Egyre többen mondják, sejtetik – még koalíciós oldalról is –, hogy Budapesten mielőbbi változás kell ahhoz, hogy élhetőbb legyen. Az egyik legősibb városrész polgármestereként hogyan vélekedik erről?
– A politikusok által közszolgálati köntösbe bújtatott, de pártérdekeket takaró reformokban nem hiszek. Ugyanakkor valóban megérett az idő a közigazgatási rendszer átalakítására, különösen a fővárosban. A hatáskörök és a felelősségek rendezetlensége, a jelenlegi városvezetés együttműködés-képtelensége oda vezetett, hogy az elképzelések, az úgynevezett koncepciók és a források is szétaprózódnak. A mostani állapotoknál még egy erősen centralizált főváros is jobb lenne. Demszky Gáborék nemrég őrült kampányba kezdtek az úgynevezett Podmaniczky-terv propagálására. Ebben teljesen vagy részben állami beruházásokat próbálnak meg eladni fővárosi fejlesztésként, ráadásul olyan EU-támogatásokat feltételezve, amelyek még csak a „Holdban vannak”.
– A programban szerepel a Budapest közlekedési gondjainak enyhítésére ígért Aquincumi-híd felépítése is.
– Igen, kommunikációs csapdaként. A fővárosi vezetők a közvéleménnyel azt akarják elhitetni, hogy a kerületek hátráltatják a hídépítést, miközben terveikben maguk is az utolsók közé sorolják. A többi nagyberuházásról szőtt elképzelésnek sincs valóságalapja, nem utolsósorban az önkormányzati önrész fedezetlensége miatt.
– A városvezetés kampányának egyik fő eleme az útfelújítási akció. Indoklásuk szerint a soha nem látott mértékű fejlesztést a jelenlegi kormány jelentős támogatása tette lehetővé.
– Arról viszont nem beszélnek, hogy a kerületek eddig hány utat újítottak fel, javítottak ki saját forrásból a főváros helyett. Az állami támogatások méricskélésének csak akkor lenne értelme, ha valóban készülne egy hiteles lista arról, mi épült Budapesten 1998 és 2002 között, és mi azóta. Óbuda az Orbán-kormány alatt több mint kétmilliárd forintot kapott céltámogatásként közművesítésre, címzett támogatáshoz jutottunk az arany-hegyi vízellátás kiépítésére, azóta szinte egy fillér támogatást sem kapott a kerület. Hasonló a helyzet a négyes metróval, amelynek építését a vádak szerint a polgári kormány hátráltatta. Csakhogy azóta több mint három év eltelt, és nem épült egy centiméter metró sem.
– A többségben lévő baloldali frakciók vezetői szerint lendületben van Budapest, mert a fejlődést akadályozó, fiskális szemléletű Atkári János főpolgármester-helyettes kezéből kivették a gazdasági irányítást.
– Hogyne! Erőre kapott a hitelfelvételi politika. A kádárizmusból itt maradt reflexként újra eladósítják az országot, a fővárost, és nem foglalkoznak azzal, hogy a kedvezményes vagy annak látszó kölcsönöket vissza is kell fizetni. A fejlesztések sikereit learatják, az adósság azonban már nem az ő gondjuk. Az, hogy most egy ember nyakába varrnák a tizenöt éves tehetetlenséget, Demszky Gábor és koalíciója gyengeségét jelzi. Van olyan épelméjű ember Budapesten, aki ezt az egész magyarázkodást elhiszi?
– Melyek azok a gyakorlati lépések, amelyeket mielőbb meg kellene tenni az élhetőbb város érdekében?
– Megkerülhetetlen a kötelező feladatok finanszírozása, elsősorban az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátások. A kerületek ma már nagymértékben az önkormányzati vagyon értékesítésére alapozzák mindennapi tevékenységeiket, amelyeket az állam csak forráshiányosan támogat. Épp ezért sürgős az adórendszer átalakítása is. Alapvető fejlesztéseket kell megoldanunk, a felszíni tömegközlekedés csőd közeli állapotban van, az utak többsége minden kampány ellenére rossz állapotú marad, a parkolási rendszer elviselhetetlen.
