként, veszprémi püspökként, zalaegerszegi apátplébánosként, hitoktatóként és falusi káplánként. Szüleit mélyen tisztelte. Édesapját közéleti éberségéért, munkabírásáért; odaadásáért, bizalmáért és szeretetéért pedig édesanyját, aki 1960. február 5-én bekövetkezett haláláig mellette volt. Biztatta, látogatta Esztergomban, a váci börtönben, az amerikai nagykövetség évtizedes fogságában. Mindszentyben egyszerre élt a világ magyarjait összefogó próféta példaképe, az üldözött világfié, a magyar katolikus egyházat szolgáló vezetőé, és a gyermekkori falu csendjébe – az őrzőangyal: az édesanya közelébe hazavágyó gyermeké is.
*****
Egészen régen, egy fél évszázadnyi kegyetlen kínzás, megaláztatás és üldöztetés előtt édesanyja öröme kimondhatatlan volt, amikor fia a papi pálya mellett döntött. Amikor József nyolcadikos korában Gróf Majláth Károlynak gyónt, Erdély püspöke mélyen a szemébe nézve azt mondta: légy, fiam, világi pap. „Amikor a gyermek gyermek volt”, szót fogadott. Mindszent volt paradicsoma: „Meleg otthon volt az én szülői házam, az imának és az erényes életnek melegágya. És ennek a csendes falusi otthonnak tiszta lelkét és fényét édesanyánk sugározta ránk páratlan anyai szeretetével. Eszes, csendes, finom asszony volt, aki odaadással végezte a házi teendőket, mintaszerűen nevelt, gondozott bennünket, s ugyanakkor apánk mellett is ott állt a nehéz mezei munkában. Igen jellemző tulajdonsága volt, hogy szívóssággal és körültekintéssel – csaknem minden életrevaló tervét végre tudta hajtani, nagy nehézségek előtt sem torpant meg.
*****
Mindszenty Pehm Józsefet, akit a sírban is félnek és üldöznek, egyszer szentté avatják. De talán nem is ez a lényeges; az igazán fontos szeretett magyarjai hűsége.,, Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellet a magam sorsa nem fontos.” Meghamisíthatatlan életműve, emberfeletti bátorsága példa minden ember számára.
*****
Élete hajnalán a gyermek, Pehm József kicsike legény volt. „Mikor kicsike legényke voltam – olvassuk egyik beszédében – nekem is volt galambházam, galambdúcom, tele hófehér galambokkal. Alája álltam, kiterjesztettem kezemet, és úgy hívtam a szelíd, kedves, tiszta galambokat: tub, tub, tubicám, szállj le rám, s azok leszállottak a vállaimra, kezemre, fejemre. Estennen, amikor a sötétség rátelepedett az udvarra s a galambházra, felkúsztam a létrán, becsuktam a galambház kicsi ajtaját, leszálltam, elvettem a létrát, hogy a ragadozók oda ne férkőzzenek, és ki ne fosszák a galambházat.”
Esztergomi érseki székfoglaló beszéd, 1945. október 7.
„Akarok jó pásztor lenni, aki – ha kell – életét adja juhaiért, egyházáért, hazájáért. Ha Isten-Atyánk és Mária-Anyánk segít, akarok lenni népem lelkiismerete, hivatott ébresztőként kopogtatok lelketek ajtaján, a föltetsző tévelyek ellenében az örök igazságokat közvetítem népemnek és nemzetemnek. Ébresztgetem nemzetünk megszentelt hagyományait, amelyek nélkül egyesek talán igen, de a nemzet nem élhet.
Nem tekintem magam egyébnek, mint nemzetem szolgálattevőjének. Ezt a szolgálatot teljesíteni akarom, akármilyen árat követeljen is. Tinektek pedig azt mondom: az egyházhoz való ragaszkodásban, az erkölcsi elvek tiszteletben tartásában és a magyarsághoz való ragaszkodásban legyetek rendületlenek.”
Mindszenty József
Emlékmise. A mariazelli bazilikában szombaton magyar és német nyelvű emlékmisét tartanak Magyarország volt hercegprímásának az emlékére. A néhai bíborost Mariazellben temették el, majd hamvait 1991-ben szállították Magyarországra, és az esztergomi bazilikában helyezték végső nyugalomra. Mariazellben május 14-én magyar zarándoklatot és magyar emlékmisét tartanak Mindszenty József halálának 30. évfordulója alkalmából. A misét Ladocsi Gáspár püspök mutatja be, a megemlékezésen részt vesz a jáki gyermekkórus. (MTI)
