„MDF”

Van itt egy elgondolkodtató körmondat az újságban. A „Magyar Demokrata Fórum” (így, idézőjelben) arról tájékoztat mindnyájunkat, álságos az SZDSZ magatartása, merthogy a kisebbik kormánypárt ellenzi a kabinet sms-kampányát. (Ezzel próbálja menedzselni magát megdicsőült Gyurcsány Ferenc, a pápai ötven négyzetméteres panellakás tulajdonosa.)
Arról is szól még az ige, hogy az „MDF” arra kéri a szabad demokratákat, döntsék már el, hogy kormánypártként vagy ellenzéki pártként működnek-e.
Ezt kérdezi az „MDF”, Dávid Ibolya maradványpártja.
Ne tessenek harsányan kacagni, a helyzet komoly!
Leszögezném, mind az SZDSZ-ről, mind a szemüveges percemberről megvan a véleményem – de ugyanúgy megvan az úgynevezett „MDF”-ről is. Szerintem Ibolyáéknak először azt kéne tisztázniuk, a bal vagy a jobb lábukra állnak a közeljövőben (elméletben kettő van), esetleg tántorognak tovább.
Ha van párt most ebben az elárvult hazában, amelyik kérdést tehet fel a „merre állunk?” ügyében, az nem az „MDF”. Ha Lezsák Sándor – azóta kiakolbólított lakiteleki sátorverő – szájából hangzanék a szó, vagy Horváth Balázstól, Balsai Istvántól, vitára lenne érdemes a gondolat.
Dávid Ibolya már elhúzatta a nótáját, krajcárja sincsen. Hitele végképp. Nem a megtámadott, úgynevezett SZDSZ-t kampányolom, végképp nem a szemüveges pozőrt – a mértéktartásról akartam írni. A hitelről. A jó ízlésről.