– Sokat zuhant az önkormányzatok ázsiója 1990 óta, az MSZP három éve a „több pénzt az önkormányzatoknak” jelszavával kampányolt. Az eredmény ismeretes. 2006-ban lesz-e valódi megoldás?
– Alapkérdés az önkormányzatok autonómiája. A rendszerváltozás egyik fő irányzata szerint az önkormányzatokat meg kell erősíteni, mert az a demokrácia jelképe. Annak ellenére, hogy a gyakorlatban kiderült, járhatatlan a féktelen liberalizáció útja, ma nemcsak divat az állam legyengítéséről beszélni, a hatalom meg is teszi azt. Ez pedig a nemzetre, az összlakosságra különösen veszélyes. Nézzük csak meg, mi történik az országban a közbiztonság vagy az oktatás területén. Hova vezet az egyének korlátlan szabadságának ránk erőltetése?
– A főváros és a kerületek, illetve a városrészek egymás közötti együttműködésével oldható lenne Budapest bénultsága?
– A fővárosi ellentétek jó része virtuális, ugyanis a pártok által jelölt polgármesterek, különösen, akik e tisztségükön kívül még parlamenti képviselőként is szerepet játszanak, erősen ki vannak szolgáltatva pártjaiknak. Mulatságos volt, amikor az egyik MSZP-s polgármester-képviselő léghajóból kiabálta a többieknek, hogy ő fölülemelkedett a pártokon. A főváros is képtelen ellátni koordináló, a helyi érdekeken átívelő, városfejlesztő feladatát. A főpolgármester sajnos egyfajta túlzottan megengedő, liberálisnak nevezett politikát folytat, amelynek egyenes következménye, hogy Budapest szemetes, piszkos, plakáterdőkkel teli város.
– Óbuda-Békásmegyer képviselő-testületében hosszú ideje MSZP–SZDSZ-es többség van. Önről régóta tudják, hogy jobboldali érzelmű, a kerületben látszólag mégis jó az önkormányzati együttműködés. Hogyan csinálja?
– Nem erőltetem az egyszínű vezetést, minden oldal adhat tisztségviselőket. Óbudán van MSZP-s, SZDSZ-es, de fideszes alpolgármester is. A közügyek érvényesítése csak így, egészséges kompromisszumok árán képzelhető el, különben nem lesz előrelépés. Budapest közgyűlésében ugyanígy, pragmatikusan együtt kellene működnie a jobboldalnak és a baloldalnak. Nem önmagukért, hanem az általuk képviselni kívánt emberekért, a városért.
– Önt nevezték már öntörvényűnek, tekintélyelvűnek is.
– Kétségkívül rendpárti vezető vagyok, azonban a döntéshozatal szükséges és elengedhetetlen demokratikus folyamatait sohasem gátoltam. A végrehajtásnak nálam hierarchikusnak kell lennie, ezt Óbudán mindenki tudomásul is vette. A képviselő-testület hatáskörét tiszteletben tartom, s a fontos döntések előkészítésébe az ellenzéket is bevonom. Mindez nem érdem, itt ez a természetes.
– Tizenöt éve polgármester. Eredeti elképzeléseinek megfelelően fejlődött-e Óbuda?
– Minden attól függ, hogy ki, hol és milyen szándékkal fényképez. Tulajdonképpen bármelyik kerületről meg lehet állapítani, hogy fejlődik és szépül, de aki akarja, nyugodtan mondhatja azt is: itt régóta nem történik semmi. Egy helyi civil szervezet például állandóan új városközpontot követel. Semmi szükség rá! Vannak fejlesztési területek, mint a Mocsáros-dűlő vagy a volt gázgyári terület, a Római-part, ezekre kell koncentrálni. Vegyünk elő egy 1989-ben a kerületről készült fényképsorozatot, hasonlítsuk össze egy ma készített sorozattal, s megláthatjuk a változást.
– Egy év múlva indul-e ötödszörre is a polgármesterségért?
– Nem valószínű. A polgármesteri munkából sok tizenhat év egy helyen. Minden feladathoz szükséges a kellő ambíció, és most úgy érzem, hogy a fővárosi munka az, amivel szívesen foglalkoznék. Budapest jövője kifejezetten érdekel…
origo.hu
Kovács Zoltán: A nyugati világ csúcstalálkozóinak ad otthont Budapest
